Jelenleg a(z) „Találtuk” kategória bejegyzéseit böngészed.
Ha leültetünk egy majmot az írógép elé, előbb-utóbb lepötyögi a Hamletet. Elvileg. Hogy ez tényleg megvalósuljon, a majomnak halhatatlannak kell lennie és egyfolytában az írással kéne foglalkoznia. Viszont sokkal hatékonyabban és kevesebb időn keresztül dolgozna, ha tisztában lenne az írás fortélyaival.
Nekünk nincs lehetőségünk, hogy évezredeken keresztül szórakozzunk a szavak ide-oda tologatásával. Nagyjából 80 év áll rendelkezésünkre, hogy összehozzunk legalább egy olvasható és élvezetes művet. Már ha szerencsések vagyunk és olyan buták is, hogy írói pályán szeretnénk elhelyezkedni.
Az Íróvá válás kemény, hosszú és szenvedésekkel teli folyamat. Megrövidíteni rengeteg idő belefektetésével, vagy az olyan műhelytitkok alkalmazásával lehet, mint amikkel a Kezdő írók kézikönyve van tele. Amerika legnépszerűbb „írógyártó” intézményének, a Gotham Irodalmi Műhely tanárainak műve ez, és azzal kecsegteti az olvasót, hogy ha kivégezte az olvasmányt és lelkiismeretesen elvégezte a feladatokat, hatásos novellákat és regényeket írhat.
A Magyar Nemzet interjúját teljes egészében itt olvashatjátok.
– Milyen történetek érdekelnék a mai magyar nézőket? Lehetne nálunk hollywoodi stílusú filmeket készíteni?
– Nem. Bármennyi kitűnő hollywoodi történetet láttunk, nem hazudhatjuk, hogy itt van Amerika. Például a történelmünk és a hagyományaink miatt nemigen készíthetünk igazi hősfilmeket. Nálunk a hős elbukik a történet végén, Amerikában megnyeri a küzdelmet. Magyarországon valószínűleg a győztes hőst a nézők paródiának fognák fel, mert történelmi fordulópontjaink többnyire valamilyen bukással kapcsolatosak. A magyar film látásmódja hagyományosan szarkasztikus, kétfenekű, és egy kis távolságot tart attól, amit ábrázol.
A teljes kérdés és válasz itt.
Ha a magyar állampolgár szerző Magyarországon nyilvántartásba veteti a művét a Magyar Szabadalmi Hivatalnál vezetett önkéntes műnyilvántartásban, az ott kapott tanúsítvánnyal Európán belül tudja bizonyítani a szerzőiségét. Emellett országonként léteznek ilyen nyilvántartások.
További részletek itt.
Még fogadja a jelentkezőket a ScripTeast nemzetközi forgatókönyv-fejlesztő workshop. A Lengyelországban szeptember 26-val kezdődő egyhetes program keretében a forgatókönyvíróknak lehetőségük lesz projektjük megvitatására egy csak az ő rendelkezésükre álló, neves filmes szakértő segítségével – olyan nevek vállalták a partnerséget, mint Andrew Birkin, Bill Forsyth, Cedomir Kolar, Lynda Myles, George Sluizer vagy Peter Webber. A konzultáció két vezetője Tom Abrams és Christian Routh lesz.
Részletek itt.
A múlt héten Budapesten tartott nemzetközi multiplatform tartalom- és filmvásár DiscoPro elnevezésű pitch-fórumán hat versenytárssal kellett megküzdeni a győzelemért. A Krigler Gábor író, Havas Ágnes producer és Minda Judit forgalmazási-produkciós szakértő alkotta csapat a Bavaria, a Mediaset, a France Televisions, a TVP és a Chello nemzetközi tévés forgalmazók képviselőiből álló zsűri előtt adta elő a sorozattervet. A Havas Films a prezentáció csúcspontján a zsűritagokat légmentesen lezárt tasakokba csomagolt titokzatos tablettákkal próbálta doppingolni.
Krigler Gábor cikke a Filmvilág januári számából; benne a forgatókönyvírás rövid történetével, és sok-sok könyvajánlóval.
Nálunk a mai napig meglehetős szkepszis mutatkozik a filmírás (sőt, bármely kreatív írói munka) taníthatóságát illetően. Gyakran gyanakvás vagy épp teljes elutasítás fogadja a kulturális/művészi elit részéről azokat, akik megpróbálkoznak valamilyen formában a forgatókönyvírás oktatásával. Ezzel szemben a világ nagy részén komoly hagyományai vannak a filmes dramaturgia, a történetmesélés képzésének, jelentős filmkészítők és forgatókönyvírók bukkannak fel a lelkes kezdők mellett az iskolapadokban, vagy épp a katedrán.
Én magam sosem értettem a logikát az olyan kijelentések mögött, miszerint a forgatókönyvírás taníthatatlan, a szerzőnek vagy van hozzá tehetsége és/vagy érzéke, vagy nincs. Miután a profi filmkészítés bármely feladatának ellátásához valódi tapasztalat, illetve előképzettség szükségeltetik, miként gondolhatja bárki komolyan, hogy épp az egyik leglényegesebb lépés, a forgatókönyv megírásával nem ez a helyzet?
Május elején elindult az internetes forgatókönyves piactér, a ScriptBase magyar nyelvű változata a www.forgatokonyvtar.hu címen.
Sajnos csak román állampolgárok nevezhetnek, de néhány olvasót biztosan érint. További részletek itt, itt és itt.
Április 10-ig lehet beküldeni a forgatókönyveket a romániai HBO idei forgatókönyvíró vetélkedőjére. A zsűri május 19-ig kiválasztja a döntőbe kerülő forgatókönyveket; a díjazottak írói a május 30. és június 8. között szervezett Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon vehetik át a jutalmakat.
Az EU XXL film 2003 óta vizsgálja az európai audiovizuális média helyzetét, kulturális, gazdasági, szociális hátterét, a végbemenő folyamatokat, és ezek alapján közzéteszi elemzéseit, ajánlásokat fogalmaz meg az EU kulturális bizottsága valamint a nemzeti audiovizuális szereplők felé. A 2009-es konferencia középpontjában a szerzői jogok (forgatókönyvírók, előadók, zeneszerzők) valamint a közszolgálati televíziózás állt.
„Sosem voltam arról meggyőződve, hogy az írást tanítani lehetne. Sok olyan embert ismerek, akik magukévá tették a tanított módszereket, és ugyanolyan szarok maradtak. Technikás szarok. A szikra vagy megvan benned, vagy nem. Tanítani nem lehet.” – Warren Ellis
Tegyük fel, hogy benned megvan. Mert csak akkor érsz ezzel a könyvvel valamit.
Egri klasszikus munkájának megvannak a maga előnyei és hátrányai (ezt a közhelyet, medve anyám) – és amikor azt írom, „klasszikus”, akkor úgy is értem, hogy KLÁSSZIKUS, mert lehet, hogy Dosztojevszkíjék Gogol köpönyegéből bújtak ki, de a modern forgatókönyvírás-elmélet meg ennek a külföldre szalajtott hazánkfiának az írógép-táskájából.
A hátrányok azonnal a címből kikövetkeztethetőek (persze csak akkor hátrány, ha kizárólag a filmes/tévés forgatókönyvírás alapjainak elsajátítására akarod használni, mert ha drámaíró vagy, száz százalékban illeszkedni fog az elvárásaidhoz): Egri törekvő drámaszerzők agyi feltornáztatása végett írta. Akkor mégis hogyan lehet, hogy 66 évvel első megjelenése után elsősorban forgatókönyvírók forgatják?
Egri Lajos A drámaírás művészete című könyvének magyarországi bemutatójára az Uránia Nemzeti Filmszínházban került sor december 2-án. Az eredetileg angolul készült könyv, amely minden hollywoodi filmkészítő könyvespolcán megtalálható, 66 év után most első alkalommal olvasható magyarul, és nemcsak filmes szakembereknek ajánlott.
Talán a legdivatosabb műfaj manapság a thriller. Annyira, hogy a forgalmazók ész nélkül sütik rá ezt a bélyeget minden második filmre, de igaz ez tévésorozatokra, regényekre is. Pedig nem mind thriller, ami annak látszik. A British Film Institute és a Script Factory azt ígérte, választ ad a legégetőbb kérdésekre a zsáner szabályait illetően.
A magyar filmtermés vegyes minőségét számos szakember a gyenge forgatókönyvekre vezeti vissza. A tavaly megalakult Magyar Forgatókönyvírók Egyesülete párbeszédet kezdeményezett a producerekkel és rendezőkkel, hogy feltárják a forgatókönyvek minőségbeli problémáit, és rendezzék a forgatókönyvírók erkölcsi és anyagi értelemben is bizonytalan helyzetét. Csak a producerek hiányoztak az összejövetelről… Az este elején egyedül Miskolci Péter volt jelen a Független Producerek Szövetségének képviseletében, majd nem sokkal később megérkezett Kántor László, az Új Budapest Filmstúdiótól, hogy kettőre növelje a producerek számát a közel nyolcvanfős publikumban.
Már 8. alkalommal kerül megrendezésre a Jihlavai Dokumentumfilm-fesztivál keretében az East European Forum, s a pitching egyre divatosabb a dokumentumfilmesek körében is. A filmterveik alapján kiválasztott néhány dokumentumfilmes – az East European Forum esetében 24 rendező – lehetőséget kap, hogy különböző országból érkező programigazgatók, producerek előtt néhány percben prezentálja a filmtervét, egy pár perces trailerrel pedig meggyőzzék a lehetséges támogatókat filmjük potenciális erejéről.
A teljes kérdés és válasz itt.
A szerzői jogról szóló törvény az általánosan minden szerző számára biztosított jogokon (névfeltüntetés, mű egységének védelme stb.) túlmenően, nem biztosít külön nevesített jogokat a forgatókönyvírók számára, így a fent említett részvételi jogot sem.
Szükség van Magyarországon profi forgatókönyvírókra? Hogyne! Ismerniük kell a forgatókönyvírás fortélyait? Természetesen! Ezen könyv alapján írhatnak kiváló forgatókönyvet? Talán.
Már a cím is felkelti a gyanút – Tóth Róbert állítja, hogy tudja, hogyan kell közönségfilmet írni. Ez viszont tán Los Angeles-ben is túlzó állítás lenne, nemhogy Budapesten. Az alcímre viszont nincs mentség (Bartóktól Bohron át Buddháig). Ugyan az író Bartók-imádata sokszor visszaköszön, az utóbbi két név említése teljesen esetleges, és ezért felesleges.
A szerző próbálkozása nagyívű, megpróbálja 350 oldalon összefoglalni, hogyan is kell megírni egy forgatókönyvet, méghozzá olyat, ami el is adható. Az első fejezetekből kiderül, hogy Tóth vitán felül remekül ismeri a klasszikus hollywoodi forgatókönyvírás menetét. Struktúra, karakterizáció, fordulópontok, történetszálak stb. Világosan, stílusosan, lépésről lépésre. Élesen kirajzolódnak az író preferenciái: igazából csak Amerika érdekli, azon belül is Hollywood. Ezt maga a szerző sem titkolja.
A filmhu jogi rovatának aktuális kérdése minket is érint.
A szerzői jogi védelem nincs utólagos elismeréshez kötve, azaz egy művet a létrejöttétől fogva megillet, amennyiben egyéni, eredeti jellegű, a szerző neve rajta feltüntetésre került és megfelel a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott egyéb feltételeknek.
Részletek itt.
A FILMJUS Alapítvány pályázatot hirdet műfaji megkötöttség nélkül forgatókönyvírásra vagy fejlesztésre, film-előkészítésre.
A pályázat célja, hogy eredeti művek szülessenek. Alapítványi támogatást nyújtunk műfaji megkötöttség nélkül a pályázaton nyertes alkotóknak, az alkotói munka feltételeinek javításához, forgatókönyvük megírásához vagy annak előkészítéséhez (terepszemle stb.).
A Nisi Masa Network a Nisi Masa Magyarország közreműködésével rövidfilm forgatókönyv pályázatot hirdet idén 7. alkalommal. Az idei kiírás témája Escape (szökés, vészkijárat). A pályázatra 18 és 28 év közötti fiatalok jelentkezhetnek.
Az első három helyezett forgatókönyvet az alkotók a Nisi Masa segítségével megvalósíthatják, míg az első 12 helyezett forgatókönyv írói résztvehetnek egy 2009 januárjában szervezett franciaországi forgatókönyvírói workshopon, ahol neves producerek előtt próbálhatják meg „eladni” (pitch) munkájukat.
A hazai forgatókönyvírók és dramaturgok egyöntetűen örömmel fogadták az MMK törekvését, mellyel a Közalapítvány végre megpróbálja kiküszöbölni a magyar forgatókönyvek triviális dramaturgiai hibáit, és ezzel együtt végre objektívebb, szakmaibb alapokra kívánja helyezni a szkriptek megítélését. A megkérdezettek azonban azt is sietve hozzátették, hogy az MMK pályázati kiegészítései jelenlegi formájukban csak nagyon kis mértében járulnának hozzá a jobb forgatókönyvek fejlesztéséhez, és legtöbben a Közalapítvány ezen változtatásait pozitív, de kissé elsietett, átgondolatlan lépésként jellemezték.
A részletek itt olvashatók.
Idén tizennegyedik alkalommal kerül megrendezésre a Varsói Nyári Filmfesztivál, melynek keretein belül immár negyedik alkalommal Forgatókönyvíró Fesztivál is zajlik. A fesztivál 2008. július 8-13. között lesz Lengyelország szívében, a történelmi Varsóban.
Jogi problémák miatt eltávolítva.
Jogi problémák miatt eltávolítva.
A filmes műfajok jellegzetességeit vette szemügyre Ken Dancyger kétnapos amszterdami előadásán, mely során számos sikeres film elemzésével bizonyította: a zsáner nem feltétlenül jelent korlátokat. A forgatókönyvírás és filmkészítés fősodorával szemben folyton alternatívákat kereső és kínáló professzor, a New York-i Egyetem tanára sajátos, egyedi módon nyúl a zsáner kérdéséhez is.
Antoine de Saint-Exupéry még kicsi volt, amikor először rajzolt elefántot. Így nézett ki:
A 2008-as Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat magyarországi fordulójának nyertese a Kiküldetés. Az idei forgatókönyvíró verseny magyarországi zsűritagjai, Sára Júlia filmrendező és Bacsó Zoltán operatőr (a Filmjus képviseletében), Hutlassa Tamás es Odze György Kiküldetés című nagyjátékfilm-forgatókönyvét választotta ki a pályázat idei nyertesének.
Az MMK közleménye itt és itt, a filmhu cikke itt olvasható.
Amennyiben a Játékfilmes Szakkollégium az adott pályázatban megjelölt produkció támogatását a forgatókönyv hiányosságaira tekintettel nem javasolja, ajánlást tehet a pályázónak, hogy az MMK forgatókönyv- és filmterv-fejlesztési pályázatán vegyen részt a forgatókönyv tökéletesítése és scriptdoktor igénybevételének érdekében.
Az ajánlás nem minősül támogatási ígérvénynek és az ajánlás alapján a pályázó kizárólag a scriptdoktor közreműködéséhez igényelhető 500.000 forintos támogatásra nyújthat be kérelmet.
A szelektív játékfilm-gyártási pályázatok egyebekben változatlan tartalommal maradnak hatályban.
A teljes hír itt.
Az FSE – mely az egyes tagállami szervezetek révén több mint 9000 európai filmírót képvisel, s az egyetlen ilyen szerveződés Európában – a tanulságos konferencia végén irányelvben szögezte le: „felszólítjuk a tagállami kormányokat és forráselosztó szervezeteket, hogy támogassák a forgatókönyvírókat. Akár pénzügyi juttatások, akár adókedvezmények vagy befektetési modellek formájában, de több munkát és eszközt fordítsanak a film- és televíziós produkciók fejlesztési szakaszára, illetve a filmírókat forrásaikból közvetlenül is részesítsék.”
Január 16-án délután csordultig megtelt a Rátkai Klub. Az újonnan alakult Magyar Forgatókönyvírók Egyesülete (MFE) nyílt fórumon vitatta meg a magyar forgatókönyvírás helyzetét. A megbeszélés rövid mérlege: ellenvélemények az írói munka hangsúlyosságáról, az MMK és a producerek behatárolhatatlan szerepe, alapvető kommunikációs-hiány, de mindezek ellenére: az MFE-t mindenki üdvözölte!
Az újonnan alakult Magyar Forgatókönyvírók Egyesülete január 16-án 14 órától nyílt vitanapot rendez a magyar filmírás helyzetéről. A vitanapot megelőzően, a magyar forgatókönyvírás helyzetéről beszélgettünk Grunwalsky Ferenccel, az MMK elnökével és Lovas Balázs forgatókönyvíróval, a filmhu felelős szerkesztőjével és Fade In Script Consulting alapítójával.
Az osztrák forgatókönyvíró céh hosszú múltra tekint vissza, 1989 óta létezik. Non-profit társintézete a Drehbuch Forum, melynek meghívására érkeztünk Bécsbe. A Forum évek óta szervez továbbképzéseket, üzemeltet könyvtárat és tart fenn egy egyedülálló támogatási rendszert forgatókönyvírók számára. Mivel a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületével hasonlóak a céljaink, különösen hasznosnak bizonyult az egynapos tapasztalatszerző túra.
A középszar Amerikai rapszódia és a briliáns Hollywoodi fenevad után váratlan gyorsasággal idehaza is megjelent Joe Eszterhas vadonatúj szösszenete, a The Devil’s Guide to Hollywood: The Screenwriter as God.
Kedvenc hun fenegyerekünk, aki egész életében azt hitte, apja zsidó menekült, míg rá nem jött, hogy épp ellenkezőleg: háborús bűnös (erről szól a Music Box), aki elszerette legjobb barátja feleségét, aki hárommillió dollárt kaszált egyetlen forgatókönyvéért (Elemi ösztön), és aki hat éve majdnem megpusztult torokrákban – nem sok újdonságot tartogat a Hollywoodi fenevad rajongóinak; könyve amolyan megbízhatóan szórakoztató olvasmány.
Pontosabban kalauz: anekdoták, bölcsességek és vaskos beszólások gyorsan emészthető, laza elegye 400+ oldalon keresztül. Amelyre mondjuk három csillagot adtunk volna, és gyorsan elfelejtjük, ha nincs AZ A FORDÍTÁS.
A teljes hír itt.
Elmélyülőben a hollywoodi forgatókönyvírók és a filmstúdiók harca – írta a Los Angeles Times tegnap. A stúdiókkal folytatott bértárgyalásokat vezető Writers Guild of America (WGA) elutasította az Oscar-odaítéléséről döntő Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (Academy of Motion Picture Arts and Sciences – AMPAS), illetve a Golden Globe átadásában illetékes HFPA kérését, hogy a forgatókönyvírók az Egyesült Államok két legfontosabb díjgálájának idejére függesszék fel hetedik hete tartó sztrájkjukat és vegyenek részt az érintett események munkájában. (A Golden Globe-kat január 13-án, az Oscart február 24-én adják át.)
Jövő keddig lehet jelentkezni. További részletek itt.
2007. december 1-2-án kerül megrendezésre Pozsonyban, a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál keretében a Moonstone szeminárium. Elsősorban forgatókönyvírók, rendezők, producerek és filmszakos diákok jelentkezését várják.
A forgatókönyvírók és producerek között hivatalos mediátor próbált segíteni, de ennek ellenére a producerek szerint elérhetetlen a megállapodás. A sztrájkot a New York-i Rockefeller Centernél kezdik meg, amit különböző helyszíneken folytatnak Los Angelesben. Az írók több pénzt szeretnének a mozi- és tévéfilmek dvd és internet eladásából, a mobilra letölthető tartalmakból, de ezt három és fél hónapja nem tudják elérni. A producerek persze nem akarnak változást, és azzal érvelnek, hogy ésszerűtlenek az igények és még túl korai megjósolni, mennyire jövedelmezőek ezek az új források.
Részletek itt.
A pályázat célja, hogy eredeti művek szülessenek. Segítséget nyújtunk az ösztöndíjat nyert kreatív alkotóknak az alkotói munka feltételeinek javítására. Forgatókönyvük megírásához, vagy annak előkészítésére (terepszemle stb.), valamint az elkészült forgatókönyv- (dokumentum, animáció, és más non fiction filmeknél részletes témaleírás, szinopszis) továbbfejlesztésére.
Idén ősszel, részletek itt.
A Fabulafilm Rome és a Trigon Productions, valamint a szlovák, a magyar, a cseh és a lengyel Media Desk bemutatja a Maia Workshops 2. Mesterkurzusát fiatal producerek, filmrendezők, forgatókönyvírók és filmiskolák hallgatói részére Nemzeti filmek gyártása az európai piacra (Producing National Films for the European Market) címmel.
A DrehbuchCamp egy 1996 óta működő kezdeményezés, amely elsősorban fiatal forgatókönyvírók gyakorlati jellegű továbbképzésére jött létre a ZDF és az ARD televíziók együttműködéseként. A szervezők két ingyenes helyet biztosítanak a magyar résztvevőknek, akiknek csak az útiköltséget kell kifizetniük.
További részletek itt.
Micsoda marhaság! Persze, hogy van. Jómagam például már évek óta olvasok forgatókönyveket, no nem éppen jókedvemből, viszont annál többet, olykor ötven-hatvanat is egymás után.
További részletek itt.
A Nisi Masa, az európai fiatal filmesek hálózata idén hatodik alkalommal hirdeti meg rövidfilmes forgatókönyvíró-pályázatát. Az idei kiírás témája: A kör. A pályázat minden 18 és 28 év közötti európai fiatal számára nyitott. Minden résztvevőnek rövidfilmes forgatókönyvet kell írnia, maximum húszezer karakter terjedelemben. A verseny résztevevői saját anyanyelvükön írhatják forgatókönyvüket, amelyeket elsőként az adott ország Nisi Masa szervezete által felállított zsűri bírál el, majd a legjobbnak ítélt művet (immár angol nyelven) küldi tovább a nemzetközi döntőbe. Nisi Masa legfontosabb tevékenysége az évente megrendezett európai rövidfilmes forgatókönyvíró-pályázat. Az első három helyezett forgatókönyv 5000 euró díjazásban részesül. A szervezet - a díjak mellett - támogatja a nyertes pályázókat filmjük elkészítésében. Ezen kívül, a legjobb tíz forgatókönyv meghívást kap egy rövidfilmes fórumra 2008 januárjában, ahol a szerzők nemzetközi producereknek mutathatják filmterveiket a Clermont-Ferrand-i Filmfesztivál ideje alatt.
“A képzésen részt venni kívánók számára megadtunk egy fizetési határidőt, de sajnos nem vették elég komolyan. Mi megértjük, hogy az összeg időben való kifizetése egyesek számára gondot jelent, és elfogadjuk, hogy igéreteiknek az elfoglaltságaik miatt csak késve tudnak eleget tenni. Szembe kell viszont nézni azzal, hogy ez az állapot az instruktor személyéből adódóan csak rendkívül rövid ideig tartható fenn. Jack Garfein a legkülönfélébb felkéréseket kapja, folyamatosan és lényegesen nagyobb összegekért, mint ami egy ilyen képzés esetében - az ismert résztvételi díjak mellett - felkínálható neki. A jelentkezők egy részénél tapasztalt hozzáállás miatt kezdett kellemetlenné válni a helyzet, amelyet fel kellett oldani: elkötelezettsége ellenére, Jack Garfein eleget tett egy másik fontos felkérésének.” - olvasható a filmhuhoz eljuttatott levélben.
Márciusban mi is hírt adtunk a fenti eseményről, most pedig itt a folytatás.
A beküldött forgatókönyvek alapján az előzsűri június közepéig választja ki a 12 résztvevő írót. A CEPF zsűrije 2007. július közepéig írja meg részletes szakmai véleményét a 12 író számára. Ezt követően indul az online konzultációs folyamat, melynek során a résztvevők feltehetik kérdéseiket a zsűri tagjai közül kijelölt konzultánsuknak, és útmutatásuk alapján fejleszthetik tovább a történeteiket. A résztvevők a vélemények alapján 2007. augusztus 31-ig írják át forgatókönyveiket.
Az erős kampány után már csak az nem hallott róla, aki nem akart, de azért megemlítem itt is: két, a forgatókönyvírói szakmát is érintő képzés jön Magyarországra a nyáron. A New York Film Academy képzéséről itt…
Július végén négyhetes színész, illetve rendezői-operatőri workshop indul, valamint egy forgatókönyvírói képzés, amelynek pontos háttere még nem tisztázott, hiszen a New York-i anyaszervezettel ennek részleteiről még nem sikerült megállapodniuk – pedig Czinkóczy szerint pont ez utóbbi foglalkozásnak van a legnagyobb gyakorlati haszna a diákok számára, mivel a kurzus végén valós eredménnyel, egy kész forgatókönyvvel távozhatnak a hallgatók. A színészek oklevelet és egy showreelt visznek magukkal, valamint hasznos kapcsolatok megszerezésére nyílik lehetőségük, hasonlóan a rendezőkhöz-operatőrökhöz, akik különböző kisfilmes feladatok végrehajtásával gazdagíthatják tapasztalataikat. Az egyes szakok létszáma húsz-húsz fő, amiket négyes csoportokra osztanak a szervezők.
…a Jack Garfein-féle kurzusról pedig itt olvashatsz többet.
A Method Acting egyik legfontosabb mesterének június 9-től június 28-ig tartó kurzusa nyitott, amely elsősorban színészi, rendezői és forgatókönyv- valamint drámaírói munkára fókuszál. Ez utóbbi tematika nemrég vált bizonyossá, az abban résztvevők az írás képességének tanulmányozását, megértését és továbbépítését folytatják. Így az írók képessé válnak érzelmi emlékeik, tudatalattijuk olyan módon való használatára, hogy munkájuk önmagát írja – olvasható az ismertetőben. A képzés nyitott, így bárki, bármilyen szintű ismeretek birtokában jelentkezhet rá, nemcsak profi alkotók.
Másfél év alatt négy játékfilm és több mint egymillió mozinéző. Ha csak a számokat nézzük, Divinyi Rékának máris van mire büszkének lennie. Saját bevallása szerint azonban lenne még mit tanulnia. A filmhu az első lépésekről, kulisszatitkokról és munkamódszerről kérdezte a forgatókönyvírót.
Az utóbbi hetekben többen kérdezték, lehet-e az országban Budapesten kívül is forgatókönyvírást tanulni. Akkor még nemmel kellett felelnem, de most jó hírem van: elérhető közelségbe került a dolog.
A teljes hír itt olvasható, aki pedig nem hallott még a kiáltványról, itt informálódhat.
Az Európai Forgatókönyvírók Kiáltványa a tavaly novemberben, Thesszalonikiben első alkalommal megrendezett Európai Forgatókönyvírók Konferenciájának mintegy lezáró aktusaként született. A novemberben 22 ország 125 forgatókönyvírója által aláírt dokumentumot hivatalosan az idei Berlinale-n tárták a nyilvánosság elé, s rögtön több mint 800, a filmszakma különböző területéről érkező (köztük számos magyar) szakember támogatta aláírásával a forgatókönyvírók méltó megítélését, a gyártásban a jelenleginél stabilabb jogállást kiharcolni szándékozó kiáltványt.
Az Amerikai Forgatókönyvírók Céhe (Writers Guild of America) tavaly tavasszal, 2006. április 7-én hozta nyilvánosságra azt a listát, mely az általuk legjobbnak ítélt 101 forgatókönyv címét tartalmazza.
A listát most mi is közzétesszük.
Nemrég került fel hozzánk egy beszámoló az Arista Development zsánerkurzusáról, most itt egy másik vélemény a filmhu-ról.
A tartalom és a hatás további kategóriákra bontható. A tartalmat meghatározza a cselekmény, a theme (a mai napig nem született erre kielégítő magyar szó, legyen jobb híján tárgy), helyszín és karakter cél. A közönségre gyakorolt hatást befolyásoló tényezők a tónus, a point of view (nézőpont), stilisztikai megoldások és a karakter szükség. Minden filmes zsánernek megvannak a sajátos tényezői, tehát létezik akciófilmes cselekmény, akciófilmes tárgy, akciófilmes helyszín és így tovább. Ugyanígy léteznek romantikus komédiákra jellemző stilisztikai megoldások és tónusok. Ezek az elemek nehezen kombinálhatóak műfajok között – akciófilmes cselekményből kilógnának az intenzív lelki élettel bíró romantikus karakterek.
Aki műfaji írásra adja a fejét, tisztában kell lennie vele, hogy a nézők elsajátították a „zsánergondolkodást”, azaz pontosan tisztában vannak az egyes műfajok sajátosságaival, és ezeket el is várják a filmektől. Ugyanakkor nem akarnak unatkozni, tehát nem kis kihívás egyszerre megfelelni az elvárásokkal és szembemenni velük.
Erre is felhívták a figyelmem; egy megmondós cikk a Filmvilágból.
El kell dönteni, akarunk-e tömegfilmet csinálni, ha pedig úgy döntünk, akarunk, akkor nem szabad kilopni belőle a lényegét. A tömegfilm a média hipervilágában játszódó irreális legenda, amelyben a felettes-én erők küzdenek az ösztönerőkkel. Nem „valóságábrázolás”, nem miliőtanulmány, nem szociográfia. A kaland olyan esemény, amely alkalmat ad a hősiességre, az érdemi cselekvés pillanata, a beavatkozás lehetősége, a perc, amely nem pusztán történik velünk. A hős pedig, aki „bevállalja”. A magyar film, a populáris műfajok nehezen és rosszul induló adaptálása során, kilopja a hőst a műfajokból, vegetáló antihőssel helyettesíti, aki csodára vár vagy arra sem. A klasszikus hős elveszti szüzességét, naivitását, lelki békéjét és cserében egy világot nyer, a mai magyar hős legjobb esetben elveszti szüzességét. Az amerikai, kínai, indiai, török stb. film emberfeletti embernek lát bennünket, a magyar filmek nem kis része viszont éppen ellenkezőleg: emberalatti embernek.
Már ilyen is van.
Tavaly nem volt, idén lesz; az ár kicsit borsos, jelentkezni pedig még bő egy hónapig lehet. További részletek itt, beszámolók tavalyelőttről (amiket egyébként ajánlottam már régebbi bejegyzésekben) itt, itt és itt.
Egy év kihagyás után újra jelentkezik az egyik legprofibban szervezett nemzetközi forgatókönyvíró és dramaturgképzés, a Script & Pitch, mely a narratív és történetszerkesztési technikák fejlesztésén túl egyedülállóan a pitching – a sztori üzleti szempontú, eladás-orientált megközelítése – oktatására is komoly hangsúlyt fektet. Március és december között négy workshopra várják a február 20-ig jelentkezőket.
Ezt és ezt pedig most találtam. Döbbenetes, hogy tíz(!) év alatt alig változott valami.
Amikor én még fiatalabb voltam, azt láttam, hogy a moziban ugyanúgy tömegek nézték a Katonazenét mint a Fellini filmeket. Akkoriban igazán szerettük a magyar filmet, amelynek szerves része volt a vígjáték, a közönséget színvonalasan szórakoztató közönségfilm. Ezeket a vígjátékokat olyan parádés mesterségbeli tudással hozták létre, hogy a filmek katarzist okoztak, a nevetés katarzisát - filmművészet volt ez a szó legszorosabb értelmében. Sorolhatnám azokat a filmeket, amelyekre egyetlen néző sem mondta volna, hogy ez valami felszínes ócskaság csak azért, mert van története, van eleje, közepe, vége. Olyan iskolateremtő vígjátékokról beszélek, mint a Liliomfi, vagy a Hyppolit, a lakáj, ahol a kisember ábrázolása katartikus, művészi volt, és amiben a történet nem akart elvont magasságokba emelkedni, és főleg nem akart semmilyen rejtvényt feladni a nézőjének.
Ahogy a filmművészet változott, úgy lettek a filmek az egész világon elvontabbak, szürreálisabbak, a történet szintjén követhetetlenebbek, nyersebbek. Nagyon jó alkotások születtek a változás nyomán, de apránként valami elveszett: egyre inkább eltűntek a palettáról azok forgatókönyvírók és azok a rendezők, akik a közönséggel napi kapcsolatban állva tudták, mit szeretnek a nézők és akik, mondanivalójukat egy szép történetbe oltva, ezt az elvárást a művészi igényesség csorbulása nélkül kielégíteni tudták volna. Lassanként a becsületét is elvesztette az a fajta film, ami a tömegeket valahogy tanította, nevelte és szórakoztatta. Ezért a kérdésére az a válaszom, hogy egyértelműen szakadék van ma az úgynevezett művészfilm és a közönségfilm között, és egészen más megítélés alá esik a két filmtípus mind a támogatás, mind a kritika, mind a közönség részéről.
Kezdjük az új évet egy ajánlóval. Erre a remek kis cikkre a napokban hívták fel a figyelmem.
A kanonikus történet-struktúra az elbeszélés egy általános modellje. Ennek specifikus változata a háromfelvonásos struktúra, amelyet a film a 19. századi normatív drámapoétikákból vett át. E két modellből kiindulva Eder könyvének negyedik és ötödik fejezete (A populáris dramaturgia jegyei I, 33-100. o.; A populáris dramaturgia jegyei II: a három felvonásos struktúra, 101-112. o.) először a populáris dramaturgia általános, majd specifikus jegyeit és ezek lehetséges hatásait vagy hatástendenciáit írja le. Eder azért nem hatásokról beszél, mert a dramaturgiai hatást a film egyéb összetevői módosíthatják. Az egyes jegyeket Eder a Twister (1996, Jan De Bont) (2) című filmből vett konkrét példákon szemlélteti. Ebben a két fő fejezetben kerül sor a dramaturgiai elemzés központi fogalmainak – pl. hook, expozíció, point of attack, happy end, kiss off, mellékszál (subplot), felvonás, plot point, fokozás, tetőpont, deus ex machina – pontos meghatározására is.
Újabb konferencia, újabb tanulságos beszámoló.
Miből is áll a Schreiber (jiddisül: író) elmélet? Az európai és amerikai filmgyártást az elmúlt évtizedekben egyaránt eluraló auteur teória, a rendezőközpontúság elutasítása, ellenvetése. Eszerint a film valódi alkotója az író. Kipen kutatásai szerint, ha bizonyos jelentős filmírók életművét megvizsgáljuk, sokkal következetesebb tematikus mintaszerűséget figyelhetünk meg, mintha bármelyik rendező filmográfiáját vizsgáljuk. Az amerikai oktató szerint ideje, hogy eljöjjön az írók kora, a Schreiber-éra. A felvetést a konferencia résztvevői közül jó néhányan hosszas, ütemes tapsolással köszöntötték, noha praktikus javaslat nem hangzott el arra nézve, hogy ezt akkor miként is képzeli el David Kipen. Mulatságos volt egyszersmind, hogy mikor az írók szerinte három legszükségesebb fogadalmát említette Kipen – „sosem fogok rendezni, sosem szkript doktorkodok, és nem kizárólag adaptációkat írok” – nagy csend uralkodott a teremben.
Ha már így belejöttem: képregény-rajongóknak, esszéíróknak és/vagy mindenkinek, aki szereti.
Részletes kiírás és egy kis kedvcsináló. Van valakinek bármilyen tapasztalata a fentivel kapcsolatban?
Ez azért elég komolynak tűnik. Aztán majd meglátjuk. Rövid beszámoló és hosszú hír a ScripTeast egyhetes intenzív tréningjéről.
A ScripTeast kelet- és közép-európai forgatókönyvírók jelentkezését várta. A válogatás feltétele legalább egy már megvalósult televíziós vagy nagyjátékfilmes produkció, kellő forgatókönyvírói tapasztalat és egy viszonylag előrehaladott fejlesztési stádiumban lévő nagyjátékfilm-forgatókönyv volt. Végül 12 filmterv kapott meghívást a programon való részvételre. Kettő észt, öt lengyel, egy szlovák, egy szlovén, egy bolgár és két magyar forgatókönyv írói dolgoznak nyolc hónapon keresztül – a program célkitűzései szerint – könyveik világszínvonalúvá fejlesztésén.
Ismét a Thinking Writer sietett segítségünkre. Egy remek írás a karakterek bemutatásáról, a fordítás alant.
Barátunk, a Thinking Writer, múlt héten is egy érdekes kérdésre válaszolt, ennek fordítása olvasható most itt.
Jobb híján még mindig a meglévő internetes tartalmat gyűjtögetjük. Nem érez valaki ellenállhatatlan vágyat a fordításra? Lenne mit.
Arra a kérdésre, hogy mi az álláspontja a művészfilm-közönségfilm felosztással kapcsolatban Menzel elmondta, hogy ő nem szereti ezt a különbségtételt. A legnagyobbak, Shakespeare, Mozart, Bach sosem akartak művészetet csinálni. Egyszerű, „kommersz” módon dolgoztak. Ami időtálló, azt nevezzük művészetnek. Menzel szerint a cél az, hogy annak, amit az ember csinál értéke legyen, és ebből a néző is kapjon valamit. „Ez nagyon nehéz. Ezért sokszor könnyebb művészetet csinálni, hisz ha valaki azt mondja, hogy művész, akkor azt többnyire el is hiszik.” Menzel kétféle alkotót ismer. Az egyik a mesélő, a másik pedig, aki önmagáról akar elmondani valamit. Ha ez utóbbi nem Tarkovszkij vagy Bergman, akkor viszont unalmas. A mesélő tanulja meg a mesterségét, és olyan természetességgel dolgozzon, ahogy a suszter a cipőt készíti.
Ez talán érdeklődésre tarthat számot.
Egészen friss interjú a filmhu-ról, egy újonnan induló forgatókönyves képzés kapcsán.
Beleástam magam a forgatókönyvírás szakmaiságába. Nem mondom, hogy ettől könnyebben írtam forgatókönyvet, de mikor problémákba ütköztem, láttam, hogy ezek általános dolgok. Olyan kérdések, amik másoknál is felmerülhetnek. Ez szerintem a tanulás kiindulópontja, mikor tudatosul, hogy a problémák, amikkel találkozik az ember nem sorsszerűek, hanem a szakma velejárói.
Egy tavalyi beszámoló a Script & Pitch kurzus második off-line fordulójáról.
A másik banánhéj, amin könnyű elcsúszni, a túlzott tervezés. Egyik kolléga újra és újra apró változtatásokat hajtott végre a treatmentjén, és a Frank Daniel-módszer alapján készített sztori-protokollját finomítgatta, ahelyett, hogy a cselekményen dolgozott volna. Hiába hajtogattam már másfél hónappal Sodankylä előtt, hogy kezdjen el jeleneteket vázolni, mindig azt válaszolta, hogy nem érzi elég biztosnak az alapokat. Holott a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy idő után nincs értelme a treatmenten finomítgatni – ha nincs egyértelmű előrelépés, sokkal felszabadítóbb lehet a jelenetekről gondolkodni.
Egy kétrészes írás a filmhu-ról. Egyik fele itt, másik meg itt.
Az aspiráns forgatókönyvíró álma: egy terem tele kollégákkal, akik maximálisan tisztában vannak a szakma zsargonjával. Már az első este repkednek az olyan kifejezések, mint felvonás-struktúra, plotting, jellemfejlődési ív, karakterközpontúság. És ez még csak a kezdet: a következő öt napban reggel 9-től éjfélig kizárólag arról folyik a diskurzus, hogy miképpen fejleszthetjük ötletünket profi forgatókönyvvé, és ami legalább ennyire fontos: hogyan adjuk el a kész művet.
Ha már Filmvilág, akkor itt van ez is.
– Mit tanultál külföldön?
– Londonban (a National Film and Television Schoolban) rendezést, Los Angelesben (a UCLA-n) pedig forgatókönyvírást. Az utóbbit különösen hasznosnak tartom, olyasfajta dolognak, amit érdemes és meg is lehet tanulni. Kell persze hozzá megfelelő érzék és jó képességek, de a legfontosabb mégis a kitartás és a gyakorlat. Legjobban az élsporthoz hasonlítható: hiába vannak az embernek jó adottságai, ha nincsen mögötte sok-sok évnyi munka. Eleinte persze én sem hittem benne – azt gondoltam, hogy a forgatókönyvírást nem lehet tanítani, mert vagy lélekből jön, vagy sehogyan. Utána átestem a ló másik oldalára, és szentírásnak tekintettem a tankönyveket: centire pontosan helyeztem el a plot pointokat a munkáimban. Persze ez sem megoldás, mert jó dolog ugyan a mankó, de tudni kell nélküle járni. Ha valaki elolvas tizenöt, dramaturgiával foglalkozó szakkönyvet, és megpróbál szigorúan azok szerint írni, annak általában borzalmas lesz az eredménye.
Hihetetlen, miket talál az ember, ha keres.
– Nem örültem a forgatókönyvírói tanfolyam ilyenforma meghirdetésének – mondja Nemeskürty István, a tanfolyam vezetője. – A „kalandorok kíméljenek” és a „magas jutalom ellenében” típusú hirdetések társaságában keresni a jelentkezőket nem a szájam íze szerint való volt, de engedtem a filmgyári illetékesek demokratikus érzelmű többségének, és így kapott országos nyilvánosságot a felhívás. Cserébe mi meg kaptunk néhány rosszmájú viccet, szurkálódós glosszát, ugyancsak országos nyilvánosság előtt. De ez a legkevesebb. Amiért nem helyeseltem ezt a megoldást: hogy nem kallódó tehetségeket akartunk fellelni, hanem olyan írástudókat kerestünk, akiknek van affinitásuk a filmhez, s ez a vonzalmuk feltehetően biztos alapon nyugszik. Kár felajzani sok tucat embert, s azután ajtót mutatni nekik. Előző tanfolyamainkhoz – ez a mostani, az 1979–81 közötti már a harmadik – (tehát: 1966–67-ben és 1976–78-ban) kiadókon, szerkesztőségeken, egyetemeken és házon belül kerestünk hallgatókat. Remélem, végül is ez a tanfolyam sem lesz eredménytelenebb, mint a többi, márpedig ha átfutunk a korábban végzettek névsorán, csaknem mindenkinek van valamilyen formában köze a filmhez. De évi húsz magyar film nem tud eltartani főhivatású forgatókönyvírókat.
Ma is keresgéltem kicsit; egy szerfelett hasznos írás a filmhu-ról. (Egy korrektor azért elkelne ott is.)
McKee ugyanakkor figyelmeztett intett minden írót: mielőtt belekezd egy forgatókönyvbe, döntse el, hogy Charlie Kaufman-féle könyveket akar írni, vagy éppen egy újabb Men in Black-et. Az utóbbinak az a veszélye, hogy ha egy forgatókönyvvel be is jut az író, mely egy felkérésre készült, és a következő munkában nem teljesíti azt, amit elvárnak tőle, akkor olyan gyorsan kerül ki a filmvilágból, amilyen gyorsan be. Ez egy etikai döntés, amire csak maga az író válaszolhat. Vajon hazudsz magadnak, vagy alacsonyabb szinten, de magadból írsz. Ugyanakkor említette, hogy 2006-ban megjelenik egy újabb könyve, mely a filmstílusok és -típusok – a mai napokban teljesen összekevert – rendszerezésével próbálkozik majd.
Még mindig nem fogytak el a filmhu-s írások; ez egy tavaly januári darab, górcső alatt a Resident Evil.
„Használd az expozíciót munícióként” – szól a bölcs tanács forgatókönyvíróknak. Mondani persze könnyű – nagyon sok filmben akadozik a cselekmény és a történetmesélés ritmusa a rosszul elhelyezett és kivitelezett, túl nyilvánvaló expozíció miatt. A Resident Evil – A Kaptár című filmben Paul W. S. Anderson zseniális módon oldja meg a kérdést.
Ezeket is leporoltam. Kétrészes elemzés a 24 első évadjáról. Egyik fele itt, másik fele itt olvasható. Ez pedig a folytatás.
A briliáns koncepciódráma olyan népszerűvé vált, hogy szegény Bauer ügynöknek azóta kettő másik hasonlóan hosszú napot kellett elszenvednie, és hamarosan egy negyedik nem kevésbé rettenetes huszonnégy óra vár szerencsétlenre. Mint minden jó tévédráma esetében, a kolosszális, világméretű siker nyilvánvaló okokra vezethető vissza: a remek, tökéletesen egyedi és újszerű koncepció, a ragyogóan megrajzolt karakterek, és a feszes, villámgyors cselekményvezetés, ami szinte szusszanásnyi időt sem hagy a nézőnek. Egyszóval: az írói munka emeli magasan az átlag fölé. Persze nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a 24 profi designer dráma, vagyis nem pusztán a legmodernebb, legmagasabb szintű írói alkotómunka szolgál alapjául, de a gyártás egésze – a rendezés, az operatőri munka, a vágás, nem utolsósorban a színészi játék – mind-mind igen komoly színvonalat képvisel. De, ahogy a világ forgatókönyvírói teljes joggal emlegetik úton-útfélen: utóbbiak mit sem érnek, ha a papíron a szöveg nem tökéletes. A 24 írógárdája – a koncepció kiötlői, a széria kreátorai, illetve producerei: Joel Surnow, Robert Cochran és Howard Gordon, akik egy hat-hétfős írói csapatot vezetnek – pedig szinte tökéleteset alkotott.
Egy újabb írás, amit a 14 napos forgatókönyvíró verseny ihletett. Ezúttal Dave Anaxagoras látott el minket okos tanácsokkal, amik remekül harmonizálnak a 336 órában leírtakkal is.
Egy tavaly áprilisi beszámoló a Sources2 workshopról. Elszórtan ugyan, de vannak benne hasznos gondolatok.
Miután a Sources2 program kimondott célja, hogy visszahódítsa a szélesebb európai közönséget az európai filmekhez, adja magát a kérdés, hogy vajon mivel lehet ezt elérni? Marion szerint egyszerű a válasz. Minden beadott pályázaton a történet eredetiségét kérik számon elsősorban. Nagyon fontos aztán az egyéni hang, a sajátos látásmód, és hogy a történet érthető legyen univerzális szinten is. Marion fontosnak tarja leszögezni, hogy nem egy bizonyos módszer szerint folyik az oktatás, nem tanítanak eszközöket, fogásokat, nincsenek guruk, akik megmondják, hogy mit, hogyan kell írni. Nem mintákban, sémákban gondolkodnak, hanem minden egyes résztvevő munkáját egyéni módon közelítik meg. Az európai film ugyanis hagyományosan nem sémák szerint készül – a kulcsszó az eredetiség.
Volt egyszer egy 14 napos forgatókönyvíró verseny, ami épp tegnapelőtt ért véget. Fun Joel barátunk ennek kapcsán adott blogjában néhány remek tanácsot az indulóknak. Ezeknek mi, nem indulók is nagy hasznát vehetjük.
Még egy írás a filmhu-ról.
A forgatókönyvíró szakmát egyik talán leginkább megosztó kérdés, hogy milyen a jó treatment. Milyen hosszúnak kell lennie, mit tartalmaz pontosan, nem utolsósorban pedig mire való? Egyértelmű választ meg sem kísérlek adni erre a kérdésre, hiszen talán nem is létezik, miután annyira szubjektív, és egyén- illetve munkamódszer-függő a felvetés. Inkább néhány közismertebb és kevésbé népszerű elméletet és gondolatot elevenítek fel, illetve fejtek ki korántsem „megmondó”, sokkal inkább gondolatébresztő, esetleg vitaindító célzattal, miután a nagyjátékfilmes írást én is csak most tanulom. Jelenleg épp egy működő treatment megszerkesztésén fáradozom, és több utat is végigjártam, mire rájöttem, hogy nem szükséges feltalálnom a vajas kenyeret – elegendő elővenni az egyik legelterjedtebb hollywoodi formulát, amit nem véletlenül alkalmaznak csaknem három évtizede szerte a világon. De nem akarok nagyon előre szaladni, hiszen mielőtt a – nem véletlenül – legnépszerűbb megoldásra rátérnék, érdemes néhány problémát tisztázni.
Ilyen is van. Nem mai darab, de itt a helye.
Létezik öt kérdés, melyet minden új karakter megalkotásának kezdetén rutinszerűen, a legelső lépésként feltesznek az írók. Erre a pár egyszerű kérdésre vezethető vissza a drámaírásban gyakorlatilag a karakterológia teljes problematikája. Ha ezekre maradéktalanul megtaláltuk a kielégítő válaszokat, elvileg meg is van a karakterünk. Azért teszem hozzá, hogy elvileg, mert a „maradéktalanul” és a „kielégítő” kifejezések az előző mondatban bizony meglehetősen szubjektív változókat takarnak. Az igazán jó választ e problémára egy – vagy akár több – részletes karakterprotokoll kitöltése jelentheti (amik egyébként mind ugyanezeket a kérdéseket taglalják bővebb formában, és amelyekkel rövidesen foglalkozunk). Mindenesetre kiindulásnak remek alapot nyújthat, ha megválaszoljuk a következő kérdéseket:
1. Ki a karakter?
2. Honnan jön?
3. Mit akar?
4. Mi akadályozza meg abban, hogy ezt elérje?
5. Mit kell tennie, hogy legyőzze ezt az ellenállást?
Szép lassan azért csak visszakerülnek az oldalra a régi anyagok, így például Terry Rossio írása is, aminek eredetije itt olvasható. A fordítás Szamosi Anna munkája.
Pár napja felkerült a filmhu-ra egy Linda Seger interjú, érdemes elolvasni.
Gyakorlatilag az összes kontinensen konzultáltam forgatókönyveket, kivéve az Antarktiszt. Talán a legjellemzőbb különbség a témaválasztás. Ezt ugyanis mindig a kultúra határozza meg, hisz azok a problémák, amik egy országot sújtanak, nem biztos, hogy egy másikat is ugyanolyan mértékben érintenek. Ezen felül az amerikai írók egyelőre jobbak a szerkesztés terén, a világos történetvezetésben. Talán ezért is van, hogy az amerikai filmek tempója gyorsabb. Ennek hiánya nem feltétlen gond persze, amennyiben van egy világos történet, folyamatosan előre mutató cselekménnyel. Az európai forgatókönyvek általában lassabbak, karakter-orientáltabbak és sokkalta tematikusabbak. Ha mindezt megfelelő formába tudják rendezni és jól strukturálni, abból érdekes dolgok születnek.
Loading ...
Legutóbbi hozzászólások