Jelenleg a(z) „Olvastuk” kategória bejegyzéseit böngészed.
Ha leültetünk egy majmot az írógép elé, előbb-utóbb lepötyögi a Hamletet. Elvileg. Hogy ez tényleg megvalósuljon, a majomnak halhatatlannak kell lennie és egyfolytában az írással kéne foglalkoznia. Viszont sokkal hatékonyabban és kevesebb időn keresztül dolgozna, ha tisztában lenne az írás fortélyaival.
Nekünk nincs lehetőségünk, hogy évezredeken keresztül szórakozzunk a szavak ide-oda tologatásával. Nagyjából 80 év áll rendelkezésünkre, hogy összehozzunk legalább egy olvasható és élvezetes művet. Már ha szerencsések vagyunk és olyan buták is, hogy írói pályán szeretnénk elhelyezkedni.
Az Íróvá válás kemény, hosszú és szenvedésekkel teli folyamat. Megrövidíteni rengeteg idő belefektetésével, vagy az olyan műhelytitkok alkalmazásával lehet, mint amikkel a Kezdő írók kézikönyve van tele. Amerika legnépszerűbb „írógyártó” intézményének, a Gotham Irodalmi Műhely tanárainak műve ez, és azzal kecsegteti az olvasót, hogy ha kivégezte az olvasmányt és lelkiismeretesen elvégezte a feladatokat, hatásos novellákat és regényeket írhat.
„Sosem voltam arról meggyőződve, hogy az írást tanítani lehetne. Sok olyan embert ismerek, akik magukévá tették a tanított módszereket, és ugyanolyan szarok maradtak. Technikás szarok. A szikra vagy megvan benned, vagy nem. Tanítani nem lehet.” – Warren Ellis
Tegyük fel, hogy benned megvan. Mert csak akkor érsz ezzel a könyvvel valamit.
Egri klasszikus munkájának megvannak a maga előnyei és hátrányai (ezt a közhelyet, medve anyám) – és amikor azt írom, „klasszikus”, akkor úgy is értem, hogy KLÁSSZIKUS, mert lehet, hogy Dosztojevszkíjék Gogol köpönyegéből bújtak ki, de a modern forgatókönyvírás-elmélet meg ennek a külföldre szalajtott hazánkfiának az írógép-táskájából.
A hátrányok azonnal a címből kikövetkeztethetőek (persze csak akkor hátrány, ha kizárólag a filmes/tévés forgatókönyvírás alapjainak elsajátítására akarod használni, mert ha drámaíró vagy, száz százalékban illeszkedni fog az elvárásaidhoz): Egri törekvő drámaszerzők agyi feltornáztatása végett írta. Akkor mégis hogyan lehet, hogy 66 évvel első megjelenése után elsősorban forgatókönyvírók forgatják?
2008. december 23-a és 2009. január 23-a (a könyv első megjelenésének első évfordulója) között minden érdeklődő ingyen letöltheti a könyv elektronikus, e célra készített (248 oldalas) kiadását a www.filmdramaturgia.hu oldalról.
Egri Lajos A drámaírás művészete című könyvének magyarországi bemutatójára az Uránia Nemzeti Filmszínházban került sor december 2-án. Az eredetileg angolul készült könyv, amely minden hollywoodi filmkészítő könyvespolcán megtalálható, 66 év után most első alkalommal olvasható magyarul, és nemcsak filmes szakembereknek ajánlott.
A Vox Nova Produkció és a Műegyetemi Kiadó gondozásában, a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületének ajánlásával megjelent, így mostantól magyarul is olvasható Egri Lajos A drámaírás művészete című könyve.
Szükség van Magyarországon profi forgatókönyvírókra? Hogyne! Ismerniük kell a forgatókönyvírás fortélyait? Természetesen! Ezen könyv alapján írhatnak kiváló forgatókönyvet? Talán.
Már a cím is felkelti a gyanút – Tóth Róbert állítja, hogy tudja, hogyan kell közönségfilmet írni. Ez viszont tán Los Angeles-ben is túlzó állítás lenne, nemhogy Budapesten. Az alcímre viszont nincs mentség (Bartóktól Bohron át Buddháig). Ugyan az író Bartók-imádata sokszor visszaköszön, az utóbbi két név említése teljesen esetleges, és ezért felesleges.
A szerző próbálkozása nagyívű, megpróbálja 350 oldalon összefoglalni, hogyan is kell megírni egy forgatókönyvet, méghozzá olyat, ami el is adható. Az első fejezetekből kiderül, hogy Tóth vitán felül remekül ismeri a klasszikus hollywoodi forgatókönyvírás menetét. Struktúra, karakterizáció, fordulópontok, történetszálak stb. Világosan, stílusosan, lépésről lépésre. Élesen kirajzolódnak az író preferenciái: igazából csak Amerika érdekli, azon belül is Hollywood. Ezt maga a szerző sem titkolja.
William Goldman egy 77 éves new york-i fenegyerek.
Mellesleg egy idült kisebbrendűségi komplexussal megáldott, magának való megmondóember.
Mellesleg milliomos.
Nem mellesleg a forgatókönyvírás tette azzá.
William Goldman író akart lenni, mióta az eszét tudja. Számos íróiskolában tanulta a szakmát, miközben saját bevallása szerint sosem volt kifejezetten tehetséges – a főiskolán saját irodalmi magazint szerkesztett, hogy közölhesse írásait, ugyanis más újságok nem voltak hajlandók kiadni azokat. Egy csapásra minden megváltozott, mikor 24 évesen, nagyjából három hét alatt papírra vetette első regényét. A könyvet könnyedén kiadták, és a regényt pár éven belül további négy alkotás követte. Mérsékelten sikeres regényírónak számított, mikor 1966-ban megírta első forgatókönyvét, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című westernt. Puff, egy Oscar – Goldmant – saját jól felfogott érdekében – azonnal beszippantotta Hollywood.
A Magyar Televíziós- és Filmművészeti Szövetség támogatásával megjelent Tóth Róbert Hogyan írjunk közönségfilmet című könyve.
A Magyar Televíziós- és Filmművészeti Szövetség gondozásában lát napvilágot Tóth Róbert Hogyan írjunk közönségfilmet című kötete.
A középszar Amerikai rapszódia és a briliáns Hollywoodi fenevad után váratlan gyorsasággal idehaza is megjelent Joe Eszterhas vadonatúj szösszenete, a The Devil’s Guide to Hollywood: The Screenwriter as God.
Kedvenc hun fenegyerekünk, aki egész életében azt hitte, apja zsidó menekült, míg rá nem jött, hogy épp ellenkezőleg: háborús bűnös (erről szól a Music Box), aki elszerette legjobb barátja feleségét, aki hárommillió dollárt kaszált egyetlen forgatókönyvéért (Elemi ösztön), és aki hat éve majdnem megpusztult torokrákban – nem sok újdonságot tartogat a Hollywoodi fenevad rajongóinak; könyve amolyan megbízhatóan szórakoztató olvasmány.
Pontosabban kalauz: anekdoták, bölcsességek és vaskos beszólások gyorsan emészthető, laza elegye 400+ oldalon keresztül. Amelyre mondjuk három csillagot adtunk volna, és gyorsan elfelejtjük, ha nincs AZ A FORDÍTÁS.
Hálás vagyok magamnak, amiért bepótoltam két éves lemaradásomat, és végre abszolváltam a fenti művet. A Hollywoodi fenevad – Brando életrajzi regényét is beleértve – egyértelműen az idei év legkedvesebb olvasmányélménye volt.
Rövid leszek, csak két gondolat.
Egyik. A regényben látszólag nem sok szó esik az írás szakmai oldaláról, mégis, aki odafigyel a tartalom mögötti formára, könnyen megláthatja, milyen a jó forgatókönyv. Eszterhas végig világos, tömör mondatokban fogalmaz, sehol egy fölösleges szó. Gyakran magam sem hittem el, mennyi minden történt fél oldalon. Mivel közben az érzelmekkel is remekül manipulál, az egész nagyon hatásos, méghozzá anélkül, hogy csöpögős lenne.
Másik. Valami olyan brutális őszinteséggel találkoztam ebben a könyvben, amire szerintem minden írónak szüksége lenne. Ha jó és rossz műveket teszek mérlegre, szinte mindig ez a döntő. Lehet cáfolni, de azt hiszem, az igazán nagy művek mind kíméletlen őszinteségben születnek.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek; különösen azoknak, akik nem kedvelik Joe Eszterhast. Ezután majd fogják.
Loading ...
Legutóbbi hozzászólások