A Magyar Nemzet interjúját teljes egészében itt olvashatjátok.
– Milyen történetek érdekelnék a mai magyar nézőket? Lehetne nálunk hollywoodi stílusú filmeket készíteni?
– Nem. Bármennyi kitűnő hollywoodi történetet láttunk, nem hazudhatjuk, hogy itt van Amerika. Például a történelmünk és a hagyományaink miatt nemigen készíthetünk igazi hősfilmeket. Nálunk a hős elbukik a történet végén, Amerikában megnyeri a küzdelmet. Magyarországon valószínűleg a győztes hőst a nézők paródiának fognák fel, mert történelmi fordulópontjaink többnyire valamilyen bukással kapcsolatosak. A magyar film látásmódja hagyományosan szarkasztikus, kétfenekű, és egy kis távolságot tart attól, amit ábrázol.
-
“a döntéshozók sokszor elkövetik azt a hibát, hogy csupán irodalmi érték alapján ítélnek meg egy forgatókönyvet, pedig a legfontosabb, hogy a filmvásznon működjön.”
igen, itt lehet a bibi.
“A 9 és fél randi forgatásán egy ideig én is harcoltam a rendezői elképzelések ellen, de rá kellett jönnöm, nem érdemes.”
Norbi, előtte kell tisztázni. meg kell hallgatni a rendező koncepcióját és megrágni.
“Például a történelmünk és a hagyományaink miatt nemigen készíthetünk igazi hősfilmeket. Nálunk a hős elbukik a történet végén, Amerikában megnyeri a küzdelmet. Magyarországon valószínűleg a győztes hőst a nézők paródiának fognák fel, mert történelmi fordulópontjaink többnyire valamilyen bukással kapcsolatosak.”
nem igaz. Rejtő Jenő, Bujtor István. ellentények (de való, h kevés példa van). beleéljük magunkat a főhősök bőrébe és örülünk a győzelmének.
-
Norbi, jól beszéltél, gratulálok. Köszönet a filmiras.hu-nak, hogy felhívta rá a figyelmem.
Ami a magyar vígjátékokat illeti, amit én hiányolok leginkább az a karakterekből és helyzetekből fakadó humor vagy irónia. Egy igazán élvezhető komédiában nem a jó (vagy annak hitt) duma nevettet, hanem valami sokkal mélyebb, hogynemondjam, organikusabb: humor ami fáj és ami rólam (is) szól. Itt sztem nagy károkat tett az Üvegtigris, mert elég volt néhány idézhető egysoros ahhoz, hogy elhiggye a néző: filmet néz, pedig az valami más volt.
Kiváncsi vagyok, hogy a születőfélben lévő magyar “triller” milyen utat jár be.
Mindkét műfaj itthoni gyakorlásánál a kihívás az, hogy túl tudunk-e látni a kitűnő külföldi (főleg amerikai) példák formai elemein és valami lényegbelit ellesni és testre szabni.
-
Nem hiszem el hogy még mindig Magyarországban gondolkodunk. Meg hogy még mindig nem egységesült az európai filmgyártás. Hihetetlen. Helyette Hollywood halvány utánérzete erőltetett “hazai” ízekkel: ez megy egész Európában. Ezt magyarázza meg nekem valaki.
3 hozzászólás
Hozzászólások hírfolyam
Trackback link: http://www.filmiras.hu/2010/06/09/film-telefonhivasra-beszelgetes-kobli-norberttel/trackback/