Definiáljuk 12.: Dramaturgia

Szerintem, olyan dolgok, amik (filmet nézve) érzelmet vagy izgalmat okoznak a nézőben, ami által hat a történet, vagy film.

Az ember beül valamilyen lelki állapotban filmet nézni. Ha a film okoz bármilyen ideiglenes (netán tartós) lelki, vagy izgalmi, elváltozást, netán gondolatokat ébreszt, és ez nem a rossz minőség miatt van, akkor az a dramaturgia.

Most csak a forgatókönyves dramaturgiáról szól a kérdés, vagy úgy a film dramaturgiájáról is lehet szó?

Hát pedig részben szubjektiv… vannak közös elemek persze, meg vannak többségnél működő elemek.
Meg vannak eszközök, melyek jó esetben jujj-de-jó érzést váltanak ki, de van aki azt mondja rá, hogy ahh, tudtam, mi fog történni, vagy hogy – ez teljesen ésszerűtlen – más meg: ahh, ez de érdekes megoldás.

Van képi dramaturgia, nem elhanyagolható kifejező ereje van. Hozzá még a zene … nézz meg egy késort hang nélkül, különböző zenékkel: ugyanaz az esemény lehet egy pörgős buli, vagy egy szentimentális visszaemlékezés.

De mivel filmírás, ok, beszéljünk csak a forgatókönyv dramaturgiájáról. Arról a részről amiről az írok tehetnek.

No? Van valami jobb definíció? Az eddigiek elbizonytalanítottak.

a cselekmény alakítása, a történet szerkezetének felépítése

Legáltalánosabban: Tartalom időbeli elrendezése.

(Szigorúan időbeli. Nem Howard Hughes karakterének van dramaturgiája, hanem a filmen való szerepeltetésének.)

Ezután lehet szűkíteni, a tartalom szerint, lehet történet, de lehet művészfilmes agyszülemény is, van cselekményes, vizuális, gondolati tagolás és így tovább. (Ezért túl szűk a legelső definíció. Továbbá nem feltétlenül tudomány a dramaturgia, lehetséges spontán elrendeződés is.)

De azt el kell ismerni, hogy ennyire tág fogalom nem túl hasznos, szerintem is szűkíteni kell a forgatókönyvek tartalmának dramaturgiájára, sőt érdemes gyarkolati tudományként kezelni (“praxis”, azaz nem feltétlenül explicit szabályokkal dolgozik; míg az elmélete a történetmesélésnek a narratológia). Így viszont eddig a hárommal fentebbi def. tűnik nyerőnek. Az én szavaimmal:

A forgatókönyvírás dramaturgiája a filmes történetmesélés praxisa.

A forgatókönyv dramaturgiája a történet filmszerű rendje.

A fentiek alapján én kicsit még tovább mennék:

Oké, a dráma szerkesztésének megvannak a maga évszázados szabályai. De miért kellenek ezek? Mi a célja ezeknek? Miért kell egy pop-slágerbe refrén?

A dramaturgia célja szerintem a drámai mondanivalónak a célközönség befogadóképességéhez való hozzáigazítása, az érthetőség, a hatáskeltés érdekében. (Köszi, Emese.)

Ennek megfelelően kiegészítve a fentieket:

A dramaturgia: a drámai alkotások és előadások szerkesztésének a befogadás pszichológiája alapján, tapaszatlati úton meghatározott módszerei.

De így, legépelve látva, kicsit elbizonytalodtam.
Gondolatban még nagyon meggyőzően hangzott…

igen, a dramaturgia a történetmesélés tudománya, vagy még inkább művészete.

mert bár a forgatókönyvírás szakmai oldalának tűnhet, a dramaturgia művészet.

bizonyosan köze van a közönségre gyakorolt hatáshoz és az információgazdálkodáshoz.

lehet, hogy a dramaturgia eszköz, s mint ilyen alárendelt a történetmesélésnek? nem tudom.

A dramaturgia a drámai szerkesztés művészete, mellyel az információ különféle szabályok és technikák szerint a kívánt hatás érdekében rendezhető el.

jaja, nem rossz.

Nem tudom, hogy a “történetmesélés” kell-e bele, mert szerintem a “drámai alkotás” már tartalmazza, nem is beszélve arról, hogy a novella is történetmesélés, mégsincs dramaturgiája. Meg aztán Esteveznek is igaza volt, hogy nemcsak cselekményt, történetet rendez a dramaturgia hatásosan, hanem képeket is stb. Az Elégiának nincs története, mégis van dramaturgiája… ?

És így talán már okés, hogy a szerkezetről beszélünk, ha ennyire tágan értjük (“filmes kompozíció”)…?…

Nem egészen értem ezt a hatásvadászat dolgot. Ez alapján úgy tűnik, mintha csupán a hatáskeltés érdekében történne minden elrendezés, a közönség és a film diktálná a történetet és nem fordítva. Nincs ez így jól. Hacsak külön nem úgy rendelik meg, akkor nehogy már a “célközönség befogadóképességéhez” igazuljon a film. Nem látom, hogy itt kikötés lett volna a popularitás.

Dramaturgia: a mondanivaló (téma) legmegfelelőbb formába öntésének eszköze.

És ez lehet művészi vagy kommersz, cselekményes vagy cselekménytelen, s belefér a képi dramaturgia, a zene is, amire Estevez felhívta a figyelmet.

Félreértés van köztetek. Egyikőtök az alkotás felől közelít, a másik a befogadás felől. “A kívánt hatás”: a “téma” megkívánta hatás (pl. egy fordulathoz ilyen és ilyen módon kell megalapozni, hogy hatásos fordulat legyen) / a közönségre, emberi lények egy csoportjára (a szerző is beletartozik) tett hatás (a hatásos fordulat a “célközönség befogadóképességének” megfelelően hatásos). Ugyanannak a két oldala.

Amúgy a javasolt def. túl tág és nondefinitív (a festménynek is van dramaturgiája? mi a “legmegfelelőbb” kritériuma?); ha kibontod, kábé ugyanoda lyukadsz.

akkor most már igyunk egyet.

“A dramaturgia a drámai szerkesztés művészete, mellyel az információ különféle szabályok és technikák szerint a kívánt hatás érdekében rendezhető el. ”

Én erre szavazok.

Az örök példa: “Egy történetnek van eleje, közepe és vége.” (Hogy milyen sorrendben, azt tényleg lehet a nulláról kezdeni…)

Jav.:

A dramaturgia a drámai szerkesztés művészete, mellyel a tartalom különféle szabályok és technikák szerint a kívánt hatás érdekében rendezhető el.

Amit általánosan tapasztalok, ha már a szabály szó előjött:
szabály – kötelező használni, és csak így lehet
eszköz – szabad használni és így meg így szokás

Tehát amikor valakinek azt említem, hogy forgatókönyvírást tanulok, jön azzal, hogy fúj szabályok, fúj korlátok. Szeretem inkább azt mondani, hogy eszközök.

Ezt igazából nem a definícióhoz szántam, csak úgy megjegyeztem, ha már szóba jött.

ha már ennyire gumicsont, akkor én is megjegyzem, h nem a forgatókönyvírásra értettem, hanem magára a dramaturgiára a szabályokat. kizárva a szerkezetet (felvonások, szekvenciák), a karakterívet… mégis milyen szabályok vonatkoztathatók tisztán egy olyan dologra, ami mindezekből (ebből a kettőből biztos) van összegyúrva, mert az h a történetnek eleje, közepe, vége van, elég vékony (és túl tág egyszerre, h azt mondja valaki, ez egy dramaturgiai szabály).

ahogy én látom: maximum abból kiindulva lehetne felállítani egyet, hogy annak ellenkezője nem működne az előzetesen bemutatott feltételek között/világban (mint egy többismeretlenes egyenlet esetén)
és pl. nem illik a klasszikus történetmesélés kereteibe (pl. a rossz elnyeri méltó büntetését és megoldódik egy adott morális probléma, viszont: vannak mai filmes példák, ahol ez nem gond).

Na akkor azt már okosan tudjuk, hogy a dramaturgiát hogyan nem szabad definiálni, igaz?
Akkor lássuk, hogyan kéne.

Ha valaki elvet egy lehetséges megoldást, cserébe javasoljon másikat.
Fair enough?

Egy tej tárolására szolgáló cserépedénynek vajon mi a tartalma?

Adott ő definíciót: “A dramaturgia egy tapasztalati tőke, tudásanyag, szerszámok. ” Ennél nagyobb zöldséget még nem hallottam. Még hogy szerszámok

A végén kiderül, hogy a Dramaturgiát mi alkotók csak képzeljük, hogy nálunk van, mi okozzuk. Lehet, hogy valójában a néző, befogadó alkotja meg az elméjében.

De ha mégsem:

Dramaturgia: Érzelmi és információs dinamika?

Minden elméleti embernek tudnia kell, hogy a befogadásesztétika csak az egyik oldala az éremnek. A másik a strukturalista, és a kettő közt máig nem sikerült dönteni, mert őseredeti módon egybe van forrva (Heidegger, akinél McKee ezerszer misztikusabb gondolkodó, pl. a “mi a szerszám?” kérdéstől a “mit jelent létezni?” kérdésig jut el, azaz a fundamentálontológiáig – csak azért említem H-t, mert ha “szerszám”, akkor őt ismerni kell).

Magyarul: van dramaturgia mint eszköz – és van a _műveknek_ dramaturgiájuk. Szerkezet és dramaturgia ugyanannak a két oldala.

Magyarul: eszköz és szabály, szerszám és elv, egy és ugyanaz. Lsd. a strukturalista és a pragmasta Wittgenstein vitáját (azért említem W-t, mert ha “szerszámosláda”, akkor őt nyilván jól ismerjük, habár nem egyéves tananyag): máig nincs döntés köztük, mert fundamentálontológiai szinten ugyanoda vezet mindegyik.

Szóval az európai esztétikafilozófiával minimum tisztában kellene lenni Amerikában. És nem biztos, hogy a megfelelő embereket ismeri Magyarországról. Remélem sikerül kiprovokálnom, hogy legalább komolyan vegyen minket.

Mellesleg pedig ha már “művészet”, akkor gondolom a zseniesztétikától a hermeneutikáig és tovább ívelő diskurzust is ismerjük, márpedig akkor tudnunk kell, hogy a művészetet immár nem nagyon lehet másként érteni, mint praxisként, szakmaként.

Aki nem ás le egészen az alapokig, az nem érhet célba.

Definiáljunk: mi az, hogy definíció?

megaLOL

definíció az, amit definíciónak nevezünk.
és erre a (kissé talán túl általánosító) sémára építve, bármely definícióra igaz, hogy “X az, amit X-nek nevezünk”.
a dramaturgia tehát az, amit dramaturgiának nevezünk.

hát, ami a gyakorlati hasznosíthatóságát illeti, nem túl előnyös, meglehet, sőt, szótárt se lehet kiadni ezen logika mentén, viszont nagyon igaz.

Nekem a KAB azt tanította, hogy az információadagolás tudománya.
Én ezt el is fogadtam.

definíció

Nem vagyok szakmabeli(autodidakta módon tanulgatom az írást),de amit fentebb leírtakból leszűrtem: egy talpra esett forgatókönyvírónak tudnia kell élből a jó dramaturgiai szálvezetést,hisz enélkül nem ALKOTHAT forgatókönyvet,akkor inkább írjunk verset,vagy rajzoljunk stb.

Magyarul,ha az eladható ,eredeti és katartikus eseménygörgetésre a rendezőn és a forgatókönyvíráson kívül kell még egy harmadik ember,akkor az előző kettő mit csinált?Csak termelt és nem ,alkotott.Márpedig a filmkészítés,egy eladható formába öntött szubjektív élmény kivetítés,amit egyes néző megemészt más meg nem.(Amit többen fogyasztanak ,az a hollywoody sikerfilmek,amit meg kevesen azt sokan csakk művészfilmnek titulálják).

És minden alkotó ember -legyen az kőműves vagy zeneszerző-a produktumának világ elé tárásakor nincs szabályokhoz kötve,csak az erkölcsi és a normál ember elemi normáihoz.Mert e kettő magával fogja,magával kellene ,hogy hozza az eladható , katartikus szerkezetű fim elkészítését.

Nyilván mindezt a megfelelő”szerszámokkal”,és eszköz ismerettel,ami viszont nélkülözhetetlen ,ha tetszik,ha nem.
Röviden: forgatókönyvet,csak (ha már külön szavunk van rá)dramaturgiai rálátással írjunk. Ez bizony művészet ,megfelelő eszközökkel és etikai ismeretekkel.

Még rövidebben:
Egy alkotó.alkotói gárda ne vessen maga elé túl nagy korlátokat,de azért ne is szarjon a szoba közepére.