Krigler Gábor cikke a Filmvilág januári számából; benne a forgatókönyvírás rövid történetével, és sok-sok könyvajánlóval.
Nálunk a mai napig meglehetős szkepszis mutatkozik a filmírás (sőt, bármely kreatív írói munka) taníthatóságát illetően. Gyakran gyanakvás vagy épp teljes elutasítás fogadja a kulturális/művészi elit részéről azokat, akik megpróbálkoznak valamilyen formában a forgatókönyvírás oktatásával. Ezzel szemben a világ nagy részén komoly hagyományai vannak a filmes dramaturgia, a történetmesélés képzésének, jelentős filmkészítők és forgatókönyvírók bukkannak fel a lelkes kezdők mellett az iskolapadokban, vagy épp a katedrán.
Én magam sosem értettem a logikát az olyan kijelentések mögött, miszerint a forgatókönyvírás taníthatatlan, a szerzőnek vagy van hozzá tehetsége és/vagy érzéke, vagy nincs. Miután a profi filmkészítés bármely feladatának ellátásához valódi tapasztalat, illetve előképzettség szükségeltetik, miként gondolhatja bárki komolyan, hogy épp az egyik leglényegesebb lépés, a forgatókönyv megírásával nem ez a helyzet?
-
“Hogyan írjunk nevek felsorolásából cikket…”
-
Tudva, amit nálunk kevesen tudtak: a neveket.
-
Igazad van, Estevez, akkor lettem volna ász, ha nevek említése nélkül írok cikket, amikor felkérnek, hogy forgatókönyvírás oktatókról és elméletekről kellene egy írás.
“Egy bizonyos magas, hosszú, szőke hajú férfi szerint….” -
Okés
András szerint mindenkinek beszólok és negativ vagyok mostanság.
Elnézést érte.Ha oktatókról kell írni az megint más tészta. Valószínűleg a cím alapján azt vártam volna, illetve az érdekelne, hogy hogyan és mit kellene oktatni, akár elméletben, akár workshopon. De valószínűleg a cikk nem azoknak készült, akik ide járnak, nap mint nap és hallják, olvassák ezeket a neveket, hanem azoknak akik még nem hallottak róla.
-
Mennyire érdemes egy ilyen bevett szerzőtől több könyvet is beszerezni?
-
Jóból is megárt. Egyszerre csak egyet szerintem, hátha nem jön be. Dancyger könyvét ajánlom leginkább, de a legutolsó kiadást.
-
Még egy kérdés a könyvekkel kapcs.: ha 8-szekvencia, akkor Gulino vagy David Howard?
-
8 szekvencia? Tóth Robi
-
Syd Field tök felesleges, a hülye 3-felvonásával olyan mintha egy fizikus Kopernikuszt bújna Einstein helyett. Összevissza fecseg és alig van valóban hasznos mondanivalója. Kivéve egyet, amit meg is jegyeztem: aki írni akar, ne házasodjon meg.
McKee sokkal jobb. Kezdőknek őt meg Egrit lehet ajánlani, utóbbinál nagyon átjön az egész történetmesélés lényege, míg előbbinél meg a többi gurunál ez el-elsikkad a “struktúra” mögött.
David Howard könyve kicsit közelebb van az alkotás tényleges folyamatához, ami leginkább talán a nyomozáshoz hasonlít. De sajnos általában még ő is ugyanúgy “építésként” fogja fel a forgatókönyvírást, ahogy a többi guru. Emiatt egyébként az általános tapasztalatom az, hogy ezek egyáltalán nem értenek az íráshoz, inkább mérnöki, elemző tehetségek. Max. arra jók, hogy egy könyv írása közben gyorsan végigmenj a klasszikus dramaturgián egy ilyen guru segítségével, de ez csak a kezdők hibáinak az elkerülésére jó, igazán konstruktívnak nem konstruktív.
-
Milyen hülye három felvonás? Azt hiszed, ennek különösebb jelentősége van? Mesterségesen, önkényesen annyi felvonásra és szekvenciára oszthatod az írásodat, ahányra csak tudod. Ha már ilyen bugyuta prekoncepciód van, miszerint a három felvonás hülyeség, akkor legalább a saját logikád szerint ne írtál volna hülyén. Jól láthatóan ugyanis három egységben közölted a mondandódat.
-
Mindenkinek olyan prekoncepciója van, amilyet csak szeretne magának. Nem olyan világot élünk, amiben csak egyfajta szentesíthető megközelítés létezik, se nem olyat, hogy bárki az ő nézetétől eltérő gondolatra azt mondhatná, hogy ostobaság.
Ha valaki a 3 felvonásra esküszik (sok sikeres író van így ezzel), akkor úgy dolgozik, ennek eredete a hangosfilm kialakulásáig vezethető vissza, amikor Hollywood a beszélő filmek elterjedésével a Broadwayról drámaírók százait csábította magához – a monda szerint ők vitték Hollywoodba a 3 felvonásos struktúrát.
De ha bárki ehelyett a 8 szekvenciát isteníti, hát tegye bátran, számos sikerfilmet írtak a szekvenciális strukturálás módszere segítségével – csak utána kell nézni.Ezek a koncepciók csak szerszámok a dramaturgia ládájában – mindenki azzal dolgozik, ami a kezére áll. Az egyes strukturális megközelítések között nincsen jó, vagy rossz, az alkalmazott módszer mércéje a közönség, és csakis a közönség, akinek a film készül.
-
Azt sose értettem, minek foglalkozzunk mások mondandójával, ha el se olvassuk pontosan. Talán ezért húzott el mindenki erről az oldalról?
Vagy túl magas a Kopernikusz-hasonlat?
-
Felesleges kimagyarázással próbálkoznod. Az a hasonlat egyértelmű, s elég pontosan lett elolvasva. A három felvonás eszerint elavult, túlhaladott, szóra sem érdemes, a hülyézést kivéve. Amiben mintha örömödet lelnéd, azért is folytattad.
-
Elavult, túlhaladott tétel, hogy a Föld forog és a Nap körül kering? Nem, csak épp evidens, így hát már szóra sem érdemes.
De nem ez a lényeg, hanem a hozzállásod, ez a rögtön-ugrás, ez a vita-lihegés: pont ez a viselkedés öl meg hosszútávon minden professzionalitást. Néhány éve itt még Köbli-Krigler szintű szakmabeliek kommenteltek, és komoly műhelymunkát ígért ez az oldal. Most csak pöcsök ágaskodását látom, megyek is innen a fenébe, mert nincs semmi értelme. Csak jó ha tudjátok, Áron, hogy jól elbsztátok ezt az oldalt, mert hagytátok szétcsesződni.
Adieu!
-
Tisztelem az őszinteséget, sok sikert!
-
Még mindig kötöd az ebet a karóhoz? Aki nem ért veled egyet az már pöcs, mi? Nagyon kemény vagy, és nagyon úgy néz ki, hogy te vagy az, aki itt ágaskodik. Vigyázz, meg ne szakadj a szószerintiségben. Igen, képzeld: Kopernikusz túlhaladott, és ha engedékenyen úgy vesszük, hogy a neve csupán a Nap körüli keringésről vallott nézeteire utal, az sem egészen úgy van. A bolygók nem körön keringenek, de hadd ne menjünk bele jobban az offtopic témába. Eleve sántított a párhuzamod, a filmírás nem egy egzakt tudomány. Ezért is volt visszatetsző, amikor úgy adtad elő mintha birtokodban volna a bölcsek köve. Az én hozzáállásom teljesen rendben van. Megalapozatlanul kizártál a tárgyalásból egy szemléletet. Ez tűnt fel, ezért szóltam közbe.
Egyébként Kriglerék a Fade In Forgatókönyvíró Iskolában most is a szóra sem érdemes felosztást oktatják:
“Struktúra I. (Felvonás: klasszikus 3-as struktúra /bevezetés, bonyodalmak, megoldás/, Indító esemény, Fordulópontok, Akció-reakció, fokozás)”Műhelymunka? Mi lenne, ha rinyálás helyett megpróbálnál magadtól, egyedül írni?
-
Én láttam mostanában néhány távolkeleti filmet.
Azokban nekem nagyon hiányzik néha a struktúra vagy nem tudom pontosan mi, de hiányzik, csak egymás után ami jön leírják, nem foglalkoznak semmivel, nem építenek, nem fokoznak. (biztos vannak kivételek, de pl pofonok földje, meg néhány Jackie Chan film alapján nyilatkozom) -
Akkor ezt szerezd meg: http://www.port.hu/harakiri_seppuku/pls/fi/films.film_page?i_film_id=983
Nekem kivételesen nagy filmélmény volt. -
nézz Fukasaku filmeket (Jingi naki tatakai)
hongkongból: Beast Cops, Expect the Unexpected, Eye in the Sky, Infernal Affairs, Long Arm of the Law, Big Bullet, Man Wanted, Hong Kong Thug Life, Too Many Ways to Be No. 1 (két verzió aka mi lett volna ha), Mad Detective, Full Alert, Longest Nite -
horvátháron! Tabán mozi, nov 25 este 8. Harakiri
kontra raindance előadás!!! -
Köszi szépen!
Nehéz döntés… -
Rég- rég írtam már ide (nem mintha valakinek is hiányoztak volna a szófosásos Lovecraft- osan megtekert mondat szövevényeim). A lényeg a lényeg: igazat adok Esteveznek: a keleti filmek nagy része -tisztelet a kivételnek, ami viszont elenyésző-, nem mutatnak katartikus rendezettséget, és épülést. Illetve akár az MMORPG-k esetében, nem tudnak elszakadni az “ugorjunk de nagyot” illetve “Songoku és sorsa” vonaltól már vagy 40 éve. Nyilván ennek is meg van a maga szépsége. Nekem nem tetszenek. viszont a pofonok földjében egy- két helyen az atmoszférát jól sikerülten teremtették meg.
22 hozzászólás
Hozzászólások hírfolyam
Trackback link: http://www.filmiras.hu/2009/06/12/sorvezetok-a-filmiras-oktatasa/trackback/