A történelemkönyvek szerint a Stauffenberg-merényletet 1944. július 20-án hajtották végre nemesi származású és magas rangú ellenállók Hitler ellen. Méghozzá sikertelenül. Szerintem viszont a nagy merényletet 2009. február 22-én vasárnap este hajtották végre hollywoodi filmkészítők, méghozzá Stauffenberg ellen és ellenem. Mi több, sikerrel.
A klasszikus dramaturgia elleni előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból elkövetett merényletnek tartom, hogy a Valkűrből az alkotók Stauffenberg ezredes személyes motivációját egyszerűen kihagyták. De nem egyszerűen kifelejtették, hanem galádul kilopták azt! Az ezredesnek egy egész korszakot megtestesítő jellemváltozása egy felületesen kitervelt és forgatókönyvszerűen megvalósított hollywoodi merénylet áldozata lett!
A nagy Stauffenberg-merénylet
Az egész
egy átlagos téli vasárnap esti mozival kezdődött.
Amikor elhelyezkedtem egy üres sorban a székemben, és a Made in Hungária filmzenéjének ütemére rágni kezdtem a szívószálam végét, azt gondoltam, hogy a következő két órában egy történelmi drámát látok.
Ám naiv képzelgésem a celluloid pergésének kábé harmadik percében egy szempillantás alatt szertefoszlott. Prekoncepcióm olyan gyorsan robbant szilánkjaira, mint ahogyan Tom Cruise kimondja: Hitler és a nácik felelősek szép szent Németország minden bajáért, és milyen nagyon jó lenne, ha ők nem lennének.
Az explozív megfogalmazás nem túlzás, ugyanis Stauffenberg főtiszt a film történetének legelején titkos naplójába igen elővigyázatosan leírja, majd nagyjából a harmadik percben valóban ki is mondja: Hitler és a nácik felelősek szép szent Németország minden bajáért, és milyen nagyon jó lenne, ha ők nem lennének. Teszi mindezt a tábornok mélyfasiszta és fenyegető, valahogy mégis atyaian dorgáló fejcsóválása kíséretében.
A filmnek ebben a pillanatában
azt hittem, fordítva fűzték be az első tekercset.
Úgy értem a hátul van most elöl, és aminek elöl kéne lennie… vagy most akkor mi történt? A hétvégén újraértelmezték a drámai karakterváltozást Hollywoodban?! Persze nekem megint nem küldtek róla emlékeztetőt…
De nem volt időm töprengeni, mert a következő képkockákon hirtelen beköszöntött a Big Bang (a kötelező hatásos megnyitás) pár szövetséges vadászrepülő képében, amik aztán lelkes gépfegyverberregéssel bőrbarát légáteresztővé amortizálták a német páncélosokat. Mindenfelé repültek a katonák és a repeszek, a füstgéptől nem láttam, melyik melyik. Az első felvonás többi része (egy félresikerült Hitler-merénylet kivételével) csupa Amerika- vagy/és EU-konform, náciellenes közhelyes bla-bla.
A legzavaróbb momentum mégis az, hogy alig olvastuk el, ki is rendezte a filmet, a főhős azonnal „naplóba mondta” a nagymonológját, azaz rögzítette a történet kiinduló drámai paramétereit. Két percre rá a Tom Cruise által meg(de)formált Claus von Stauffenberg körmondatokban fejtette ki legbelsőbb ellenérzését a hitleri Németország diktátorával és egész vezetésével szemben. (Egyszóval „Monnyonle!”.)
Ezen a ponton lelki szemeimmel körbenéztem a moziteremben, és lelki számmal felkiáltottam: van itt olyan ember, aki nem kíváncsi arra, hogyan lett egy német nemesi család nemzetiszocialista szimpatizáns katonatiszt sarja kis híján Hitler orgyilkosa?! Van akinek mindez magától értetődő?! De lelki kezével nem jelentkezett senki sem.
Pedig ez az a lélektani kérdés, amire nem kapunk választ a filmben, sőt, ami fel sem merül, mert a történet már ezzel a kétszer hangosan a kamerába morgott motivációval indít.
A klasszikus dramaturgia ódon szabályai szerint
a főhős által legyőzendő akadálynak (legyen az akár külső, akár belső) túl kell mutatnia a karakter képességein, hogy a protagonistnak „fel kelljen nőnie” a feladathoz. Ez a karakterív lényege. „…mert nem az a drámai karakter, akivel csupa-csupa drámai dolog történik” – mondjuk egy pokolgép csúszik stílusosan a lábai közé az asztal alatt. „A drámai karakter az, aki körül bármi is történjen, az merő drámává válik.”
A főhős karakterváltozásának elhagyását érzékletesen egy dramaturgiai önkasztráláshoz tudom csak hasonlítani. Bryan Singer rendező és hollywoodi merénylőtársai úgy gondolhatták, hogy a történelmi tényeknek maradéktalanul megfelelő alkotásba nem fér bele egy tényekkel nem alátámasztható, kitalált jellemváltozás. Ám ezzel a koncepcióval pont a cselekmény motorjának fogaskerekei közé dobtak képzeletbeli csavarkulcsot. Így a film zajos recsegéssel politikatörténeti unalomba fordul.
Claus von Stauffenberg, akire
az alkotók szerint kísértetiesen
hasonlít Tom Cruise
A történelemkönyvek lábjegyzete szerint a legtöbb német katonát a keleti fronton elszenvedett vereség józanította ki Hitler háborús politikájából. Stauffenberg esetében azonban a bármikor előhúzható adukártya, a hazaszeretet mellett nem tudunk meg semmit a személyes motivációról. Pedig Hollywood még a B-filmjeiben is kínosan ügyel a legbelső személyes indíttatásra, mert ez fonja szorosra a nézővel való kapcsolat kötelét. Ha más nem jut az írók eszébe, akkor egy gyerekkori flashback-közhellyel segítenek magukon. Mondjuk egy olyan jelenettel, amiben az első világháborús sebesüléséből gyógyuló Stauffenberg-nagypapa könnyes szemekkel okítja unokáját: „Figyelj, Nokedli, a szent német haza szeretete a legfontosabb dolog a világon. Na most szaladj, kis svájnehund, és edd meg a töltött brokkolidat. Na és persze mindig emlékezz ezekre a szavaimra!”
Fontos a nézővel megláttatni, hogy a dráma mögött hol az ember. A legzavaróbb momentum a Valkűr című filmben számomra, hogy nyomokban sincs meg benne Stauffenberg belső meghasonulása, vagy legalább a főtiszt személyes motivációja. Minden, ami a merényletet támogató kis csoportot mozgatja, csupán a számító hatalomátvétel, némi leheletnyi hazaféltéssel mixelve. Az egész annyira abszurd, mint Molotov-koktélon a citromkarika.
A Valkűr számomra
az elszalasztott konfliktusok története.
Itt most persze leginkább Stauffenberg külső-belső konfliktusaira gondolok, amikből a film során csupán annyit látunk, amennyit az az őr láthatott, aki minden második kedden délelőtt negyed 9 és fél 2 között portaszolgálatot adott a Farkasodúban. Nem sokat.
A Valkűr történelmi dráma helyett egy kvázi-politikai thriller, az unalmasabb fajtából. A személyes motivációk felületes kezelése miatt pedig a film a karakterábrázolás hitelességében a háborús filmek zsánerében a Kelly hőseihez áll a legközelebb. Ezen még az a pár, jól eltalált jelenet sem segít, mint például az, amelyikben Stauffenberg az elöljárója felszólítására a hírhedt karlendítésre emeli csonkolt kezét.
Nem tudom megállni, hogy a koncepciózus fikázás ellensúlyozására ne hozzak egy pozitív példát is arra, hogy lehet a világháborús német katonák tragédiájáról eredeti történetet írni, hatásosan megrendezni és leforgatni:
http://www.imdb.com/title/tt0108211/
A DVD 990 forint körül elérhető. Talán ha 590 lesz, küldök egy példányt Bryan Singernek…
Horváth Áron
-
olyan volt mint egy bbc vagy Natgeo történelmi dokumentumfilm a TV-ben, drága színészekkel
felmondja a leckét… gimnáziumi osztályoknak kötelező
de azért elviseltem
a gandhinál is tudni lehet, hogy mi lesz a vége, de mégiscsak jobb…
ez a film inkább olyan hommage dolog vagy mi a szösz
-
Tudjátok, mi a menő 2009-ben politikai történelmi műfajban?
A FROST/NIXON.
Zseniális. -
az ‘elöl’ a helyzet, az ‘elől’ az irány.
-
dibdab: Javítottam, köszi!
-
Norbi:
Mélyen egyetértek a két egyperceseddel.
Sőt, kíváncsi lennék a Sztálingrád egypercesére is.dibdab:
az elöl-hátul dolgokat helyesírásban, a jobbra-balra dolgokat pedig a vezetésben sajnos mindig keverem .
-
Nekem kimondottan fájt, hogy két órát elvesztegettem erre az életemből.
Pedig nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, de ez a film még azt is sikeresen alulmúlta.
Olyan “fontos” momentumra tértem vissza gondolatban akartlanul újra és újra a film alatt , hogy az az óriási műszem tényleg befér a szemüregbe.?Az azonos műfaji kategorizáláson kívül a Valkür-t én sem említeném egy súlycsoportban a Frost/Nixon-nal.
Az utóbbi lenyűgözött a témát bemutató új szemléletmódjával és minden percét élveztem annak ellenére hogy a politika/történelem nem az erősségem, nem a kedvencem. -
Hát igen a rendező vélhetően elgondolkodott milyen zsánerbe vigye vászonra a témát. Legyen mélyen szántó történelmi film? – az unalmas, meg nagy meló, nem is az én stílusom és kétséges a fogadtatása.
Na de az akciófilmek abban jó vagyok olyan x-ment csináltam hogy mindenki beszart tőle ha nagy lesz a dir dur az elég lesz itt is. Elvégre abban a számban kell versenyezni amiben igazán jó vagyok és már meg is van az önigazoló indítatás a merénylethez.
„Remélem azért nem tesznek szemrehányást a nézők, hogy nem unatkoznak a film alatt!” Ez Bryan Singer véleménye volt amivel kritikus megjegyzésekre reagált a sajtóban.Vélhetően úgy volt vele, hogy a 300 is akciófilm történelmi közegbe ágyazva és ott senki nem siránkozott azon, hogy de hát történelmileg nem hiteles. Vélhetően ezen új születő irány egyik úttörőjének gondolja magát: történelmi-akciófilm. Huh ez elég rosszul hangzik.
És innentől meg már nem is annyira meglepő a leegyszerűsített és stilizált karakterek és cselekmény. Az hogy Stauffenberg az elejétől kezdve jó egy rossz közegben, hogy mindig voltak igazak a gonosz birodalmában az tipikus amerikai szemlélet (amit anno Bush is megénekelt hogy vannak a jók mi és a rosszak hát ők). Ez a legnagyobb hülyeség az egész filmben.
Sokkal jobban magával tudott volna ragadni ha Stauffenberg kezdetben abszolút kiszolgálója és lelkes híve a rendszernek (mint a legtöbb német akkoriban) csak éppen előbb döbben rá saját sokkoló élménye által (akár ott Afrikában az elején), hogy mennyire rossz vezetőt/ügyet szolgál és hogy megtévesztették népét és ezért a végzetükbe masíroznak. Elnéztem volna a lelki meghasonulásban fetrengő Stauffenberg, aki maga sem tudja mi lenne a helyes út a Hitleri esküje követése vagy a teljes szembefordulás. Hát és nem raktam volna mellé egyből a szupercsoportot akik nem mellesleg olyan nyíltan beszéltek Hitler megöléséről a 3 birodalomban ahol a gestapo minden hivatalban ott csücsült, hogy már a bajor hegyi kecskék is arról beszélhettek volna.
A szuper csoportot inkább árnyék szervezetnek tudtam volna elképzelni akik kezdetben annyira nem bíznak Stauffenberg-ben, hogy még személyesen meg sem jelennek előtte max összekötök és álnevek vannak és mondjuk a végén amikor már azt hiszik hogy Hitler halott akkor fedik fel magukat nyíltan és Stauffenberg is meglepődik hogy milyen magasba nyúlnak az elégedetlenség szálai.Teljesen hiányoltam a kockázat és a lelepleződés izgalmát, kellet volna olyan hogy már majdnem leleplezik őket de aztán mégse. Vagy hogy a gestapo tud egy szervezkedésről de nem tudja mi a cél és folyamatosan vizslat utánuk, mert most jóformán szabadon ténykedtek az összeesküvők a film alatt. Lehettek volna a csapatukból áldozatok, ami miatt egyre jobban érezhető, hogy nem babra megy a játék.
Továbbá lehet hogy számomra volt csak zavaró Hitler karaktere, de én nem mutattam volna öt élő színésszel. Inkább faliképen, vagy ha muszáj akkor is hátulról ahogy dühöng. Mert ebben az esetben jobban misztifikálni lehetett volna a személyét (lásd Sztálin – Ellenség a kapuknál). Ráadásul a zseniális Bukás című film után ami minden idők legélethűbb Hitler karaktere, ezek után egy ilyen hu de gonosz nagybácsi vagyok típusú Hitlerrel előállni nagytotálban na az tényleg szánalmas.
-
Jó,lehet hogy most azért vagyok kicsit kötekedő mert,
-boroztam
-unicumoztam
-és stb
de most komolyan,itt mindenki nagyon okos és zseniális.Mindenki meg tudja mondani hogy valami miért szar,gyerekek először írjatok forgatókönyvet.A témához kapcsolódóan mondjuk egy történelmi irományból.És ha majd filmre vitték akkor lehet hőzöngeni…de komolyan azért az imdb-n egy 7.9 es átlag minden csak nem szar.Vagy mindenki legyen Tarr Béla meg Fliegauf?:DMűvészkedjen mindenki?Leírom ha már kigondoltam:LÓFASZT.Elegem van komolyan hogy egy kis kör magának érez bizonyos művészeti ágakat.Kapja be mindegyik sznob fasz aki szuperlativuszokban vagy éppen hiper megkomponált agresszor verbál falanxokban támad mindent ami sérti az ő “magasankultúrálthűdemindenhez értek”agymenését
Komolyan…:D A művészet(és mindegyik művészet)mindenkié.Nekem tetszett a film és igenis tisztességesen össze van rakva.Innen meg majd akkor ugasson bárki is ha versenyképes filmet tud bármelyik magyar , párt vagy apu faszán felnőtt emberke tálalni , akinek lehetősége van eme csodálatos lénnyel, a hetedik művészet angyalával randevúzni.
És addig amíg csak ilyen belterjes fasz nevelde van nálunk ne is várjuk hogy bármi változik vagy igényes filmek születnekAz erő alulról jön
minden jót
B
u.i.:egy idő után úgyis megmondom ki vagyok;)
-
Elnézést,
helyesbítek
IMDB 7.4De akkoris
-
B:
Ez egy őszinte vélemény.Ugyanakkor, ősrégi mondás: “Nem kell ahhoz cserzővargának lennem, hogy egy cipőről el tudjam dönteni, kényelmes-e.”
A moziban a néző az úr! Ami nem tetszik neki, azt porba tiporja, amit szeret, azt a fellegekbe magasztalja (most készül éppen egy ilyen hangvételű cikk az oldalra Frost/Nixon témában).
Az IMDB 7,4 az megérne egy szociológiai fejtegetést.
Én azt gondolom, a magyaroknak sajátos történelmi háttere van, és ezért érzékeny a viszonyulásunk a második világháborúhoz és az azt követő eseményekhez. Nekünk ezek a dolgok nem egy távoli földrészen vívott elfelejtett háború motívumai (mint az amerikaiaknak), hanem a kollektív gondolkodásunkat átható, nemzeti öntudatunkat befolyásoló történelmi tragédia.
Talán az amerikaiaknak még maga a gondolat is új, hogy voltak valakik, akik szembe mertek menni a diktátorral, ezért nekik a Valkűr egy fordulatos történelmi akciófilm. De pontosan az érintettség miatt nekem, és talán másoknak sem tetszik ez a fajta instant leegyszerűsítése a történteknek. Mert nekünk nem új, hogy voltak másképpen gondolkodók, és nálam ezért sosem lehetne még 7 pontos sem a film.Persze talán kicsit sok az érzelem ebben a témában, és kevesebb a tény, de engem ez a cipő határozottan szorít, és ezen nem változtat az sem, hogy én magam tudok-e varrni magamnak helyette egy jobbat.
-
B,
először is azt tanuld meg, h
1. attól, mert valaki mást gondol valamiről, még nem hülye
2. azzal vitatkozz (érvekkel), amit mondott, ne a fejedben élő elképzeléssel róla -
Unicum meg bor nélküli fejjel még mindig kiállok amellett amit írtam,jogos persze a történelmi érintettség ezt nem is tagadom,sőt alátámasztom hogy nekünk teljesen más szociálipszichológiai dimenziókat jelent a második világháború.
Nekem szimplán abból van elegem hogy itt mindenki ért mindenhez,de senki nem tud olyat csinálni ami jó lenne.Akik meg közel ülnek a tűzhöz és tényleg van lehetőségük alkotni azok tesznek rá amgasról és pont emiatt teljesen üresek a magyar filmek kockái.Nincs bennük húzás nincs bennük energia.És pont hogy a közönséget köpi szembe rengetegen.Mert valljuk be nálunk kettő darab filmes létezik
1-gagyit csinálok levegőtlen szart
2-annyira művész vagyok hogy már én sem értem magamat de nam baj majd belemagyarázok valamitAz egyes fajnál leht írni hogy a közönség igénye és stb.De könyörgöm,ne nézzük már le magunkat mert igenis igényesek vagyunk és nagyon nem tetszik hogy csak a kultúrális ürüléket akarják lenyomni a torkunkon figyelmen kívül hagyva hogy a közönség film nem feltétlenül jelenti az igénytelenséget meg a “csak csináljunk valamit ezeknek nyugati hullámokon lovagolva”
A kettes fajt pedig mindenki ismeri.Kb a saját kis egoista vágyaikat akarják ráerőszakolni mindenkire és ha nem tetszik akkor jön az hogy kultúrálatlan suttyó nép a magyar.A saját népe.
Aláírom van benne igazság de könyörgöm.Itt valami nagyon nem klappol.Ugyanaz van ebben is mint a politikában és stb.A fentebb említett módon bekerüült emberkék a saját nyálukban és elképzelt fényükben fürdőznek és eladják hogy ők mekkora spílerek.
Na jó most megyek mert ma is unicum meg bor és valami rock n roll
mindenkinek minden jót és elnézést kérek az előző kommentem hangvételéért.Így sikerült de inkánn leírom amit gondolok mint körmönfont módon előadjam magamat.Elegem van a ránk jellemző elhallgatjuk szőnyeg alá söpörjük és stb mentalitásból.Igenis mondjuk ki amit gondolunk és pont.
még egyszer minden jót mindenkinek
B.B
-
bla bla bla
-
Kedves B!
Teljesen egyetértek a kifakadásoddal, de azt gondolom, hogy a címzés rossz!
Az általad leírt megközelítés a magyar filmekről tényleg helytálló és ezt tudjuk mind. Valóban csak szinte ilyen filmek látják el a magyar piacot.
Viszont, ha rendszeres olvasója vagy a filmírásnak, tudhatod hogy pont ez a maroknyi csapat (cikkírók, kommentelők, olvasók) azok, aki ezen változtatni szeretnének. Ezt az oldalt olyanok írják és olvassák, akiknek pont ezekből van elegük és valami újra vágynak, szakmailag szeretnének a filmekhez viszonyulni (ami még sajnos a magyar filmszakmáról sem mondható el). Az hogy a változás első lépése hogy egy kör önzetlenül elérhetővé teszi azt a tudást, ami Magyarországon nehezen hozzáférhető vagy akadályoztatva van, azt gondolom az dicsérendő inkább, sem mint felháborító.
„Nekem szimplán abból van elegem hogy itt mindenki ért mindenhez, de senki nem tud olyat csinálni ami jó lenne”
Ehhez megint csak azt tudom hozzáfűzni, hogy itt is a címzés rossz, ezt inkább attól az állami intézménytől kérdezd (és azt gondolom mindenki szinte folyton ezt kérdezi tőlük, hátha tudnak mondani valami elfogadható indokot) akik a közpénzek elosztásában is döntenek, és hogy milyen filmek készülhetnek a jövőben.A Valkűrről meg annyit még hogy ahogy Stephen King írja az „írásról” c. könyvében, hogy ha valaki írással szeretne foglalkozni, az olvasson sok könyvet, főleg rosszakat is, mert látni fogja így majd a hibákat.
üdv
-
Ha már Valkűr: http://geekz.blog.hu/2009/02/18/valkur
És Áron, sajnálom: http://geekz.blog.hu/2009/02/02/frost_nixon_5
-
Egyet értek (értenék), “B” kissé “rusztikus” véleményével….
Én erre már régebben próbáltam felhívni a figyelmet..
Röviden: Vagy “rózsaszín takony”… vagy “lila köd” ez a két véglet van.
Sokszor így érzem Én is…A gond az hogy klasszikus “magyar mozisiker” nem létezik, egész egyszerűen azért, mert egy 10 milliós populáció nem képes kitermelni ezt..!(még a cseh példa sem ellenérv, mert ott “csak” több a bevétel, de hogy haszon legyen?)
Az elkeserítő az tul. képpen, hogy BÁRMILYEN JÓ FILMET csinálnának itthon arra egy nemzetközi(amerikai) piacon AKKOR SEM lenne kereslet…!!!
Miért…? Mert magyar!!! (és nem amerikai)
Már az angol filmektől is “húzzák az orrukat” a nagy vizen túl…!
EZ VAN!!! Erről nem tehet senki..!!(persze attól még igaz az, hogy nem kéne itthon ilyen “vérfertőző” (belterjes)viszonynak lennie a filmes világban…)
-
Screen: Nem értek egyet azzal hogy ne tudnának magyarok jó filmet csinálni, olyat ami nemzetköziben is ütős. Szerintem a 10 milliós populációból is képes tud lenni kitermelődni remek alkotó, ahogy Dán film is van pedig kb 5 milliónál kicsit többen vannak. Véleményem szerint a 10 milliós populáció mint fogyasztó tűnik kevésnek, de ez ellen meg itt van az Eus piac.
Én inkább abban hiszek hogy az számíthat egy ország filmes termelésében hogy milyen életszínvonal van az országban. Nem is a gyártásra fordított pénz miatt inkább az alkotó miatt. Hiszen ha az ember könnyedebben megél az jót tesz a művészet kibontakozásának. Van idő energia töprengeni magvas gondolatokat papira, vászonra vinni vagy egyszerűen bármit ami megfogott.
Azt gondolom olyan filmet kell csinálni, ami nemzetköziben megállja a helyét és ami tud versenyezni, de ugyan akkor magyar is mind témában mind gondolatiságban, ahogy Kusturicáék behozták a balkáni dél-szláv hangulatot.
-
A címzések nem ennek az oldalnak a létrehozóihoz szóltak elnézést ha félreérthető volt.Én is nagyon értékelem ezt a kis közösséget mert tényleg érzem hogy akarnak valami jót.Később még írok valszeg holnao valami összetettebb dolgot mert most kicsit ki van az agyam meg a forgatókönyvemen is dolgozni akarok még éjszaka és inkább a fekete tea cigi meg a könyvbe belemászás jár most a fejemben.Mindenkinek minden jót
-
“Hiszen ha az ember könnyedebben megél az jót tesz a művészet kibontakozásának.”
Ez butaság. Lásd: Balzac, Gaugin, József Attila…
-
Nekem tetszett Horváth Áron cikke. Ez egy amerikai/EU-konform mantra, amelyet nyilván a hazai “jegyzett” kritikusaink is az egekbe magasztalnak, s nem kavarja meg az ifjúság megértését sem arról a tananyagról, milyen a jó német. S milyennek kell lenni a jó globalistáknak. A gazdasági világválságot elnézve nyilván egyre több ilyet kapunk majd a nyakunkba.
B-t pedig ne bántsátok! Csak szorong ő is, mint sokan mások eben a kis hazában. -
Már elnézést, de melyik magyar film az amelyik a nemzetközi piacon megállta a helyét…? (itt most bevételi sikerekre gondolok..!!)
Talán utoljára a Mephistó volt az, de csak az után hogy Oscart-t kapott…
Persze készültek azóta igen értékes filmek, de sikeresek (már külföldre gondolok..)Itt van ez a “Valami Amerika”… Állítólag jó film, meg sokan megnézték… Akkor külföldön miért nincs érdeklődés iránta…????
Talán mert túl “magyar történet”..??
Renden van.Akkor egy másik megközelítés:… A kaméleon-t ha leforgatnák amerikai színészekkel, simán hasznot termelne (meg talán még díjakat is..) , de így hogy “Kaméleon mint magyar film” így nem…!
Mondom még egyszer: EZ VAN Ezért nem lehet senkit hibáztatni.
ui.
a dán filmek sok esetben nemzetközi sztárokkal dolgoznak, úgyhogy ez sem igazán jó példa, de még így sem “robbantanak a kasszánál”
(persze egy film úgy is lehet sikeres, hogy “low budget”, és így nem is kell akkora bevétel a haszonhoz sem.:) -
Sok itt a félreértés.
Minden nemzet saját magát húzza ki a …gödörből.
A hollandok a ’80-as években a műfajkeverés miatt lettek sikeresek, a dánok a formai és tartalmi újításai együtt tették piacképessé a dán filmet a ’90-esekben, a németek meg 2000-es évekre tanultak meg saját témájú forgatókönyvet írni.
A régióból az osztrák és a lengyel filmesek próbálkoznak ilyen újításokkal- több- kevesebb sikerrel.Magyar film akkor lehet sikeres, ha pl. franciák, németek sikeres remake-et készítenek belőle, alanyi jogon nem. Ez a film minőségén túl forgalmazási, bizalmi és persze anyagi kérdés.
Az utolsó anyagilag sikeres magyar film tudomásom szerint a Kontroll volt, 1,3 M$-ral, szemben a 130 millió ft-os gyártási költséggel.
-
Volt itt ez a komment részletecske, hogy ha A kaméleont leforgatnák amerikai szinészekkel akkor rögtön sikere lenne…. Hát nem csak azért mert Amerika az Amerika. Hanem azért is mert a magyar szinészek fájdalmasan gyengék, csak a nagy öregek, Cserhalmi és még vagy három társa képesek úgy játszani, hogy nem látok át a vásznon, a többiek játéka mind papírizű, mesterkélt, üres, figurát megformálni képtelen jelenjét a vásznon. Ennyi csapnivaló szinészt egy országban…
Én erdélyi vagyok, és erős nemzeti érzésű, ahol csak lehet verem a magyar mellem, de ha román szinházat kell magyarhoz, illetve román filmet magyarhoz hasonlítani akkor a román háromszoros kenterbe veri a magyart. Mi van ezekkel a magyar szinészekkel? Hányok ha az ő játékukat kell nézzem. És nem lehet azt mondani hogy minden esetben a forgatókönyv volt képtelen hihető figurát megformálni, láttam jól megirt könyvet, szarul eljátszodva.
Tisztelettel -
“A Valkűr számomra az elszalasztott konfliktusok története.”
A magyar szinkronosra ez egészen biztosan igaz mivel egész jelenetek vannak kivágva, pont ott ahol éppen konfliktushelyzetek volnának…
25 hozzászólás
Hozzászólások hírfolyam
Trackback link: http://www.filmiras.hu/2009/03/05/a-nagy-stauffenberg-merenylet/trackback/