A treatment-írásról szóló cikkünk első részében az alapfogalmaktól eljutottunk egy 14 pontos treatment-struktúráig. Ebben a részben ezt fogjuk megnézni, végigvenni egy konkrét filmen. A választásunk egy igazi klasszikusra esett: M. Night Shyamalan Hatodik érzék című remekműve lesz a gyakorlati példa.
Hogyan írjunk treatmentet? (2. rész)
A feladatunk, hogy a film alapján meghatározzuk ezt a 14 pontot, majd pedig a segítségükkel elkészítsünk egy treatmentet. A pontok leírásánál nyugodtan szorítkozhatunk egy-két mondatra, gondolatra, hiszen a végleges szöveg majd a treatment megírásakor születik meg. Tehát először egyfajta strukturális szerkezetet adunk az anyagnak – az ötletből létrehozzuk a drámai struktúrát –, majd pedig utána a megfelelő megfogalmazással stílust és hangulatot teremtünk. (Látnunk kell, hogy másfajta szövegalkotást, más mondatokat és szavakat, más megfogalmazást igényel egy véres horror és egy könnyed vígjáték.)
Talán elsőre furcsa, hogy miért egy már létező film történetét dolgozzuk fel, hiszen a valódi alkotási folyamat során épphogy magunknak kell létrehozni egy új történetet, azonban meglátásunk szerint ez a fajta „visszafelé gondolkodás” igencsak hasznos, mert segít megérteni a dolgok működését, megtanít a különböző elemek felismerésére és alkalmazására. A már létező filmalkotások elemzését persze nem csak a treatment-íráshoz ajánljuk, hanem a forgatókönyvírás minden szakaszához, minden eleméhez. Sőt, remek segítség ez akkor is, ha épp elakadunk valahol a saját sztorinkkal!
Hatodik érzék – treatment pontok
Elsőként határozzuk meg a nyitó jelenetet. Könnyű dolgunk van, hiszen a „kitüntetés ünneplése” szekvencia tökéletesen megadja a fennálló világ leglényegesebb fundamentumát: Malcolm Crowe egy nagyon jó gyermekpszichológus.
Nyitó jelenet: Dr. Malcolm Crowe gyerekpszichológus városi kitüntetését ünnepli otthon a feleségével.
Az Inciting Incident ebből az egyensúlyi állapotból fogja kibillenteni a világot, s vajon mi lehetne erősebb, mint egy „félrekezelt” egykori gyermekpáciens? A lövések csak dramatizálják az eseményt, az igazi veszteség a totális szakmai kudarc.
Inciting Incident: Vincent, az egykori gyerekpáciens lelövi Malcolmot és saját magát.
Következik az első felvonás összefoglalása. A részletek és a konkrét jelenetek helyett itt a fókusz a két főkarakteren van: a furcsa kisfiú, Cole egy új esély lehet a csalódott Malcolm számára.
Act 1: A következő ősszel Malcolm egy új kis páciens kezelését kezdi meg. Cole Sear egy 9 éves kisfiú, akinek nincsenek barátai, nem szeret iskolába járni, furcsa dolgokat csinál és rejtélyes dolgok veszik körbe. A szülei elváltak, az édesanyjával él együtt. Az anyja nagyon aggódik érte, de Cole még az ő szeretetteljes bátorítása ellenére is hallgat a problémáiról. Malcolm úgy érzi, hogy Cole egy második esély a számára, hogy helyrehozza azt, amit Vincentnél elrontott. Malcolm az első találkozás után rádöbben, hogy a kisfiú nem egy szokványos eset lesz.
Az első történetforduló (Plot Point 1) az, ami tulajdonképpen elindítja az „igazi” történetet. Sokat gondolkodtunk azon, hogy vajon melyik jelenet lehet ez? A választ ismét a „visszafelé gondolkodás” adhatja meg: miről is szól a második felvonás, mi a lényege? Nem más, mint a kezelés: Malcolm, a gyermekpszichológus próbálja megérteni és meggyógyítani a furcsa kisfiút. Az egész Act 2 tulajdonképpen egy terápia története. Ebből kifolyólag valószínűleg a PP1 a terápia kezdete, míg a PP2 a terápia vége lesz. Nagyot nem is tévedünk, egy apró pontosításra azonban szükség van. A terápia, az orvos-beteg viszony jelen esetben egy fogalom, egy probléma köré csoportosul, ez pedig a bizalom. Amíg Cole nem bízik meg Malcolmban, addig nem tud segíteni rajta, és ugyanígy fordítva is igaz, hogy amíg Malcolm nem bízik meg Cole-ban, addig nem tud segíteni rajta. A bizalom az a kulcsszó, ami mozgatja az egész történetet.
Ezek alapján a választásunk értelemszerűen a gondolatolvasós jelenetre esett, aminek a végén Cole szájából elhangzik a PP1-et összefoglaló mondat: „maga rendes ember, de nem tud segíteni rajtam.”
PP1: Malcolm és Cole anyukája otthon várják, hogy a kisfiú hazaérkezzen az iskolából. Az édesanyja magára hagyja Colet a pszichiáterrel, de ő nem akar beszélgetni vele. Malcolm rutinosan és ötletesen ezért egy gondolatolvasós játékkal áll elő, hogy a kisfiú bizalmát megszerezze, és bebizonyítsa neki, hogy tudja, mi zajlik le benne. A játék jól indul, azonban a kezdeti közeledés után egy rossz találat elbizonytalanítja Malcolmot, s végül mindketten csalódottan tapasztalják meg, hogy az orvos mégsem érti a kisfiút. Cole ki is mondja ezt: „maga rendes ember, de nem tud segíteni rajtam.”
Az Act 2 első fele a Középpontig 2 akadályt és 1 pinchet fog felölelni a treatmentben, ezeket kell meghatároznunk a következőkben. Említettük, hogy az akadályok esetén valójában akadály-típusokról beszélhetünk. A Hatodik érzékben az első ilyen akadály-típus Cole furcsa viselkedése. Ezt több jelenetben is megkapjuk, a lényege, hogy a kisfiú furcsán viselkedik, furcsa dolgokat tesz, amiért a többiek, a társai és a felnőttek is dilisnek tartják. Malcolm a terápia során legelőször ezzel a – ha úgy tetszik: külső – problémával szembesül.
Akadály 1: Malcolm megtudja, hogy a kisfiút az osztálytársai dilisnek tartják, a tanárai furcsán néznek rá, rémisztő dolgokat ír a füzetébe. Az egyik beszélgetés alkalmával Cole elárulja, hogy mire vágyik a legjobban: nem akar soha többé félni.
A Pinch feladata, hogy újra emlékeztessen bennünket a történet alapproblémájára. A filmben ez a bizalom hiánya. Nagyon erősen ábrázolja ezt az igazgatói irodában játszódó jelenet: jeges, fagyos a viszony a kisfiú és az orvos között, áthidalhatatlannak tűnik a kettejük közötti távolság, nyoma sincs a bizalomnak.
Pinch 1: Malcolm és Cole az igazgatói irodában. Malcolm egy gagyi varázspénzes trükköt mutat a fiúnak, amit ő szánalmasnak tart.
A második akadály-típus maga a félelem. Nem szokványos félelem ez, hanem halálos félelem. Érezhetjük, ahogy emelkedik a tét: a furcsa kisfiú képe után most megjelenik egy sokkal riasztóbb, a halálosan rettegő, sokkos állapotba kerülő kisfiú képe.
Akadály 2: Cole-t elhívják egy gyerekzsúrra, de ő ott is egyedül marad. Egy felszálló lufit követve feljut a ház elhagyatott tornyába, ahol egy zárt ajtó mögül félelmetes hangokat hall. Az osztály rosszfiúi az akarata ellenére bezárják őt ebbe a kamrába. Az édesanyja menti ki onnan sokkos állapotban.
Középpont. Ma már a történetmesélés kihagyhatatlan eleme. Itt is igen jelentős fordulatot hoz a történetben. Ez a kórházi jelenet, az őszinteség és a bizalom jelenete. Cole az átélt traumák után az előtte őszintén megnyíló Malcolmnak elmondja legféltettebb titkát: halott embereket lát.
Emlékezzünk csak: ahhoz, hogy Malcolm segíteni tudjon a kisfiún, kölcsönös bizalomnak kell kiépülnie közöttük. Itt az egyik irányban megtörténik ez: a kisfiú megbízik Malcolmban. Viszont a másik irány még várat magára, ugyanis a beszélgetés után Malcolm konklúziója az, hogy a kisfiú hallucinál, kórházi kezelésre szorul, ő nem tud segíteni rajta. (Láthatjuk, hogy mennyire rímel mindez a PP1 során elhangzottakra!)
Midpoint: A kórházban Cole és Malcolm között egy meghitt beszélgetés kezdődik. Malcolm elmondja, hogy miért szomorú, beszél Vincentről, a megromlott viszonyáról a feleségével, és hogy számára Cole az új esély. Az őszinteséget viszonozva Cole félve, de megosztja vele a titkát: halott embereket lát, akik nem tudják, hogy halottak és az élők között járnak.
Az Act 2 második fele következik: ismét 2 akadály és közöttük 1 pinch. A harmadik akadály-típus a beteljesült fizikai fenyegetés a halottaktól. Nézzük csak az építkezést: furcsán viselkedő kisfiú, majd halálosan rettegő kisfiú és végül rettentő, ijesztő halottak, akiktől nem csak egy kisgyerek, de mi, felnőttek is összecsináljuk magunkat.
Akadály 3: Hazatérve Cole éjszaka rémisztő, véres halottakat lát, akik szintén látják őt. Félelmében a szobájában felállított, takarókból készült sátorba menekül, ahol reszketve, zokogva várja, hogy eltűnjenek.
A Pinch 2 ismét a bizalomról szól. Újra eszünkbe juttatja, hogy mennyire fontos ez, és hogy nélküle mennyire lehetetlen megérteni a másikat. Ez a vacsora-jelenet, amikor Cole képtelen elmondani a titkát az édesanyjának, s emiatt az anyja nagyon dühös lesz rá. Anya és fia között még nincs bizalom.
Pinch 2: Cole-t az édesanyja egy vacsora közben számonkéri az eltűnt fülbevalói miatt, amik rejtélyes módon mindig Cole fiókjába vándorolnak. A fiú állítja, hogy nem ő volt, de ezt az anya már nem tudja elhinni.
A negyedik típusú akadály apró jelenetekben folyamatosan végigkíséri a történetet, azonban problémaként itt csúcsosodik ki, itt nyer teret. Malcolm és a felesége közötti viszonyról beszélünk. Malcolm olyannyira belefeledkezik a munkájába – vagy inkább a múltba, hiszen Cole meggyógyítása nem más, mint a Vincent okozta kudarc feldolgozása –, hogy közben teljesen elhanyagolja a feleségét, és elhidegülnek egymástól. A fiatal udvarló felbukkanása azonban válaszút elé állítja Malcolmot: a kisfiút menti meg vagy a saját házasságát?
Akadály 4: Malcolm szomorúan veszi észre, hogy a felesége már szóba sem áll vele, antidepresszánst szed, udvarlója akadt és hogy egyre hűvösebb a kapcsolatuk. Mivel nem hiszi, hogy tudna Cole-on segíteni, viszont biztos benne, hogy a feleségével való kapcsolatán még tudna, ezért bejelenti Cole-nak, hogy abbahagyja a kezelést. Cole sírva könyörög, hogy ne hagyja cserben.
A második történetfordulót (Plot Point 2) Cole kétségbeesett kérdése indítja el: „Hogy segíthetne, ha nem is hisz nekem?” Említettük már, hogy az egész második felvonás a terápiáról szól, s ezen keresztül a kölcsönös bizalomról. Malcolm már szinte elveszíti a gyermeket, lemond róla, mert nem képes változni, nem képes túllépni a szokásos pszichológusi gondolkodás keretein. Itt, a PP2-ben, a magnós jelenetben döbben rá arra, hogy Cole mindvégig igazat mondott neki. Végre hinni kezd, megbízik a kisfiúban, s ez az igazi fordulat!
PP2: Mint egy utolsó kísérlet, hogy megértse Cole-t, ismét meghallgatja Vincent hangfelvételeit. Egy ismerős mondatot újra és újra visszateker, amit Cole szájából is hallott már. A mondatok között furcsa sistergés hallatszik. A magnót felhangosítva most már meghallja, ahogyan halottak beszélnek hozzá. Malcolm rájön, hogy Cole igazat mond! Megérti, hogy ezek a halottak erőszakos halált haltak.
A harmadik felvonás összegzése. Miután Malcolm immár hisz Cole-nak, a megoldás kulcsát is a kezébe tudja adni: hallgassa meg a halottakat, mert segítséget akarnak kérni tőle. Az Act 3 ezt egy halott kislány történetén keresztül mutatja be, akinek sikerül megoldani a rejtélyes halálát.
Act 3: Malcolm azt tanácsolja Cole-nak, hogy beszéljen a halottakkal, mert valószínűleg segítséget akarnak kérni tőle. Így is történik: segítenek az egyik kislánynak, aki el akarta mondani az apjának, hogy a mostohaanyja mérgezte meg őt.
A záró jelenet egy utolsó nagy twist, amiben Malcolm rájön, hogy ő is halott.
Záró jelenet: Malcolm rájön, hogy ő is halott! És végül elengedi a feleségét, had’ kezdjen egy új életet.
Ezzel meg is alkottuk a 14 pontos treatment-struktúránkat! Nem maradt más hátra, minthogy a cikk harmadik, befejező részében a fenti pontokból összeállítsuk a „végleges” treatmentet.
Szirányi Péter & Cziráky Erika
www.scriptdoctor.hu
(folyt. köv.)
-
A fenti pontokat természetesen érdemes szem előtt tartani, de egy treatmentben fontos ám a hogy mintegy novellaszerűen legyen leírva a történet, hiszem ezzel csinálunk úgymond kedvet ahhoz, hogy egy (elsősorban) producer elkezdje olvasni a forg. könyvet…
Persze tudom Én hogy egy helyzetkomikumra , vicces beszólásokra, ökörködésre épülő vígjátékot nehéz ilyen alapon novellaszerű treatmentbe önteni…
Sokszor ezért van csalódás amikor könyvből csinálnak filmet..
A producer “szaglásán” múlik szinte minden… Csak hát ahhoz az kellene hogy egy magyar producer hihetetlen felkészült, művelt olvasott, legyen és képes legyen úgy olvasni egy könyvet, hogy szinte már látja maga előtt a filmet, vagy legalább ajánlja egy operatőrnek, rendezőnek (igen!! elsősorban operatőrnek..!!) dramaturgnak..
Mert azt azért ne felejtsük el: A forgatókönyv NEM IRODALMI TERMÉK!!Igazán “története” csak a drámának, thrillernek, (stb..?) van…
Vannak filmek amiknek egyszerűen nem lehet jó treatmentet írni, mert a műfaj “nem engedi”
(Woody Allen mondta egyszer: “Olvastam a Háború és békét… az oroszokról szól…)) -
csak egy kis kultúrtörténeti kiegészítés, screen:
woody allen idézete valahogy úgy hangzik (pontosan nem emlékszem sajnos), hogy: “Megtanultam a villámolvasást, húsz perc alatt elolvastam a Háború és békét. Valami oroszokról szól.” -
Az internet korában – ráadásul épp az interneten – ne jelentsen már problémát pontosan idézni.
http://www.brainyquote.com/quotes/quotes/w/woodyallen122359.html
„I took a speed-reading course and read War and Peace in twenty minutes. It involves Russia.”
Vagyis: „Elvégeztem egy gyorsolvasó tanfolyamot, és húsz perc alatt elolvastam a Háború és békét. Oroszországról szól.”
Így viccesebb.
-
Én azt a változatott ismerem melyben Woody Allen nagy igyekezettel gyorsolvasni tanul az oroszoknál, ahol éppen háború van és… a könyv a békéről szó, de miután kiolvasta megállapítja hogy nem tud oroszul… ez nem az?
-
Szerintem Screen arra gondol hogy formailag nincs úgy összerakva egy forg.könyv hogy az egy irodalmi mű ként értelmezhető legyen, mert álltalában puritán módon írja le a látványt, a párbeszédeket, stb .
Nincs benne semmi fényezés, hangulati elem, ami olvasmányossá tenné.Viszont ettől még művészet, csuhaj!
-
Nézzétek, milyen jól megfogalmazta a dolgot Kertész Ákos 1982-ben. Szívemből szól:
“Ami pedig a forgatókönyvíró művészetét jelenti, azt nem ott kell keresni, ahol szoktuk, vagyis nem az írásban. Hanem a kitalálásban. Mert elképzelni egy filmet, lelkünk mozivásznán lejátszani, előre megélni egy történetet, részleteiben látni eseménysorokat, képeket, mozdulatokat, hallani a dialógusokat, ami később a gyakorlati munka vezérfonala lesz, hitem szerint művészi föladat (akkor is, ha az író nem egyedül, hanem a rendezővel együtt dolgozik). Ezt a látomást a forgatókönyvírás konvencionális jelrendszerével lejegyezni – ez már szakma.”
-
No, ha már így előkerült.
A forgatókönyv NEM IRODALMI ALKOTÁS, a szónak abban az értelmében, hogy nem a nagyközönség számára készül. Nem az a feladata, hogy az olvasókat szórakoztassa – hiszen a nézők nem fognak forgatókönyvet olvasni -, hanem hogy a segítségével egy olyan film készülhessen, ami már képes lesz a közönséget “szórakoztatni”.
A forgatókönyv egy TERVRAJZ a filmhez. És pontosan úgy is működik, mint egy épület tervrajza. Látsz egy csodás épületet, ami lenyűgöz, teljesen odavagy érte, mindenkinek elmeséled, de mégsem rohansz, hogy megszerezd és megnézd az épület tervrajzát. (Mert ha nem építész vagy, akkor hozzá sem tudnál szólni.) Ugyanígy működik a forgatókönyv a film esetében. A nézők a filmet látják, és senki sem fog forgatókönyveket olvasni egy jó film után.
(Viszont drámát, színdarabot elolvasol könyvben is.)És ezt a hasonlatot az egész alkotási folyamaton végig lehet vinni, de ez már nem ennek a hozzászólásnak a témája.
Attól viszont, hogy ilyen értelemben a forgatókönyv nem irodalmi alkotás, még nem jelenti azt, hogy ne számítana a megfogalmazás, az irodalmi stílus. A cikk 3. részében erről lesz majd szó. De a magunk részéről azt gondoljuk, hogy a stílusnak csak akkor van értelme és szerepe, ha előtte már létrehoztunk egy stabil drámai struktúrát, amire az egész történet támaszkodhat.
-
A határok nem mindig olyan élesek, mint szeretnénk.
A levelezés nem irodalmi műfaj. (Kivéve ha a levelezők közül legalább egy híres ember van, és lehetőleg régóta halott.)
A naplóírás nem irodalmi műfaj. (Kivéve ha híres ember írta, és lehetőleg a század legjelentősebb népírtásáról szól.)
A vicc nem irodalmi műfaj. (Kivéve ha Karinthy vagy Mark Twain viccel.)
Az aktuális kor patrícius rétegének leszólása nem irodalmi műfaj. (Kivéve a mókásan meleg, jobb sorsra érdemes Oscar Wilde alkotásaiban.)
A képregény nem irodalmi műfaj. (Kivéve ha közel-keleti témát feszeget, vagy Tezuka Osamu mangája, esetleg Batman-nek az arkham-i elmegyógyintézetben tett látogatásáról szól.)
A sírfelirat nem irodalmi műfaj. (Kivéve ha olyan régi, hogy már nem is érted a szavait, vagy esetleg egy éppen felkapott japán haiku.)
A dráma sem volt kifejezetten irodalmi műfaj a francia klasszicistákig, akik egy napos marseilles-i délutánon elkezdtek olyan drámákat írni, amiket kizárólag olvasásra szántak. Csinálták ezt évtizedekig, aztán megunták. A műfaj érthető okokból visszaszorult. De ezek után divatba jött a drámát olvasni is.
Tehát hogy mi irodalmi műfaj, és mi kevésbé, azt valószínűleg az aktuális fogyasztó, azaz olvasó ízlése, vagy leginkább az intellektuális divat határozza meg.
“A határokat Te húzod meg.
Igazat mondok!
Főzni bárki tud!” -
A forgatókönyv a film kottája.
-
A jó forgatókönyv irodalmi mű, a béna forgatókönyv az meg nem.
-
Hogy a forgatókönyv irodalmi mű-e?
Hm.
Fogggalmam sincs.Viszont azt gondolom, hogy nekünk, firkászoknak – egy rendkívüli kreativitást igénylő műfaj munkásainak – nem szabad szögesdrótot felhúzni oda, ahol nincs éles határ…
Élvezzük a határtalanságot, tapogassuk ki a ködös határvidékeket.
Mert főzni bárki tud. -
Egyetértek Kertész Ákossal… (kn” beírása alapján)
Picit pontosabban… (szerintem..
1.Egy történetet kitalálni, az művészet, de megírni…?
2.A kész forgatókönyv nem más mint, 110 oldal primitíven megfogalmazott cselekmény, és JÓL megírt párbeszéd..
3. Egy párbeszéd nélküli jelenetet kitalálni az művészet, leírni már csak iparos munka.
4. Jó párbeszédet írni az művészet.
5. Egy ilyen “kottát” (copyright Estevez) olvasni, megtalálni (felfedezni a sok kotta között..) nos az megint művészet…Egyébként meg lehet ám megírni nagyon “technikásan” egy semmitmondó történetet, és lehet esetlenül egy fajsúlyosabbat …
Ezeket csak azért írtam le, mert a világ az nem “fekete és fehér” alapon működik…(ezt egy jó írónak tudnia kell….:)
Egyébként meg… BÁRMI lehet művészet (ha jól gondolom Andy Warhol provokatív munkássága erre épült, és ezt Ő nem is titkolta soha…)
-
Jó, jó, de nem az volt a kérdés hogy művészet e a forg.írás,
mert nyílván az, hanem hogy irodalmi műnek lehet e tekinteni egy forg.könyvet… -
Tarantino Pulp Fiction forgatókönyvéből csak Nagy-Brittanniában 70 ezer példányt adtak el 1995-ben.
Gondolom, akik megvették el is olvasták, és biztos vagyok benne, hogy úgy érezték ezek az emberek, hogy a kezükben egy irodalmi művet tartanak. -
na ez érdekes amit “szp” írt…
Az eredeti gondolatom (mármint hogy a forg. könyv nem irodalmi termék..) abból a tapasztalatból származott, hogy Én még könyvesboltban nem láttam forgatókönyvet a polcokon…
Ezt most “szp” igencsak megcáfolja..
Mondjuk nem igazán értem, talán mind a 70 ezer ember aki olvasta mind valamifajta “filmes ember” volt…? Ha nem akkor miért olvas egy “egyszerű halandó” forgatókönyvet (mondjuk szépirodalom helyett…?)
Kezdek elbizonytalanodni….:))Egyébként meg “jó” vagy “rossz” forg.könyv, (film)…
Amikor “x” és “y” ember ugyanarról a filmről teljesen más véleményt mond, akkor talán nem is a filmről mondanak véleményt, hanem magukról árulnak el bizonyos információt.. Hiszen a film amit láttak az ugyanaz, viszont az Ő szubjektív világlátásuk tekintetében máshogy csapódott le a történet…
Úgyhogy Én ezzel a kissé leegyszerűsített “jó-rossz” summázattal nehezen tudok mit kezdeni….
Ezért aztán mindig érdemes hangsúlyozni, hogy egy filmes díjat nem MEGNYERNI szoktak, hanem KAPNI… (MEGNYERNI a sportpályákon szoktak érmeket…:)) -
Akkor már ideírom, hogy pont ma láttam az Alexandra könyvesboltban, (és pont az előző kommentem jutott eszembe a polc előtt állva,) hogy bizony lehet kapni szintén Tarantino – Született gyílkosok c. eredeti forgatókönyvét könyv formájában itt nálunk. A film még csak nem is ebből lett forgatva, hanem azt még Oliver Stone alaposan átírta. Hmmm…
-
(Andris, azért nem tudtam neten utánanézni az idézetnek, mert nálunk pont áramszünet volt, amikor azt a postot küldtem…:)
megjelent a jackie brown is, de úgy tudom, ezen a kettőn kívül más nem. pedig tervezték. (most ennek megint utánanézhetnék, de leverték a biztosítékot, így nem fog menni sajnos.)
az tény, hogy egészen különleges élmény így olvasni filmeket, és az is tény, hogy a nagyközönség számára sokkal kevésbé szórakoztató, mint megnézni a filmet.
úgyhogy meggyőződésem, hogy a 70ezer PulpFiction többségét azért vették meg a polgárok, hogy “meglegyen”. -
[tsg]: Látod, már a régi panelek sem működnek. Ez már az új kifogások évezrede.
Ezt meg most találtam:
http://www.cyberfilmschool.com/filmmaker/article_detail.aspx?id=152
http://www.cyberfilmschool.com/filmmaker/article_detail.aspx?id=153
http://www.cyberfilmschool.com/filmmaker/article_detail.aspx?id=154Ha valakinek van kedve lefordítani, és el tudjuk érni a szerzőt, akár ide is felrakhatjuk.
-
Ez az! Forgatókönyveket fogok írni könyv változat megjelenéséhez… amolyan instant kit-et.
Amit bárki megvehet és leforgathat az általa választott műfajban, akár bábfilmben vagy gyurmafilmben is (horror vagy pornó például zseniális gyurmában), majd mindenki benevezheti a sajátját egy általam szervezett bajnokságra (újabb pénzt szedek be a könyves forma megjelenés után immár másodszor), ahol a legjobb feldolgozások stílustól függetlenül versenyezhetnek némi pénzdíjért!
Majd a tenger morajlásától megittasulva és az exotikus fűszernövények andalító mámorával az orromban komoly álszakértéssel osztom az észt a Holland Antillákról miközben hókotróval tolom az euró kötegeket a golfpályányi birtokom angol gyepén … ez ígéretes!
-
Az In Bruges szerencsétlen “fordítása” majdnem visszaadja a jelentést-hangulatot, tragikomédiáról és erőszakról lévén szó; csakhogy egy író ilyen szót nemigen használ.
-
Nekem a Pomádé a kedvenc lefordított címem. Még szerencse, hogy a Hair-ből nem lett Haj…
-
Címferdítés…
Lehetséges címferdítések. Egy blogon találtam.
L’ ours (A medve) A vakondok
Le Jaguar (A Jaguár) A bengáli tigris
Anaconda (Anakonda) Boa
Twelve Monkeys (12 majom) Tucatnyi lajhár
Le pacte des loups (Farkasok szövetsége) Pumák paktuma
Black Adder (Fekete vipera) Sötét sikló
Papillon (Pillangó) Darázs
The Day of the Jackal (A sakál napja) A sarki róka napja
Three Days of the Condor (A keselyű három napja) A rétisas három napja
One Flew Over the Cuckoo’s Nest (Száll a kakukk fészkére) Száll a fülesbagoly fészkére
Kung Fu Panda (Kung Fu Panda) Kung Fu örvösmedve
Madagascar (Madagaszkár) Tazmánia
Kiss of the dragon (A sárkány csókja) A lábaskígyó puszija
The Ring (A kör) A négyzet
The Jewel of the Nile (A Nílus gyöngye) A Mississippi gyémántja
The Fly (A légy) A moly
Jaws (A cápa) Állkapocs
Spider-Man (Pókember) Rákmajom
Taxi 2 (Taxi 2) Busz 2
Léon (Leon, a profi) Pista -
)) ez kellett mára, köszi!
-
The Ring (A kör) A négyzet
Léon (Leon, a profi) PistaLOL
Pista, a profi

34 hozzászólás
Hozzászólások hírfolyam
Trackback link: http://www.filmiras.hu/2009/02/18/hogyan-irjunk-treatmentet-2-resz/trackback/