Lapról-lapra: L’ecsó – A második tíz oldal (1. rész)

Egy meglehetősen hosszú, télbe nyúló nyári szünet után jelen írásban folytatjuk kedvenc rajzfilmünk magyarra ferdített forgatókönyvrészlete fölötti dramaturgiai merengést.

L’ecsó – A második tíz oldal (1. rész)

Mielőtt belekezdenénk a mesetörténet következő tízoldalas részletének boncolgatásába, egyvalamit fontosnak tartok leszögezni az analízisek természetével kapcsolatban. Az analízis, akár a hagymahámozás – azaz az analízis a vizsgálandó alkotást rögzített szempontok (struktúra, történetvezetés, karakterológia stb.) alapján, egymástól jól elhatárolható rétegek leválasztásával elemzi. A módszer korlátja, hogy minden egyes szempont vizsgálatánál, minden egyes réteg leválasztásánál elveszik valami azonosíthatatlan, nevezzük titkos összetevőnek (chemical X), ami az adott szempontból, illetve az adott rétegben nem, csak az alkotás egészében értelmezhető. Ilyen dolog például az egész történeten átívelő mondanivaló, vagy a tanulság.

Ennek a láthatatlan megállapításnak a szem előtt tartásával csapunk bele a L’ecsóba újra, immáron a forgatókönyv 11. oldalától:

A FALUSI VISKÓ KONYHÁJA – PERCEKKEL KÉSŐBB

Emile idegesen tekinget az öregasszonyra, aki mélyen alszik a TV előtt ülve. Remy a fűszerek között keresgél.

REMY

Sáfrány… sáfrány… hmm…

EMILE

Baj lesz. Ez nem lesz jó. Mindjárt felébred.

REMY

Milliószor jártam már itt. Bekapcsolja a főzőcsatornát, és bumm. Mintha fejbe vágták volna.

EMILE

Már ennyiszer jártál itt?

REMY

(folytatja a keresgélést)

Tuti, hogy a sáfrány a megoldás. Gusteau esküszik rá.

EMILE

Oké, ki az a Gusteau?

Remy félretol pár szakácskönyvet a polcon, és kiveszi közülük AUGUST GUSTEAU: „FŐZNI BÁRKI TUD!” című könyvét.

EMILE

Várj, tudsz olvasni?

REMY

(beismerőn)

Hát, azért nem… folyékonyan.

EMILE

Óh, anyám. Apa tudja?

REMY

Tele lenne egy könyv, egy rakás könyv azzal, amit apa nem tud. Tele is van. Ezért olvasok.

(élesen)

Ami szintén közös titkunk.

Folytatja a kutatást a fűszerek között. Emile tovább idegeskedik.

EMILE

Nem szeretem a titkokat. Ez a főzés és olvasás és tévénézés. És olvasás és tévézés. Mintha hagytam volna neked, hogy belerángass a bűnbe. Miért hagytam magam?

A történet megértése miatt általában alapvető fontosságú az információközlés, ami a mese első tizenpár percében meg is kell, hogy történjen. Mindezt lehetőleg az első pár izgalmas, figyelemfelkeltő kép hatásának lecsengése alatt kell megtenni, mielőtt a nézői figyelem elkalandozik, és a szék hirtelen nyomni kezd, a hólyag meg váratlanul szúr, egyszóval a szórakozásnak ígérkező filmnézés kényelmetlen érdektelenségbe fullad. Ennek megfelelően a fenti jelenet nem más, mint gyorshatású, vegytiszta információközlés, és a történet szempontjából fontos benyomások elmélyítése.

Az információközlésre gyakori, jól bevált dramaturgiai megoldás a „párbeszéd egy tájékozatlan karakter, és egy közlékeny karakter között” – Remy felvilágosítja Emile-t, hogy milliószor járt már a konyhában, és hogy az aluszékony öregasszony tévéjén néz szakácsműsorokat. A kisemlős ebből szerez megfelelő ismeretanyagot gasztronómiai műveltsége kiterjesztéséhez. Autodidakta patkány lévén Remy néha olvas is, persze kizárólag szakácskönyveket.

Ezeknek – a mese megértéséhez szükséges – tudnivalóknak az elmélyítését szolgálja a jelenet utolsó mondataiban Emile ideges okvetetlenkedése is: „Nem szeretem a titkokat. Ez a főzés és olvasás és tévénézés. És olvasás és tévénézés…” Mielőtt feltennénk magunkban a kérdést, hogy vajon hogyan tanul egy patkány olvasni, már tovább is ránt a cselekmény.

Az informatív párbeszéd háttere ugyanakkor egy remekül megválasztott izgalmas helyzet – a két patkány egy ellenszenves öregasszony konyhájában kutakodik fűszer után.

A jelenet más szempontból is fontos pontja az egész mesének – a veszélyes konyhai küldetés az első jelenet, ahol egyértelműen Remy-vel azonosulhat a néző, és két marék vajaskukorica között végre igazán szívből aggódhat érte.

A VISKÓ PADLÁSA – UGYANEKKOR

Patkányok áradata cipel ételdarabokat a komposztdombról egy halomba. Django középen ácsorog, ahonnan átlátja az egész munkafolyamatot. Megfordul.

DJANGO

(idegesen)

Hol maradnak már a gyerekek?

Ez az apró bevágás a klán életéből két szempontból is igen ötletes. Egyrészt megszakítja a konyhai dialógust, mielőtt a néző elunná a sok befogadandó információt, illetve a jelenet új fordulatot venne; másrészt remek kontrasztban mutatja a történeten átívelő drámai ellentétet – miközben Remy egy különleges fűszer után kutat a villámcsapatta uzsonnája mellé, a patkány klán a komposztból hordja össze a vacsorára való szemetet. A pillanat igen találó kép az ínyenc kisemlős és az igénytelen rágcsálók közötti ellentétre.

MEGINT A KONYHÁBAN – REMY és EMILE

Remy felfedez egy üvegcsét sáfránnyal, és magasra tartja.

REMY

Ah. Aquila sáfrány. Ez olasz. Gusteau szerint kitűnő. Mázli, hogy a nyanya szereti a hasát.

Valami, ami éppen a TV-ben megy, felkelti Remy figyelmét: a nagy Gusteau séf éppen interjút ad.

REMY

Héj. Ő Gusteau! Emile, nézd!

GUSTEAU (TV)

Jól csak szenvedélyesen lehet főzni. Szárnyaljon a fantáziád, próbálkozz. Nem biztos, hogy minden sikerül. Tudod, sose engedd, hogy az alapján ítéljenek meg, hogy honnan jöttél. A korlátokat te húzod meg. Igazat mondok. Főzni bárki tud. De csak az lehet naggyá, aki nem fél.

Remy egyetértően bólogat.

REMY

Tiszta költészet.

TV NARRÁTOR

De ezzel még nincs vége. Gusteau étterme öt csillagából egyet elvesztett a nagy ételkritikus Anton Ego lesújtó riportja miatt.

Remy a sokkoló hír hatása alatt közelebb lépdel a TV-hez.

TV NARRÁTOR (FOLYT.)

Hatalmas csapás volt ez Gusteau-nak, és az összetört szívű séf nem sokkal ezután elhunyt. Ami azt jelentette, hogy elvesztett még egy csillagot.

REMY

(döbbenten)

Gusteau… meghalt?

Az információközlés új lendülettel folytatódik, ezúttal a tévéműsorból okosodunk. A televízió olyan, mint valami virtuális karakter. Rengeteg helyen szíves-örömest alkalmazzák a tévét, és használata igen hálás dolog, mert a kívánt módon lendíti tovább a történetet, mégsem vonja el a figyelmet a fő karakterekről. Általa akármilyen információ, sugallat, vagy gondolatvirág beleültethető a történet cserepébe anélkül, hogy igazi mellékkaraktert kellene építeni hozzá.

A TV képernyője hirtelen elsötétül. Remy és Emile megpördül, pontosan szemben állnak az ÖREGASSZONNYAL, aki időközben felébredt, és éppen egy puskát szegez rájuk.

REMY

FUSS!!!

Remy és Emile szétszaladnak! Remy elbújik valahová, Emile fejvesztetten rohan a padlás felé.

REMY

NE! Rászabadítod a családra!

Az öregasszony hatalmas lukat lő a plafonba, pontosan a menekülő Emile mögé. Ő ugrik, és a mennyezeti csillárba kapaszkodik. Az öregasszony célba veszi a csillár szélén csüngő Emile-t. Remy lehunyja a szemét. – KLIKK.

A puska üresen kattan. Az öregasszony reakciója: MICSODA? Emile reakciója: MI? NEM VAGYOK HALOTT? Remy felnéz: Emile még él? Az öregasszony átkozódva kiüríti a tölténytárat.

Emile lábaival kalimpálni kezd, hogy feltornássza magát a csillárra. Az öregasszony sietve kutat töltények után. Remy nekilódul, hogy megmentse a fivérét. Miközben a fiókokat feltúrja töltények után, az öregasszony észreveszi Remy-t, aki előbújt, hogy mentse Emile-t. Emile kapálódzva próbálja feltornászni kövér testét az ingatag csillárra.

EMILE

Segíts! Remy! Segíts!

REMY

Emile, kezdj el hintázni! Megpróbállak elkapni!

Az öregasszony hallja, ahogyan Remy Emile-nek kiabál, de a saját szemszögéből, így amit mi halunk, az csak CINCOGÓ HANG. Az öregasszony egy fiókban megtalálja a tölténydobozt: a doboz üres. Újabb fiókot ránt ki.

Remy a fal mentén a csillár mellé ér, megpróbálja elérni Emile-t.

REMY

Emile! Lendülj ide!

Az öregasszony a polcokon folytatja a keresést, végül talál egy tele doboz töltényt, de nagy igyekezetében szétszórja azokat.

Remy megfeszül, hogy elkapja a csilláron ide-oda lengő Emile-t. Az öregasszony megtölti a puskáját, miközben Remy végül sikeresen elkapja Emile-t. A nyanya felhúzza a fegyvert, és a puska csövét a két menekülő patkány felé fordítja. Remy és Emile éppen egy korábban lőtt luk felé rohannak a mennyezeten, mikor a plafon hirtelen FELROBBAN egy söréttalálattól!

Csend… majd egy hangos KRAKK.

Az öregasszony felnéz: egy hosszú repedés kúszik végig a mennyezeten, összekötve a puskával a plafonba lőtt lyukakat.

Váratlanul egy hatalmas darab szakad le a mennyezetből – együtt a berendezett padlás egy hatalmas darabjával. Rajta MEGLEPETT PATKÁNYOK SZÁZAI.

Az ösztönző incidens óriáshulláma eléri a partot, és elszabadul a pokol. Csodás káosz, benne a menekülő patkányokkal és a pszichopata öregasszonnyal. A jól megírt mesében a szuggesztivitás a józan logika fölé emelkedik, és ezen a ponton már nem is csodálkozunk azon, hogy az öregasszony puskával irtaná a kisemlősöket, hanem szorítunk az ügyefogyott kövér kis patkányért a csillár szélén…

Bár a válságos pillanatban üresen kattanó puska nem túl eredeti, és a leszakadó plafont is még Miki egér találta fel, a jól ismert fordulatok továbbgondolása, és ilyen mesteri szerkesztése igazi látványorgiává alakul a vásznon.

Az öregasszony halálra rémülten rohan ki a szobából.

DJANGO

EVAKUÁLUNK! MINDENKI A HAJÓKHOZ!

A patkányok kollektív menekülésbe kezdenek, válogatott holmijukkal rohannak kifelé a viskóból. Remy és Emile a tömeggel szaladnak. Remy hirtelen megtorpan, visszapillant Gusteau szakácskönyvére -

REMY

A könyv!

- és visszafordul, megindul a patkányok áradatával szemben.

A fenti jelenetrészben a szakácskönyv, mint kellék, és – kis elvonatkoztatással – mint szimbólum is megjelenik. A fűszerkeresgélés során bemutatták nekünk Gusteau könyvét, és megismertük Remy olvasási szenvedélyét is, így nem csodálkozunk, mikor a rágcsáló az életét kockáztatva teper vissza érte. A szaladgálásba némi átéléssel azt is beleláthatjuk, hogy a könyv, illetve az azzal szimbolizált életveszélyes főzőszenvedély választja el Remy-t a családjától, és a fejvesztett, mégis családias meneküléstől.

KÍVÜL A VISKÓN

A patkányok patakokban özönlenek ki a viskóból, a nyitott ablakon, a repedéseken, megtöltve a viskó melletti füves rétet.

A PATKÁNYÁRADATBAN

A patkányok végigrohannak a magas fűvel borított sávon. A vízpartra érve, pár fedezéket félretolva, az ágak alatt előbukkan pár szemétből barkácsolt hajó.

A patkányok a vízbe tolják a hajókat, és felugrálnak a fedélzetre. Django sürgeti őket.

DJANGO

MENJ, MENJ, MENJ! TOVÁBB! TOVÁBB! TOVÁBB!

A VISKÓ KONYHÁJÁBAN

Remy, az utolsó patkány Gusteau szakácskönyvével a hátán szaporázza. Furcsa sóhajtozó hangot hallva a feje felett, feltekint:

A nyanya visszatért, ezúttal egy második világháborús gázmaszkban, gáztartállyal a kezében. Remy után veti magát, rágcsálópusztító gázzal terítve be a környéket.

A félelemtől hajtva Remy hátára kapja a szakácskönyvet és nekifutva keresztülveti magát a csukott ablakon –

Ebben a pillanatban visszaérkeztünk a L’ecsó legelső pillanatához, ahonnét Remy megkezdte a saját narrációjával színezett visszatekintését.

Az ilyen nagy ívű megnyitás nagyon gyakori eszköz. A filmek átlagos 100 perc meseideje meglehetősen rövid, ezért a film az elmesélendő történet szempontjából a lehető legkésőbb kell, hogy kezdődjön. A nézőt a székéhez szögező történet soha nem helyből, hanem lendületből indul – a L’ecsóban például egy látszólag szuicid hajlamú patkány veti ki magát az ablakon. Ez az első pillanat egy Big Bang megnyitás is egyben, amivel a néző érdeklődése és a feszültség egy pillanat alatt a magasba rántható. Amíg visszaáll az irodai munkán edzett szívritmus, és lecsökken a nyomás a verőerek falán, addig van ideje a mesélőnek az akciómentes, és olykor száraz információközlésre.

Minden, ami a film első perce előtt történik, az Remy háttér-sztorija lesz, amit visszatekintésként (flashback) mesél el nekünk. Az ekkora már jó ismerős patkány visszatekintése pedig egy akciódús pillanatban csúcsosodik ki, középpontban a szétrepülő ablaküvegek között könyvvel a hátán átvitorlázó Remy képével. Pontosan az ösztönző incidens folyamának kezdetéhez érkezik a visszatekintésből a történet, amiben az külön érdekes, hogy az ablakon átrobbanó patkány képe önmagában nem egy történeti fordulópont. A visszatekintés teszi azzá.

KÍVÜL A VISKÓN

– és a füvön landol, üvegcserepek esőjében. Ahogyan hátán a könyvvel szalad társai után, úgy tűnik, mintha egy szakácskönyv üldözné a menekülő patkányokat.

REMY

HÉ! Várjatok meg!

A FOLYÓN

Esni kezd. Az utolsó patkányhajó éppen elhagyja a partot, Django hajója a gyaloghíd alatt várakozik.

DJANGO

Mindenki itt van? Mindenki kimenekült? Hé, egy pillanat! Hol van Remy?!

A partra érve Remy bedobja a könyvet a vízbe, és evezni kezd a csatorna felé a klán után.

REMY

Itt vagyok! Megyek már! Megyek már!

DJANGO

Tarts ki fiam!

(a többi patkányhoz)

Adjatok neki valamit, amibe kapaszkodhat! Gyorsan!

GIT, egy hatalmas, izmos kísérleti patkány megragad egy konyhai szedőlapátot és a víz fölé tartja, Remy felé.

Személyes kedvenc háttérkarakterem GIT, a kísérleti patkány (az eredeti angol nyelvű forgatókönyvben GIT, the LAB RAT) figurája. A L’ecsóra általánosan jellemző, hogy a sztoriban végig nagyon finoman hangolt az egyes karakterek szerepe a történet továbblendítésében.

Horváth Áron

(folyt. köv.)