Van nekem a vincseszteren egy olyan mappám, hogy Megfeneklett könyvek. Azokat a saját forgatókönyveket tárolom itt, amikre már keresztet vetettem, és amiket hosszas agónia után menthetetlennek ítéltem. Arra gondoltam, talán tanulságos lehet (nektek is, magamnak is) szemügyre venni, melyek is ezek a forgatókönyvek, és miért feneklettek meg végérvényesen.
Megfeneklett könyvek (1. rész)
Az első befejezett forgatókönyvem az Alone címre hallgatott, a fedőlap tanúsága szerint 1997 nyarán írtam. Ez egy Alien-koppintós szörnyfilm számos idióta csavarral. A helyszín egy csillagvizsgáló Chilében, ahol száz éve nem esett eső (ezért olyan tiszta a levegő), de most kitör a vihar, a személyzet beragad az épületbe, a hegy gyomrából pedig előbújik az a bizonyos szörnyeteg.
Miért vonzott kezdő íróként ez a műfaj? Ez a szörnyfilm-slasher egy nagyon egyszerű és világos műfaj: lezárt tér, maroknyi szereplő, akik egyesével elhullanak. Tehát elvileg csábító cucc. De éppen azért, mert olyan sokszor ellőtték már, éppen azért baromi nehéz ebben a műfajban helytállni, pláne újat mondani. Az Alone minden jelenete ennek megfelelően közhelyes volt, a szörnyről kiderült, hogy egy űrkutya, akit egy síppal meg lehet fékezni, és így kétharmadnál az egész sztori átfordult valami Kedvenc marslakóm típusú marhaságba.
A legnagyobb élményt ebben az egészben az nyújtotta, hogy befejeztem egy játékfilm-forgatókönyvet, mindezt 19-20 évesen. Miközben írtam, azt gondoltam, minden idők legjobb filmjét írom – ha nem ezt érzed, nincs is értelme írni. Meg azt gondoltam, olyan ötleteim vannak, mint senki másnak (maják, ufók, időutazás, gömbvillám, amit csak akarsz). A könyv persze mai szemmel menthetetlen: talán egy olcsó Nu Image creature feature kijönne belőle Casper Van Dien főszereplésével, Chile helyett Bulgáriával. De szerintem az sem.
Az egyetlen használható ötletet, a csillagvizsgálót mint helyszínt azóta sikeresen átemeltem egy másik forgatókönyvbe (ami azóta szintén megfeneklett). Ja, az Alone ambiciózus tagline-ja egyébként így hangzott: „Az emberiség örök kérdései végre választ nyernek.” Hát nem nyertek.
* * *
A második forgatókönyvem Az ördög a földön volt, 1997 novemberében álltam neki. Tagline: „Nemcsak egy mese.” Az előző cikkemben megemlékeztem róla futólag – ostoba egy sztori volt, amolyan chamber piece/sorozatgyilkosos kombó. A nagy előrelépés az volt az Alone-hoz képest, hogy a cselekményt Magyarországra, Kecskemét környékére helyeztem, a szereplők is magyarok lettek. Egyébként pont úgy viselkedtek, mint a gyengébb amerikai thillerek szereplői.
Ebben az időben ugyanis azt hittem, hasznos dolog a rossz amerikai filmekből kiindulni, ti. abból, hogy „ilyet én is tudok.” Ez egy nagyon megtévesztő gondolkodás. Soha ne a legrosszabb filmekből indulj ki, hanem a legjobbakból – csakis a legjobbakhoz mérd magad.
Az ördög a földön nagy problémája az volt, hogy írás közben találtam ki, tehát fogalmam sem volt, mire megy ki a játék, mi lesz a megoldás, meg a csavar. Megvolt a vidéki tanya, a random sorozatgyilkos meg a damsel in distress, a red herringek és a false alarmok, és ostobábbnál ostobább fordulatok, amikről akkor azt hittem, hogy világmegváltóak.
Nekem azok is voltak. Egy újszülöttnek minden vicc új, és egy kezdő forgatókönyvírónak is újdonság minden egyes megtett lépés. Muszáj átkelni ezen a közhelyes-másolós időszakon, nem lehet egyből saját hangon, zseniálisan megszólalni. Márpedig ilyenkor az ember a közhelyes-másolós forgatókönyveit is világmegváltónak éli meg. Az olvasók persze nem, de erre később úgyis rájövünk magunktól.
George Lucasról olvastam, hogy minden fel nem használt ötletét később újrahasznosítja. Hát Az ördög a földönben sajna egy darab olyan ötlet sem volt (talán a címen kívül), amit most újra tudnék hasznosítani. Mégis baromi fontos állomás volt személyes fejlődésem szempontjából. Ráadásul megadta azt az érzést, hogy voilá, befejeztem második forgatókönyvemet.
* * *
1998-ra (ekkor 20 éves voltam) kezdtem elhinni, hogy forgatókönyvíró vagyok (leszek vagy lehetek). Annyira elhittem, hogy egyszerre több projekten is dolgozni kezdtem, és ezek ma már mind a népszerű Megfeneklett könyvek mappát gazdagítják.
Ekkor álltam neki Hunyadiak című létösszegző művemnek, amiből sikerült megírni az első húsz, meg az utolsó húsz oldalt (Mátyás átkel a Duna jegén). Nincs kedvem elővenni, és kikalapálni, mert azóta Koltai P. Gábor producer, Sas Tamás rendező és Fonyódi Tibor forgatókönyvíró egymástól függetlenül három különböző Hunyadi-projekten kezdett el melózni.
A Sikoly és a Tudom, mit tettél tavaly nyáron hatására megpróbálkoztam egy magyar tinihorrorral, az első magyar tinihorrorral. A címe: Az ellenőr. A tagline: „Jegyeket, életeket!” Ez a legkreatívabb, amit el lehet mondani a dologról, meg talán az, hogy Pécsett játszódott. Kerek 70 oldalt megírtam, mire rájöttem (amire általában rá kellett jönnöm), hogy fogalmam sincs, merre tartok, vagy hogy mi lesz ennek az egésznek a megoldása, és hát az értelme. Mint kitalálható, a sztori szerint egy őrült, kirúgott BKV-ellenőr terrorizál egy csapat gimistát, akik nem fizették be a kirótt büntetéseket. A Kontroll nagy terhet vett le a vállamról – soha többé nem kell visszatérnem Az ellenőrhöz. 1998 áprilisa óta porosodik a gépemen, és most már ott is marad örökre.
De azért arra a tagline-re ma is büszke vagyok. „Jegyeket, életeket!”
(innen folytatjuk!)
Köbli Norbert
-
én azt látom, h a kezdő írók tipikus hibája mutatkozik meg ezekben a filmötletekben: nincs theme. érdekes lett volna, ha kitérsz a “közhelyes fordulatokra”, mert azokról lehetett volna dumálni. egyébként nem érzem a “Nemcsak egy mese” tagline hogyan kapcsolódik a sztorira, illetve egy egész más sztorit képzelek el, amihez nem illik ez.
ezt a ‘chamber piece’-t se hallottam még, ez a kamaradráma lenne?
ja, és a levegő ott tiszta, ahol esik eső. ami egy másik hiányosságra világít rá: a kutatómunkáról egy szó sem esik.
-
dibdab: az “ördög a földön” egy ismert népmese, és ezzel próbáltam párhuzamba állítani az én sztorimat, csak nem sikerült. innen a tagline.
az atacama sivatagban tényleg nem a levegő tiszta, hanem az ég. a kutatómunkám az “alone”-nál egyébként kimerült egy spiegel-cikk elolvasásában.
-
aha. azt a mesét nem ismerem.
ja, nem felhős az ég. ez jól bekavart. nem is gondolkoztam el azon, miért olyan fontos az.
-
Nekem tetszik az “Alone”!
-
Jaj, én is egy Alone szerűvel kezdtem (montdhatnánk Halálhajó, de volt aki szerint Alien koppintás) – film lett belőle – erős bukás, de nem annyira a könyv, mint inkább a rendezés hiánya miatt.
-
Ezt tényleg komolyan gondoljátok..?
Ha ilyen filmekre vagyok kíváncsi (nem vagyok..) akkor odakapcsolok a film+- csatornára és a nap 24 órájában ilyeneket nézhetek…
Tudom persze a választ “ilyenekre van igény”. Csakhogy ezt az igényt az amcsik bőven ki tudják elégíteni.. Csak nem gondolja bárki hogy ilyen közhelyes “mesefilmekkel” fog robbantani…
Emberi történeteket kérek…!! Mint pl. most a Kaméleon… Tudom a közelébe se lesz a “Csak szex…”-nek bevétel szempontjából.
A un. “fikciós filmekkel” az a bajom hogy hol a határ a fikcióban… Akkor tényleg bármiből lehet filmet csinálni. Egy a lényeg mozogjanak és beszéljenek a filmvásznon…?
Sértődjön meg bárki, de ez a szint a zenében a mulatós zene kategóriája.
Bocs. -
Mi az a kaméleon?
Tegnap láttam a pókembert. Előítéleteim voltak, de egész jó lett.
A zöld manó viszont nagyon ciki figura. -
Senki se fog a tökéletessel kezdeni.
Egy thriller vagy “egyenként meghal mindenki egy bezárt helyen” típusú történet gyakorlásnak pont jó, hogy előjöjjenek a hibái, amivel szembesülhet az ember.dibdabnak igaza van a theme hiányában, úgy érzem. De a kn által vázolt loglinok is mutatják a hiányt.
-
nem is csak a theme hiányzott a fenti filmtervekből (amit egri egyébként premisszának hív) — hanem az egyéni élményanyag, amit sokan tévesen valamiféle “társadalmi valósággal” azonosítanak.
későn érő típus lévén igazából évekig nem volt semmi mondanivalóm, csak másokat másoltam.
-
valójában minden emberi történet, amiben emberek játszanak, csak hogy hitelesnek hasson, ahhoz kell olyan pillanatokkal megtölteni, ami táplálkozhat egyéni élményanyagból, de mindenképpen érződnie kell rajta a megtapasztalásnak. a történetre meg magából a helyszínből és szereplőkből nem következtethető, az lehet egy féltékenységből adódó családi drámára építő sztori vagy véletlen balesetből fakadó megbánás-történet egyazon helyszínen… a követelmény egy történettel szemben (ami kvázi objektíven meghatározható) h legyen íve, több értelmezési rétege, tempója stb…
hol a határa a fikciónak? elég széles az a határ, mint azt a filmekből tudjuk, amit az emberek el tudnak képzelni…
-
Estevez, a Kaméleon egy környezetébe beolvadni képes lény, akit egy katonai szervezet használ, mint bérgyilkos… ja, ez az én egyik filmötletem. screen biztos nem erre gondolt
-
…szóval a drámáról..
A dráma attól különbözik a piacot uraló filmektől (kivéve bizonyos vígjátékok) hogy az OK-ról szól… szemben az OKOZATTAL..Egy példa:
Ha egy ember kirabol egy bankot akkor a krimi, akciófilm, stb arról fog szólni hogy ezt az embert HOGYAN, MILYEN MÓDON kapják el…Tehát az okozattal foglalkozik a történet…A dráma esetében viszont arról szól hogy ez az ember MIÉRT rabol bankot…??
Ez talán elég világos mindenkinek..
Tehát az emberi késztetés van a középpontban. Ezért az ilyen történeteket lehet inkább átélni egy, itt van esély valamiféle katarzisra.
Szemben azokkal a filmekkel ahol a probléma és annak megoldása annyira távol van az egyszerű nézőtől (kvázi annyira elrugaszkodik a valóságtól) hogy a nézőt maximum másfél órára köti le a film, de nem hagy benne semmi nyomot.
Vannak emberek akik azt mondják hogy “Én mást nem is igénylek..” Rendben. Ezért van jogosultsága az ilyen filmeknek is.
Csakhogy ezek az emberek el vannak látva ilyen filmekkel bőséggel elsősorban Amerikából, és nem gondolom hogy lázba jönnének attól ha itthon is hasonló filmek készülnének…De ha csak gyakorolni akar valaki, akkor végül is bármit írhat pláne ha Ő maga is tudja hogy nem lesz belőle semmi.
És persze továbbra is tartom ha valaki bevételt akar a filmjével (rövid távút..) akkor animációs mesefilmet írjon és várja a Karácsonyt, meg a Húsvétot mert akkor a szülők inkább viszik a csemetét a moziba (Csak hát ott megint az amcsik viszik a prímet… és hát a kör megint bezárult..:)
-
screennek sok tekintetben igaza van, de…
a bankrabló okainak feltárásáról ugyanannyi gyenge, rosszul megírt film született már, mint a bankrablásról magáról.
míg a dog day afternoonban az ok és az okozat (screen szavaival) egyformán kitűnően működik. miért?
mert minden a jelenben, a szemünk előtt játszódik. nem kurkásznak a főszereplő lelkiéletében, hogy mi történt vele 13 évesen, verte-e a nagybátyja, hogyan lett meleg, stb. pusztán azt mutatják meg, hogy a jelenben, ebben a helyzetben hogyan cselekszik – és ebből kirajzolódik a teljes karaktere.
mesteri forgatókönyvírás.
amit mindezzel mondani akarok, hogy amikor az okokat keressük, vagy egy karakter mozgatórugóit – please, please ne menjünk el freudi irányba, és ne próbáljunk meg egyetlen okot kiragadni a gyerekkorából vagy a múltjából, amit aztán flashbackben jól meg is mutatunk.
ez egy nagyon gyenge megoldás.
kerüljük a freudizálást.
-
a dog day afternoon ebben a tekintetben egy kivételes sztori – és jól van megírva, de az ötlet ami naggyá (és szinte megismételhetetlenné) tette. a film szerkezete felfogható úgy is, mint folyamatos flashback – ugyanazon a helyen ismétlődik a történet, csak a főhős reakciója/viselkedése változik meg.
a flashback ugyanolyan sztorieszköz, mint bármelyik másik, az alkalmazása ami a döntő. ha egy korábbi pillanatnak kihatása van a jelenre a sztoriban, és szerves része, akkor valszeg nincs vele semmi gond. gondolom a Volt egyszer egy vadnyugatban Harmonica történetét nem húznád ki.
screen, nekem személy szerint nem ugrik be olyan bankrablásos film, amelyik az okkal foglalkozna (max egy vígjáték) és nem igazán értem a dráma és krimi elkülönítését, mivel főleg krimidrámákat szoktam nézni… drámának tartom pl. a Heat, Cidade de Deus filmeket, ahol van bankrablásos szál és főleg az okozat a sztori lényege.
-
Értem Én persze.
A Kánikulai délután ilyen tekintetben elég érdekes példa. Hát persze hogy ettől vált zseniális filmé, hogy ötvözte amiket Én írtam…
De ettől vált a szakma előtt is sikeres filmé, mert ott volt benne az “emberi történet”…
Az már az Én fájdalmam hogy manapság egy ilyen film túl “lassú”.. (mondom nagy fájdalmamra…!! ,tehát nem a saját véleményemet mondom…) Sajnos.Én a flashback helyett inkább a narrációt tekintem egyfajta tanácstalanságnak ..
Hadd védjem meg a flashback-et.. Nem szabad vele úgy visszaélni hogy túlzottan szájbarágósan mutatunk meg benne mindent,(pláne nem egyszerre..)Ott is remekül lehet “adagolni” a információt (nem feledve az “érdeklődés fenntartása a legfontosabb” szent törvényét..:)
Tehát ha már flashback akkor ne csak egy legyen egy történetben(filmben)
Ettől még remekül lehet a “jelen”-ben is egy karaktert megrajzolni..Egy drámát nem uralhat csak kizárólag egy bankrablás, de egy “egyszerűbb” krimit sokszor csak a nyomozás ural. Csak erről szól úgymond a film. Én erről beszélek. Persze ez csak egy példa volt. Írhattam volna azt is hogy ha leég egy ház akkor az akciófilm arról fog szólni hogy hogyan oltják el a tüzet, a dráma meg arról hogy milyen emberi mulasztás okozta a tüzet… Persze lehet ezt is ravaszul csinálni, mert emberi történetet bele lehet vinni a tűzoltók szerepébe is, és akkor máris többféle néző réteg lesz kíváncsi a filmre… Nagy kópék ezek a hollywood-i írók…:)))
-
screen, fú, asszem, most valami kulcsfontosságút tanultam tőled.
Nem ironizálok tényleg, az ok-okozat és a miért -re gondolok.Mostanság tervezgettem egy sztorit, és éreztem, hogy nem működik.
Most már tudom, hogy mi hiányzik belőle. -
Látom itt értelmes kb.hozzáértő emberek vannak,ezért hátha tudnak segíteni:forgatókönyvírással és filmforgalmazással kapcsolatos kérdéseim lennének,kinek tehetem ezeket föl??legyen szíves írjon valaki az e-mailemre.előre is köszönöm.
tiszt.:István -
Ha a közvetlen e-mail váltás nehézkes,akkor ezen a fórumon is várom a segítséget!!Köszönöm.
-
de mi az e-mailed?
-
,bocs azt hittem a baloldali infosávba írtakat más is látja,tehát:az e-mailem:pisti0112@freemail.hu,de fel is teszem gyors 1.kérdésem:ha én leforgatok 1 filmet saját csapattal,eszközökkel ,és saját vállalkozásként akarom forgalomba hozni,azaz hogy közvetlenül piacra vinni.Na ehhez mi szükséges?elég leegyszerűsítve írtam le de ez a lényeg.
-
István! A nevemre kattintva a lap legalján 3 részből álló cikksorozat, mozibajuttatásról némi info, olyantól aki végigcsinálta.
-
terjesztő? meg persze attól függ, hova akarod eladni.
-
Valahol azt olvastam ,hogy persze érdemes az amatőr filmpályázatokra is elküldözgetni kisfilmjeinket-reménykedve a “bunda”mentes ítélésben-,illetve lehet próbálkozni közép és nagy filmforgalmazóknál(pl :INTERCOM) filmötleteinkel,de legbiztosabb(de legnehezebb) lépéseket saját vállalkozásra alpozva tehetnénk meg,már amennyiben rendelkezünk kielégítő anyagi,idő és alkotóképességbeni háttérrel.
Ezért érdeklődtem a filmforgalmazásról.Nem tudom,hogy érdemese tovább pályázatokkal versenyekkel vesződni,vagy jobb lenne-e kockáztatni és saját ugymond cégként filmet alkotni és eladni.Azis biztos hogy így sokkal nehezebb versenyképessé válni,mintha egy “Nagy”karolna fel. -
istván, amatőrfilmnél nem érdemes moziforgalmazásban gondolkodni – túl nagyok a felnagyítás, sokszorosítás, szállítás, marketing stb. költségei – különösen a várható bevételhez viszonyítva.
a dvd-forgalmazás viszonylag egyszerűbb, jóval olcsóbb is – de ha tescóba, media marktba is el akarsz jutni, akkor érdemes megállapodni egy profi forgalmazóval.
dvd-forgalmazó cégből egyébként sokkal több van, mint moziforgalmazóból. ha jó a termék (a filmed), akkor biztosan találsz magadnak megfelelőt.
-
Kisebb (art?) mozik játsszák DVD-ről. Nem mondom, hogy ez így húdejó, vagy, hogy ez így jövedelmező, de van ilyen is.
-
Sziasztok! Nem tud valaki mondani pár szót az Analog Artists filmrendezô tanfolyamáról? Érdemes jelentkezni? Vagy esetleg valami egyéb rendezôi tanfolyamot javasolni? Keresgéltem a neten, de nem túl nagy a választék. Köszi!
-
a filmírás.hu főszerkesztője náluk végzett, ha jól tudom.
-
Csak azóta már változott a gárda.
Amúgy szerintem majdnem minden filmes tanfolyamon meg tanulhatsz sok mindent, ami a rendezéshez kellhet, ahol vizsgafilmet kell csinálni. (esztétika, plánozás) Jó, színészvezetést nem biztos.
-
Igen, végeztem ott is, de az már öt éve volt, a képzés azóta tényleg sokat változott; ahogy tudom, több lett az előadó, részletesebb a tananyag, tehát valószínűleg pozitív irányba. Nekem akkor mindenesetre jól jött és hasznos volt, a jelenlegi állapotáról viszont érdemesebb egy tavaly végzett hallgatót megkérdezni.
29 hozzászólás
Hozzászólások hírfolyam
Trackback link: http://www.filmiras.hu/2008/12/20/megfeneklett-konyvek/trackback/