Forgatókönyvíró vitaest a Rátkai Klubban

A magyar filmtermés vegyes minőségét számos szakember a gyenge forgatókönyvekre vezeti vissza. A tavaly megalakult Magyar Forgatókönyvírók Egyesülete párbeszédet kezdeményezett a producerekkel és rendezőkkel, hogy feltárják a forgatókönyvek minőségbeli problémáit, és rendezzék a forgatókönyvírók erkölcsi és anyagi értelemben is bizonytalan helyzetét. Csak a producerek hiányoztak az összejövetelről… Az este elején egyedül Miskolci Péter volt jelen a Független Producerek Szövetségének képviseletében, majd nem sokkal később megérkezett Kántor László, az Új Budapest Filmstúdiótól, hogy kettőre növelje a producerek számát a közel nyolcvanfős publikumban.

Forgatókönyvíró vitaest a Rátkai klubban

A forgatókönyvírói vitaestet Lovas Balázs, a Magyar Forgatókönyvírók Egyesülete és az MMK szakkollégiumának tagja nyitotta meg. Beharangozta a 2008. december 5-6-án megrendezésre kerülő első magyar forgatókönyv-börzét, ahol 12 friss forgatókönyvet mutatnak majd be a nagyközönség előtt. Felkérte a rendezőket és producereket, hogy ellentétben a mai estével, minél nagyobb számban vegyenek részt a Magyarországon úttörő eseményen, ezzel is segítve a forgatókönyvírók és a producerek közötti párbeszédet.

A beszélgetést Németh Gábor író-forgatókönyvíró vezette, aki azt kérte a résztvevőktől, hogy a sértettséget, megbántottságot tegyék félre, mert ez a feltétele annak, hogy valódi vita folyjék a szakmai kérdésekről. Az est alapját képző javaslatcsomagot Köbli Norbert rövid és provokatív kérdésekké formálta, amit a jelenlévők többsége e-mailben megkapott. Németh Gábor átadta a szót a pódiumon ülő meghívottaknak.

Grunwalsky Ferenc, az MMK elnöke: A legutóbbi filmszemlén még nem is reméltem, hogy a forgatókönyvírók érdekképviselete ilyen komoly formát ölt ilyen rövid idő alatt. Csak azt sajnálom, hogy a producerek nem jöttek el, mert nem érzik fontosnak, hogy részt vegyenek a forgatókönyvről és a forgatókönyvírók helyzetéről szóló párbeszédben. De ezt most felejtsük el, tekintsük úgy, hogy ez egy két félidős meccs, ez a mostani az első, a legközelebbi alkalommal pedig leülünk a producerekkel. Fel fogom szólítani a Produceri Szövetséget, hogy vegyenek részt az egyeztetésben, mert nélkülük nem lehet a forgatókönyv helyzetéről tárgyalni, beszélgetni.

Köbli Norbert, a Magyar Forgatókönyvírók Egyesülete elnöke: Javaslatcsomagunk legfontosabb célja az, hogy egy filmterv a lehető legjobb forgatókönyvvel kerüljön gyártásba. A fejlesztési csomagunkat az MMK-hoz adtuk be, de egyre világosabb lett, hogy a producerek megkérdezése nélkül nem lehet rendezni a vitás kérdéseket. Az írók álláspontját ismerem, azt meg is fogalmaztuk, a filmszakma többi szereplőjére vagyok kíváncsi, ezért át is adnám a szót a producereknek.

Miskolczi Péter, Független Producerek Szövetsége: A kiindulópontban egyetértünk: a legjobb könyvek kerüljenek a gyártási stádiumba. A kiáltvány erős állításokat tartalmaz, ezért én is igyekszem erős állításokat tenni. Egy producer másképp olvas forgatókönyvet, mint egy szakkollégiumi tag, aki a támogatásról dönt. Nem lehet ott megállni, hogy egy könyv önmagában milyen minőségű, ez a producernél a beugró szint, sokkal izgalmasabb és érdekesebb az a fejlesztési fázis, amiben már a rendező személyét, az egyediséget és minőséget garantáló jegyeket, valamint a megvalósítás gyakorlati kérdéseit is figyelembe kell venni. Egy producernél a jó forgatókönyv kiindulópont, hiszen maga a fejlesztés jóval komplexebb annál, mint ahogy azt a javaslatcsomag mutatja.

Szilágyi Ákos, az MMK forgatókönyv- és filmtervfejlesztési szakkolégiumának vezetője: A forgatókönyv-fejlesztési szakkollégium elnökeként én és az általam képviselt grémium is meg vagyunk szólítva a javaslatcsomagban, de erről majd később. A közös cél, hogy a filmterv a lehető legjobb forgatókönyvvel kerüljön a gyártásba, természetesen a mi célunk is, a producernek pedig az, hogy a lehető legjobb filmek kerüljenek ki a gyártási folyamatból. Hogy mi a jóság kritériuma: a mozisiker, a nézettség, a fesztiválsiker, vagy egyik sem, az ilyen elvi kérdéseket most tegyük félre. Tudjuk, hogy a mozifilm egy halódó műfaj, de ezt a beszélgetés érdekében most tegyük zárójelbe, csináljunk úgy, mintha minden úgy lenne, ahogy 40-50 évvel ezelőtt, amikor az emberek még jártak moziba. A legfontosabb dolog, amiről beszélnünk kell, hogy nincs elismerve sem a forgatókönyv jelentősége, sem a forgatókönyvíró szerepe. A forgatókönyvíró és a producer közötti harc tarthatatlan, ahogyan az is, hogy rendezők írják a könyveket. Tudjuk, hogy itt súlyos anyagi, egzisztenciális kérdések vannak a háttérben, de be kell látni, hogy a filmkészítés minden szereplőjének fontos, hogy a forgatókönyvíró teljesítménye el legyen ismerve. A most elénk tárt javaslat kizárólag a forgatókönyvírók szempontját veszi figyelembe, de ez az egyoldalúság érthető, hiszen egy szakmai érdekvédelmi szervezet írta.

Mélyebb filmtörténeti fejtegetés nélkül is érdemes felvázolni, hogy a szerzői film és a nagyipari film mennyire másképp gondolkodott mindig is a forgatókönyv szerepéről. Az avantgárd és az újhullám, a szerzői film legfontosabb irányai mind semmibe vették a forgatókönyvet, a hollywoodi gyártási rendszer emelte magasba azt, holott egy film nem kizárólag a forgatókönyv leforgatását jelenti. A forgatókönyvnek nincs önértéke, hiszen alkalmazott művészet. A könyv jósága-rosszsága nem jelenti automatikusan a film jóságát-rosszaságát. Hogy csak egy példát mondjak, Pálfi György Taxidermiáját az első körben a forgatókönyv alapján nem javasolták megvalósításra, mert úgy gondolták a szakkollégium tagjai, hogy meg kell őt kímélni egy óriási kudarctól. De szerintem a Hukklénak sincs olyan forgatókönyve, ami alapján bárki el tudta volna képzelni, hogy ez lesz belőle. A kiragadott példák azt mutatják, hogy a film rendezői teljesítmény, a film igazi szerzője a rendező.

A produceri szemlélet, a forgatókönyv abszolutizálása éppúgy helytelen, mint a másik oldalról a filmíró elnevezés, mert a film szerzője akkor is a rendező, ha a könyvet más írta. Van persze különbség a kommersz és a művészfilm között, de ebbe azért ne menjünk bele, mert nehéz meghúzni a határt a két vonulat között. Mindenesetre a forgatókönyvírók részéről elvárható lenne némi szerzői szerénység, amikor a filmíró elnevezést kérik ki maguknak, vagy követelik, hogy a filmterveknél az ő nevük is fel legyen tüntetve, hiszen nincs egyenes összefüggés a forgatókönyv minősége és a film milyensége között, a filmművészetben viszont csak a kész film értékei számítanak.

A forgatókönyv abszolutizálása nem csak a hollywoodi producerekre volt jellemző, ugyanez elmondható a szovjet filmre is, Sztálin szerint például nem a rendezőt, hanem a forgatókönyvírót kell megfegyelmezni, cenzúrázni, mert a rendező csak leforgatja a könyvet. Az európai film kicsit másképp gondolkodik.

A forgatókönyv nem garantálja, hogy jó filmek szülessenek. Nem tudunk mással védekezni a rendezői, produceri és az MMK kuratóriumi önkénnyel szemben, mint hogy tovább formalizáljuk, demokratizáljuk, de ezzel egyben bürokratizáljuk is a rendszert. A kritériumok szigorítása, a pontrendszer stb. legalább annyi hátránnyal járnak, mint előnnyel, a formalizálásnak éppúgy megvannak a hátulütői, mint a pontrendszer hiányának, ezért nekünk az ésszerű egyensúlyra kell törekednünk. Ennek ellenére alapjában véve egyetértek a vitairattal, véleményem szerint el lehet fogadni a MFE javaslatait.

Kóródy Ildikó, IRKA Egyesület: Miskolczi Péter mondatára utalnék vissza, miszerint a producer számára a munka ott kezdődik, hogy van egy jó forgatókönyv. De honnan van, és mi történik addig, amíg az elkészül? A forgatókönyvírók szempontjából a legfontosabb kérdés, hogy ki finanszírozza az ötlettől a forgatás megkezdéséig tartó munkát? A forgatókönyvíró jó esetben a pályázat beadásáig a munkájának 80%-át már elvégezte, pénzt viszont nem kapott érte. A producer kollégákat kérdezném, hogyan tudnák támogatni anyagilag is azt a szakaszt, ami magába foglalja az anyaggyűjtést, dramaturgiai munkát, szakértők, konzultánsok, társírók bevonását. Erre a szakaszra alig jut pénz, pedig itt a munka javarészét a forgatókönyvíró végzi, és ez a sikeres pályázat feltétele. A legtöbb forgatókönyvíró bármilyen szerződést aláír, akár a jogairól is lemond: egy-három évre eladja a könyve jogát, mert különben nem jut pénzéhez, nem fizetik meg a munkáját.

Németh Gábor: Ez az előkészítő szakasz valóban sokszor valamiféle bizományba történik, ami tarthatatlan az írók számára. A munkát meg kell fizetni, akkor, amikor elkészül, nem jóval később. De az elmúlt tíz évben azért történtek lépések ennek megoldására az NKA és az MMK részéről is.

Miskolczi Péter: Az NKA-nál és az MMK-nál régóta van előkészítési pénz, megpályázható források, ráadásul a jogok a szerzőknél maradtak annak ellenére, hogy a támogatási összeget átvették. A producerek sokszor maguk is fektetnek bizonyos összeget a forgatókönyv-fejlesztésre. Én mindig kifizetem az írókat, és nem látom, hogy más producereknél írók tömegei ingyen dolgoznának, vagy hosszú hónapokat, éveket várnának a pénzükre.

Kántor László: A forgatókönyvírók nem csak filmírásból élnek, egy regény megírása néha több év, és ott tényleg nem látnak pénzt jó ideig, a forgatókönyv megírásakor ugyanakkor az MMK-tól, NKA-tól pályázati pénzt kapnak, többet, mint ha szépírással foglalkoznának. Az MMK által támogatott forgatókönyvek 20%-ból lesz film, ezt tekinthetjük kidobott pénznek is, de úgy is, hogy van könyv, amiből lehet válogatni, és van támogatás a forgatókönyvírónak addig, amíg olyan könyvet nem ír, amiből tényleg film készülhet. Különbséget kell tenni a forgatókönyvíró eredeti ötlete, az adaptáció, sőt, a producer, rendező ötlete alapján megírt forgatókönyv között. Egyre gyakoribb jelenség, hogy a producer felkér egy forgatókönyvírót, hogy írja meg a könyvet, mert egy jó rendező nem feltétlenül jó író is. Én itthon is keresek forgatókönyveket, de külföldön rendezett fórumokon, forgatókönyv-börzéken is, 20-30-ból válogatok komolyan, de több százat elolvasok évente. Olyan is előfordult már, hogy én viszem az ötletet, és írót keresek hozzá. Nálam nem ritka, hogy magam is finanszírozom az előkészítést – szinopszist vagy treetmentet még nem, de könyvet igen –, ha szükség van rá. És én mindig kifizetem az írót. Ma adtam be két adaptációs filmtervet, amit komolyan elő kellett finanszírozni; be kellett rá ruházni, hogy abból forgatókönyv készülhessen, hiszen Móricz-jogokat nem kis összegekért lehet megvenni.

Schulze Éva, dramaturg, az NKA forgatókönyv-fejlesztési pályázatainak kurátora: Évekkel ezelőtt kialakult, hogy forgatókönyvvel lehet pályázni az NKA-nál, idén 102 forgatókönyvből 46 kapott támogatást. Nem lesz mindegyikből film, de ez a mennyiség szükséges ahhoz, hogy a többszörös forgatókönyv állomány megszülessen, ami egy jó filmművészetet fent tud tartani. Nem lehet mindent regulákba gyömöszölni, mindenki felelős (író, rendező, producer) azért, hogy egy forgatókönyv a legjobb fázisban, legjobb verzióban kerüljön gyártásra. Nem az a lényeg, hogy ki írja a forgatókönyvet (író, rendező, forgatókönyvíró), hanem az, hogy mindaz benne legyen, ami egy jó könyvhöz kell: irodalmi érték, vizualitás és a forgatókönyvírás szakmai szempontjai. Nagyon fontos, hogy tisztázzuk a fogalmakat. Az előkészítésben két fázis van, az első az ötlettől a többedik változatig tart, ez a forgatókönyv-fejlesztés, a második a projektfejlesztés, amikor egy elbírált, rábólintást nyert forgatókönyv elindul a gyártás irányába, ez a filmterv-fejlesztés.

Köbli Norbert: A legjobb rendezőink valóban jó forgatókönyvírók, tagjaink között vannak rendező-forgatókönyvírók, de amíg ír, addig a rendező is forgatókönyvíró. Nemeskürty István, Kertész Ákos és mások már huszonöt évvel ezelőtt felvetették ugyanezeket a kérdéseket a Filmvilágban, akkor is arról vitatkoztak, hogy a forgatókönyvírás művészet vagy szakma, hogy mi a szerepe a forgatókönyvírónak a filmben, hogy kinek kell írnia a forgatókönyvet stb. A fő probléma továbbra is az, hogy nem a legjobb forgatókönyvek kerülnek gyártásra.

Kántor László: Én a forgatókönyvet tartom a film bibliájának, a rendezővel együtt minden oldalt alá is írunk, mielőtt elkezdjük a forgatást. Üdvözlendő, hogy itthon is egyre több a fiatal forgatókönyvíró, de még mindig kevés, és még mindig nincs elég jó forgatókönyv. Sok rendező panaszkodik, hogy próbált együtt dolgozni magyar forgatókönyvírókkal, de nem talált igazán jót, ezért külföldön keresett írótársat maga mellé. Az is fontos lenne, hogy magyar írók sok külföldi forgatókönyvet olvassanak, hogy megismerjék a nemzetközi trendeket.

Németh Gábor: Úgy látom, hogy ezen a területen is nagy változások történtek az utóbbi 5-10 évben: egyre több tanfolyam indul, egyre több forgatókönyvíró iskola képviselteti magát hazánkban is, és egyre több magyar projekt jut el külföldi forgatókönyvírói fórumokra. Azért nincsenek elegen a magyar forgatókönyvírók, mert még mindig nem jelent biztos megélhetést ez a szakma. Jogi garanciák és finanszírozás szükséges ahhoz, hogy ez a hobbi életpályává válhasson. Ebbe az irányba mutatnak az MMK forgatókönyv- és filmterv-fejlesztési támogatásai. Hogy a konkrét kérdésekre rátérjek: az MMK-nak finanszíroznia kellene egy fejlesztő konzultánst, egy script doktort: a producer maximum 500 ezer forintot pályázhat meg erre a célra. A MFE javaslata szerint regisztrált szakembert lehetne felkérni fejlesztő konzultánsnak, aki tízoldalas mélyelemzést adna a könyvről, majd ötszöri konzultáció után újabb mélyelemzéssel zárná az együttműködést az alkotókkal. Erről konkrétan kellene most beszélni.

Köbli Norbert: Engem konkrétan az érdekelne, hogy hányan vették igénybe eddig ezt a tavasszal indult pályázati lehetőséget?

Schulze Éva: Ez egy elkülönített pénz?

Kántor László: Van ilyen?

Grunwalsky Ferenc: Furcsa, hogy nem tud róla senki, mert mindenhol fönt van az interneten, több helyen olvasható. A Szilágyi Ákos által felvetett bürokratizálásra visszatérve: én úgy látom, a forgatókönyvírás ma még túlzottan esetleges. A forgatókönyvírás két fázisa élesen elkülönül egymástól. Az első, amikor fejlesztési fázisban van a filmterv: ez az ötlettől a szelektív pályázatra való beadásig történő szakasz. Az ilyen jellegű pályázatokat meglepően kevesen veszik igénybe. A projektfejlesztési és filmfejlesztési pályázatok nincsenek kimerítve, az MMK-nál ez az egyetlen szakkollégium, ahol még év végén is van pénz. Az NKA-nál is nagyon nagy százalékban a forgatókönyvírók le sem adják a kijavított anyagot, amit az előleg utáni második 50%-ért kötelező benyújtani.

A forgatókönyvíró társadalomnak komoly feladatai vannak, a bürokratizálás alapjait nektek kell lefektetni, a fogalmakat nektek kell tisztázni. Ne tévesszük össze a forgatókönyvírót, producert, és rendezőt! Meg kell fogalmazni, hogy milyen viszony legyen az ötletgazda, és mondjuk a dialógusíró között stb. Az egy ábránd, hogy azért kapjon pénzt valaki, mert írni akar valamit. Amíg nem jut el az ötlettől a szinopszisig, addig nem jár érte pénz. 20 milliót különítettünk el a forgatókönyvek továbbfejlesztésére. 1 milliót kaphatna a producer arra, hogy kijavíttassa vagy újraírassa az íróval a könyvet, ehhez képest alig tudok olyan filmről, ahol ezt igénybe vették volna. A producernek energiát és pénzt kéne fektetni a további forgatókönyvi munkába, de az itt megjelent két produceren kívül alig akad olyan, aki ezt fontosnak tartja.

Németh Gábor: Európai norma, hogy a film összköltségvetésének 2%-a forgatókönyv fejlesztésre megy, ez egy átlagos magyar filmnél 5 millió forint lenne, de 1-2 milliónál több sosem nem jut rá, tehát 3 millió hiányzik a könyvekre fordított pénzből.

Grunwalsky Ferenc: Sok minden alku tárgyát képezi egy film költségvetésében, pl. a színészek fizetését sem deklarálhatjuk, a producer mondja meg, hogy mire mennyit szán, ezért mi a forgatókönyv-fejlesztésre szánt összeget sem köthetjük ki, támogatjuk, de a hiányzó pénzt a producernek kell kitermelnie, megszereznie.

Janisch Attila, filmrendező, Játékfilmes Szakosztály: Ha a forgatókönyvre szánt 2%-os arányt Magyarországon megpróbálnánk betartani, akkor éppen arra nem maradna pénz, hogy a jó forgatókönyvet leforgasd, vagy csak hihetetlen kompromisszumok árán tudnád megtenni. Én mindig a saját büdzsémet hagyom a maradékból kifizetendőnek, hogy a többi alkotó tisztességesen ki legyen fizetve, de egy agyongyúrt, drága könyvből egy kockát sem tudok leforgatni, ha kevésbé kidolgozott a könyv, többet tudok leforgatni.

Németh Gábor: A probléma az, hogy a forgatókönyvön próbálnak spórolni, de amennyit a könyvön megspórol a produkció, azt elköltik plusz forgatásra, vágásra stb., így a producer többet veszít, mint amennyit a könyv fejlesztésén megspórol.

A szakma eddig nem végezte el azt az elengedhetetlen munkát, hogy szerződés-sztenderdeket dolgozzon ki, amik védik a producert, a produkciót és az írót egyaránt, de azt is halogatta, hogy kidolgozzon egy nomenklatúrát, amely beárazza ezeket a tevékenységeket. Az első konkrét javaslat, hogy a script doktori tevékenység, a mélyelemzés-konzultáció-mélyelemzés ér 500 ezer forintot, ez végre egy konkrét javaslat.

Janisch Attila: Én azt aláírom, hogy a forgatókönyvíró nincs megbecsülve, de tudomásul kell venni, hogy a film nem egyfázisú, a forgatókönyvíró megírja, de amikor a rendező szerepet oszt, máris újrafogalmazza a filmet. Szerintem az nem működik, amit a Kántor mond, hogy aláírjuk a forgatókönyv minden oldalát. Nem kellene mindent uniformizálni és bürokratizálni.

Kántor László: Na, Attila, ezért nem dolgozunk együtt. De ha már megszólítottál, elmondom, hogy az oldalak aláíratása, azt garantálja, hogy utólag ne jöjjenek olyan ötletek, amik egekig növelnék a költségvetést, vagy teljesen kifordítanák az eredeti koncepciót. Aláírás után már sem a forgatókönyvírótól, sem a rendezőtől nem jöhetnek teljesen új ötletek, vagy messzemenő változtatások. Ez mindenkinek jó, nemcsak a producernek, hanem a rendezőnek és a forgatókönyvírónak is, mert tudja, mihez tartsa magát.

Szabó Ildikó, filmrendező: Nekem nagyon hiányzik az átkos stúdiótanács-rendszere, ahol volt egy dramaturg, egy stúdióvezető, de emellett még más tagok is átnézték a tervet és beledolgoztak, ha szükséges volt. De hogy a lényegre térjek, az igazán nagy baj az, hogy az elkészült filmből semmit sem kapnak a forgatókönyvírók, mert a Filmjus mindenkit átver, mocskosul kizsigerel, aztán nézhet a forgatókönyvíró, hogy nem fog pénzhez jutni, mert az elején le van kenyerezve néhány százezer forinttal.

Németh Gábor: Javaslom, hogy menjünk egy záró kört: a meghívott vendégek vonják le a számukra fontos tanulságot a mai estéből, vagy reagáljanak a legfontosabbnak tartott felvetésre.

A beszámoló folytatása a filmhu-n olvasható! »