Az első forgatókönyvíró órán azt mondták, hogy nem fognak megtanítani párbeszédet írni. Én ezt nem is vártam el, hiszen párbeszéd-írást tanítani legalább annyira kockázatos, mint versírást vagy zeneszerzést tanítani – gondoltam én. De az ott hallott magyarázat őszintén megdöbbentett.
A láthatatlan film
Azt mondták, hogy azért nem tanítanak párbeszéd-írást, mert az a filmnek egy lényegtelen eleme. Egy úri huncutság.
Járulékos teher.
Így tudtam meg, hogy a magyarok nagyon utálják a párbeszédet – és ez nem csak a politikusokra igaz. Kíváncsi lettem, hogy honnan jött ez
a hallgatag hullám
A forgatókönyvben a párbeszédet cselekmény és leírás köti össze. A cselekményt és a leírást a rendező, az operatőr, a színészek – azaz a stáb értelmezi és ennek alapján létrehozza a kép- és hangvilágot, de a párbeszéd szövegét a nézőnek kell értelmeznie. Valahogy így:
Az első filmekben nem volt fontos a párbeszéd. Pontosabban nem is volt párbeszéd. Ezek pár perces némafilmek voltak.
Később kitalálták, hogy megszakítják a filmet percenként egy-két nagy fekete képpel, amire felírják a párbeszéd lényegét. Ezek a némafilmek egyszerű, lineáris történeteket meséltek el, és ezzel a módszerrel már egy órás filmeket is készíthettek – úgy, hogy a néző hajlandó volt ezt végigülni.
Pár évtizeddel később megjön a hangosfilm. A hangosfilmek hossza elérheti, illetve meg is haladhatja a két órát, és a párbeszéd mellett hangok, zajok, zörejek és zene is hallható. A történetek bonyolódnak, több szálon futnak, illetve a történet több szereplő nézőpontján keresztül jut el a nézőhöz.
A második világháború utáni évtizedekben a franciák kitalálják a szerzői filmet. Szerintük a sok pénz eltorzítja a filmművészetet, ezért az igazi filmben a rendező úgy használja a kameráját mint az író a töltőtollát, és kialakítja egyéni stílusát. A rendező írja a forgatókönyvet, és a művészi szabadságot nem korlátozza a pénz – mivel olcsó, természetes környezetben forgatják a filmeket.
Újabb pár évtized múltán a francia új hullám alapjain megszületik a magyar hallgatag hullám. A magyarok az átkosban megtanulták, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”. A demokrácia és a szólásszabadság eljövetele után tovább fokozódik a nemzeti helyzet. A magyar filmesek megtapasztalják, hogy „ha hallgatsz, bölcs maradsz” és „hallgatni arany” – de a pénzhiány még így is beárnyékolja a művészi szabadságot.
Magyar értelmezésben a rendező-írja-a-forgatókönyvet azt jelenti, hogy a forgatókönyv egyáltalán nem fontos (a 2008-as filmszemle letölthető forgatókönyveinek 80%-a nem felel meg az alapvető formai követelményeknek). Kevés a párbeszéd, és a film nem történetet mesél, hanem érzésvilágot közvetít. A történet hiánya miatt a filmet az átlagnéző örökkévalóságként éli meg – ami megegyezik az alkotók szándékaival – hiszen ők nem a nézőknek, hanem az örökkévalóságnak alkotnak – valahogy így:
Ezért fordulhatott elő, hogy a 21. században Magyarországon egy forgatókönyvíró kurzuson azt mondták nekem, hogy a párbeszéd hanyagolható.
Az volt a vicces az egészben, hogy én egy olyan tanfolyamra jelentkeztem, ahol amerikai típusú, történetmesélős forgatókönyvírást tanítottak.
Párbeszéd nélkül viszont csak elemi, némafilmszerű történeteket lehet mesélni. Megpróbáltam felhívni a tanáraim figyelmét eme tudathasadásos állapotra, és ezzel kezdetét vette
a Szélmalomharc hadművelet
Bátorkodtam jelezni, hogy egy amerikai forgatókönyv mintegy fele párbeszédből áll. A filmidő jelentős részében ”beszélő fejek” láthatóak. Ezeket nem lehet mind elhanyagolni.
– Ezeknek a dolgoknak nincs jelentősége – válaszolta a Tanár – a struktúra a lényeg. Ha megvan a filmvázlat, akkor arra akárki tud dialógust írni.
Tanárok jöttek, tanárok mentek, de a nézet mindig ugyanaz maradt. Mintha mindenki összeesküdött volna ellenem.
– De a párbeszéd hordozhat mélyebb filozófiai üzenetet is – próbálkoztam egy másik alkalommal – Például a Mátrixban az Ügynök mondhatná Morpheus-nak, hogy „Rühellem az embereket”, de ehelyett ezt mondja:
„Rájöttem, hogy ti nem is vagytok emlősök… Ezen a bolygón minden emlős ösztönösen egyensúlyra törekszik a környezetével. De ti emberek nem. Ti eljuttok egy területre, és elszaporodtok, egészen addig, amíg fel nem emésztitek az erőforrásokat. Csak úgy tudtok fennmaradni, ha új körzetben terjeszkedtek. Van a Földön egy másik organizmus is amelyik ugyanezt a sémát követi. Tudod melyik az? A vírus. Az ember ragályos kór. A bolygó rákfenéje. Betegség. És mi vagyunk az orvosság.”
Ez hatott. A Tanár másodpercekig nem tudott megszólalni.
„Ez az” – gondoltam – „nem volt hiábavaló a harcom. Most már ő is belátja…” …aztán hirtelen megtört a csend.
– Tudjátok – mondta lassan megfontoltan a Tanár – azt nem lehet tudni, hogy miből lesz a kultfilm. Arra sajnos nincs recept. Azok valamiért felkapottak lesznek, és mindenki róluk beszél. De nem lehet kultfilmet írni.
A diáktársaim kórusban bólogattak: „Nem lehet kultfilmet írni” – gondolták engedelmesen, és többen is fellélegeztek, hiszen ez a megállapítás levette a felelősséget a vállukról. Egy jó forgatókönyv megírásának nehézsége immáron a lottószelvény kitöltésének könnyedségével vetekedett, és a vakszerencse volt hivatott eldönteni, hogy ki az, aki jól x-elt.
– A dialógus szövege csupán 7%-os jelentőséggel bír – mondta egy másik alkalommal a Tanár – ellenben a testbeszéd 50%-ot, a hangsúly pedig 43%-ot tesz ki.
Ezt hallván néztem a tanár testtartását, és hozzáadtam a hangsúlyát – de sehogyan sem jött ki a 93%. Ellenben a 7% szöget ütött a fejembe. Ilyet az ember nem talál ki magától. Biztosan hallotta vagy olvasta valahol. Na de hol mondanak ilyeneket?
Aztán beugrott.
A mosópor-ügynököket etetik ezzel a szöveggel. Az ő esetükben jogos a pont. Amikor azt mondják, hogy “ez a legjobb mosópor, minden foltot kivisz, takarékos, környezetbarát… stb.” – akkor ebben a szövegben valóban nincs sok információ – mivel minden mosópor ügynök ezt a szöveget ismétli. Az ő esetükben valóban a testbeszéden és a hangsúlyon múlik minden.
Na de mi nem a mosópor reklámok miatt nézünk filmeket, ugye?
Mi okosabbak vagyunk mint egy ötödikes, és
okosabbak vagyunk mint egy 7 éves majom…
…vajon?
Egy a Kyoto-i egyetemen tanuló majomnak jobb a memóriája mint az ottani egyetemistáknak?
Ha nem hiszed, te is kipróbálhatod – emberi mivoltodra tekintettel csak 5 számot kell sorba rendezned 
Na de
hogy kerül a csimpánz az asztalra?
Mintegy 100-200 ezer évet kell visszamennünk az afrikai őserdőkbe.
Német Attila
(folyt. köv.)
Az írás eredetije a szerző blogján olvasható.
-
Szórakoztató cikk. Várom a folytatást.
thx
dzsotu -
Nemrég belenéztem egy viszonylag újnak mondható érzésvilágos magyar filmbe: a párbeszédnek szép monológ jellege volt és következetesen bazmegoltak…
-
Jaj istenem…!
Csak azért nem kezdek bele egy hosszabb véleménybe mert nem otthontól netezek..
Mi az hogy nem fontos a párbeszéd…??? Ekkora baromságot..!!
Nem véletlenül “misztifikálják” ezt az egészet a “tanárok”(sic)…
Nekik így jó..
Tudjátok ki a jó párbeszéd író…? Meg fogtok lepődni…!
Aki rohadtul nyitott az életre, aki nem zárkózik be a saját szellemi elefántcsonttornyába, aki képes odfigyelni mások véleményére akár egy(!!) órán keresztül is… (és nem a ker. tv-k 4 perces beszélgetésein “edződik”)
És aki képes (most figyeljetek) megnézni pl a tv-ben Spíró “csirkefejét” vagy vele egy beszélgetést, de képes megnézni a Győzike show-t is….
Nem nem nem azért mert az utóbbin szórakozni akar!! Azért mert egy jó írónak néha kell egy kis provokáció is, MERT AKKOR SZÜLETHETNEK AZ UJ GONDOLATOK. Új gondolatok mindig az ellentétes vélemények ütköztetéséből keletkeznek. Ezt soha ne feledje senki!! Lehet hogy egy ilyen műsorban olyan karakterekre bukkanhatunk amiket később felhasználhatunk a saját sztorinkban is.
Néha igencsak megdöbbenek amikor igényes szépírók szinte büszkén mondják hogy “nekem nincs tv-m”. Hát akkor honnan tudod hogy mi van a világban ember…?
A dialektikusan gondolkodó ember képes jó íróvá válni, mert Ő nap mint nap “megméreti” a gondoloatait és ha észérvekkel találkozik akkor BÁRMIKOR képes azt megváltoztatni
Az válik jó íróva aki képes a története mindegyik szereplőjével azonosulni. De hogy tehetné ezt ha nem figyel az emberek (bármelyik ember!!) gondolataira, véleményére, tetteire, motivációira -
Egyszer, talán 10-12 évvel ezelőtt láttam egy műsort, amiben egy film öt percét boncolgatták. Egy házaspár beszélgetett. Ezt kellett elemezni, elmondani, mi jön le belőle.
Ebből az öt percből kiderült kb. hogyan, hol ismerkedtek meg, milyen barátaik vannak, stb. Pedig nem mondták, hogy erre, és erre az egyetemre jártak, csak a beszédből kitűnt a múltjuk, és a jelenük.
A párbeszéd segít elhelyezni a karaktereket, a történetben, és a többi karterhez való viszonyát mutatja meg. Plusz cselekmény.
Egyébként A Gyűrűk Urát: a Gyűrű Szövetségét, bemutatójának hetében a dialóg miatt, azonnal az év filmjének választották, és az egyik legtöbb értéket közvetítő filmjének.
Ennyit a dialógról.
Kult film? Kevin Smithst kéne megkérdezni 5-ből 4-szer kult filmet ír, és csinál. (Shop-Stop 1-2, Képtelen Képregény, Jay és Néma Bob visszavág, Dogma) -
Folytatva a fentebb elkezdett írást…
A dolog persze ennél sokkal árnyaltabb. A film hőskorában a némafilmek idején is remekül “működött” a film. Sőt.. (Chaplin, Buster Keaton, Stan és Pan, de később Mauríczió Nicketti, vagy a “Hulot Úr” sorozat stb.) Ez persze a műfaj sajátosságából is adódott.
Később a hangos film kezdte átvenni a szerepet. A Casablanca c. filmben már nagyon erőteljesen ézződött a párbeszéd fontossága. Még később megjelentek az un. “intelektuális filmek” (Pl. Woody Allen) ahol szintén nagy szerepe lett a párbeszédnek, sőt a belső monológnak és a narrációnak is. A film egy folyamatosan változó komplex műfaj. A film nem csak párbeszédek, hanem emberi arcok, fények, vágások, “közelik” és “távolik” zenék, csendek, mozdulatok, összessége. És nagyon nehéz(szinte lehetetlen)meghatározni, hogy mi a helyes arány a filmben.
Ráadásul ez koronként változik. Napjainkban, a “szórakoztató filmek” világában megint háttérbe szurul a párbszéd fontossága. Ez betudható a technikai fejlődésnek is (Dolby stb.), amikor a látvány, és a hanghatások szerepe megnő egy filmben. Ezek a filmek műfajukat tekintve jól körülhatárolhatóak.(Akciófilmek, fantasyk, stb), de maradnak műfajok amikben igen fontos tényező lesz a párbeszéd.
Párbeszéd tekintetében, az európai, és amerikai film között is elég markáns különbséget lehet felfedezni. Az amerikai film sokkat többet “beszél”. (Néha talán túl sokat) Ezzel szemben az európai film jóval többet bíz a nézőre. A nézővel próbálja kimondatni a film üzenetét, mintegy bevonva a nézőt a film alkotói körébe.Ennek persze meg is van az “eredménye”. Az amerikai film anyagi sikerességével nem tud lepést tartani sem az európai, sem az ázsiai film sem.
Kétségtelen hogy a párbeszéd a “legegyszerűbb” filmes eszköz. A nézőnek ezt a legkönnyebb befogadni. A klasszikus amerikai történetmesélésben ezért az egyik legfontosabb eszköz (kivétel az akciófilmek persze..)
És hogy milyen a jó párbeszéd…?
Erre tényleg nehéz válaszolni… De semmiképp nem az a válasz hogy “nem fontos a párbeszéd” mert ez ponosan ugyanúgy nem igaz mint hogy a “legfontosabb” lenne
A jó párbeszéd nem terjengős. Életszerü. Nem hosszú monoloógokból áll, hanem rövid pattogós kérdés – válaszból.
Ne legyen túl kimódolt. A párbeszéd közben legyenek “beat”-ek. Ez nagyon fontos, hiszen így életszerű. (Ne tünjön “olvasópróbának” a párbeszéd mint a szappanoperákban)
A párbeszédben ne legyen információ ismétlés. Mindig a néző fejével kell gondolkodni. Ha a néző tanuja volt egy eseménynek, akkor azt már a karaktereknek nem kell újra a néző “szájába rágni”. (Elég ha ott kapcsolódunk egy párbeszédbe amikor már a másik karakter is értesült arról amit mi nézők már tudunk..és csak a karakter reakcióját látjuk.)
Az írónak egyszerűen “bele kell bújni” a karakterek agyába. Mindegyikbe!! (Ezért fontos hogy odafigyeljünk az emberek véleményére, gondolataira.)
Ha egy író párbeszédet ír akkor tul. képpen saját magával vitatkozik. Hiszen a karaktereknek is eltérő valamiről az álláspontjuk.Egy filmen nagyon sok ember dolgozik, és szerintem az nem járható út hogy valaki próbálja a saját “területét” túldimenzionálni.Mindenkinek csak a saját munkáját kell alázatosan hozzáadni a filmhez, és így lesz esély arra hogy valami “maradandót” alkossanak.
Azt tényleg nem lehet megmondani hogy miből lesz “kultfilm”. De azt igen hogy miből nem. A történet “mélységét” már egy treatmentből is meg lehet állapítani.
Hogy milyen film köti le a figyelmünket 2 órán keresztül, ez talán a legmisztikusabb kérdés.
Van film ami megteszi ezt,és a film után felpattanunk a székből…
És van film ami után -míg fut a stáblista- ülve maradunk egy pár másodpercet…és csak annyit mondunk magunkban “hát igen”
A különbség látszólag nem sok, de mégis óriási.! -
Ja, még nézzétek meg, hogy a magyar nyelvű wikipédián mi van forgatókönyv címszó alatt.
-
screen,
az írónak tényleg képesnek kell lennie figyelnie az eltérő nyelvhasználatokat és tudatosan alkalmaznia azokat. bírnia kell a különböző nyelvezeteket, rétegnyelveket és az erre érzékeny író más környezetből jövő beszélők nyelvhasználatát beépíti a figuráinak beszédébe. de alapvetően a nyelvi eszközök – fordulatok, szószerkezetek, hasonlatok, rövidítések stb – változatos és mondanivaló-tudatos használata, ami a párbeszédet élővé teszi.
-
ezzel nem vitatkozni akarok, csak mondtam valamit
-
A párbeszéd fontos, de csak úgy önmagában a túl sok párbeszéd sem jó. Mint azt mindenki tudja, a mozifilm kevesebb párbeszédet használ, mint a tévéfilm. Csak jött például egy Tarantino, és a néző összezavarására, terelésére elkezdett fecsegni. Elég penetráns, mikor az új magyar forgatókönyvekben Tarantino-féle hamburgeres párbeszédeket lehet felfedezni. Hanyagolni kellene az ilyeneket.
A másik.
“A dialógus szövege csupán 7%-os jelentőséggel bír – mondta egy másik alkalommal a Tanár – ellenben a testbeszéd 50%-ot, a hangsúly pedig 43%-ot tesz ki.”
Nyilván nagyon sokat számít a testbeszéd satöbbi, de a szerepet a színésznek kell a cselekményből, a leírásból, a párbeszédből, sőt az egész forgatókönyvből éreznie. Ez színész és rendező dolga. Nem lehet teleírni a könyvet és a párbeszédet közbevetésekkel. Közbevetés csak kivételes esetben kell. -
Most elősször érzem azt életem során, hogy valakivel 100%ig egyetértek mindenben. (screen) Szívesen hozzáfűznék valamit én is, de ellett véve a kenyerem:) Hol tanítanak ilyen hülyeségeket?
-
Goregasm, screen: Akkor talán itt lenne az ideje, hogy ti is elgyertek végre egy találkozóra.
Például a következőre. -
Bevéstem a naptárba:)
-
Az nem lenne gond hogy Pest, de túl késő kezdődik, és -gondolom- bele is nyúlik a (késő)estébe bőven…
(Tudom van elég szálloda …:) -
Ez a hátránya ha külföldön él az ember..nem adják csak úgy le Spiró papától a Csirkefejet, pedig istenem mekkora egy mű….
..én most boncolgatom Charlie Kaufman Adaptáció c. könyvét…narráció és feleannyi pofázással egy Z-kategóriás mondanivalójú és gyerekesen egyszerű cselekményábrázolású film lenne…lemegyek a híd alá tőle.
-
Off:
“Ja, még nézzétek meg, hogy a magyar nyelvű wikipédián mi van forgatókönyv címszó alatt.”
Van ott egy szerkesztés gomb is…
On.
-
Egészítsük ki a wikipédia példáját az alábbi módon, amolyan Tereskovásan, hogy látszódjon, milyen az ízes magyar párbeszéd, és hogy milyen egy konfliktus.
54. BELSŐ, CSILLÁÉK ELŐSZOBÁJA – NAPPAL
Csilla belép az ajtón, próbálja tartani magát, és köszönés nélkül azonnal a szobája felé indul.
Nagyi szobájából televízió hangja és villódzása szűrődik ki.NAGYI
(a szobából túlkiabálja a tévét)
Te vagy az, kislányom? Ott a süti az asztalon!CSILLA
(kitépi a falból a tévé vezetékét)
Nem, b.ki, a gyalogkakukkból vagyok a prérifarkas, és a f.nak kell a dióskalács!
Csak meg ne kérdezd, te banya, hogy mért ilyen nagy a pofám! -
Ezt a jól sikerült beat-et behivatkozhatjuk a glosszáriumban alighanem.
-
Sziasztok, azt megkérdezhetem, hogy mit jelent a V. O. és az O. S. rövidítés az angol forgatókönyvekben? előre is köszi
-
V.O. – voice over – belső hang, vagy narráció
O.S. – off screen – képen kívülPersze ez azért nem ilyen egyszerű.
Pont ezért Andrással tervezünk (ugye?) egy általános összefoglaló cikket (inkább cikksorozat lesz) arról, amit a forgatókönyv megszabott formátumáról tudni érdemes.
A hosszas mérlegelgetés oka, hogy elég nagy feladat. De kétségkívül hasznos lesz és természetesen hiánypótló a maga nemében… Tinike, just keep checking, egyszercsak fent lesz.
-
Áron! Éppen a beat seregeket nézegetem és jegyzem Kieslowski Három szín: Kék című mestermunkájából, csak sajnos a script nekem nincs meg hozzá (nem akadtam rá a neten), hogy az abban leírtakkal is egybevethessem. Nagyon erőteljes és feltűnő beat a filmben például az a szituáció, amikor a kéken megvilágított, viszonylagos nyugalmat biztosító medencében tartózkodó főszereplő egyszer csak azt tapasztalja, hogy egy csapat gyerek ugrál be hozzá a vízbe. Attól erőteljes, hogy előzőleg a főszereplő elvesztette gyermekét. Nem kérdés, hogy a szituáció hatására a karakter viselkedése, szerepe megváltozik, amit Binoche alakítása tükröz is.
Persze tele van a film ettől kifinomultabb beatekkel is, mint például a vendéglőben az asztalra helyezett csésze megvilágításának változása…
Még az éjjel cincogó egér is beat! Kiegészítésképpen:
Voice Over – Csak Hang – CS.H.
Képen Kívül – K. K.
http://smart.ivyportal.com/userdata/f/fa/fadein/080625114112_nagyjatekfilmes_formatum_gyorstalp.pdf
(Úgy látom, a narrációt itt külön jelölik.) -
mondjuk azt, hogy a cikkíró egy olyan elvet sarkított, amit vallanak egypáran, és akár igaz is lehet
a fontos azért mégiscsak az, hogy a a sztori, a struktúra, a logikai szál összeálljon
már ha történetvezérelt filmet csinálsz és nem installációt vagy feleslegesen szénné beszélt ömlengést, mint egyesek
az is biztos, hogy ha amerikai akciózsánert írsz, akkor minél több a robbanás, annál kevésbé fontos, hogy mit mond a bicepszbajnok
ha meg vígjtékot, akkor a dolog sok %-ban a dialógon múlik
szóval a tanár kijelentésén is finomítani kéne, meg hát a diák általi értelmezésen islehet dumavezérelt a mű, ez esetben nehéz olyat mondani, hogy a dialóg nem fontos, de amire gondolhattak az az, hogy ha a történet, a koncepció (extended) treatment szinten kurva jól működik, ha logikailag, érzelmi motivációk szintjén, cselekmény, struktúra, arányok, drámaív szempontjából teljesen rendben van az anyag, akkor már nagy gáz nem lehet a dialóggal, hacsak nem teljesen tehetségtelen a zember… még a teavizet is el lehet rontani
nehéz bármit is mondani, mert majdnem minden igaz, meg az ellenkezője is, csak szar ne legyen a könyv
(ahogy páger antal bácsi mondja a keménykalap és krumpliorrban: mindegy az fiacskám, hogy a közönség sír vagy nevet, a lényeg, hogy ne köhögjenek)
kétlem, hogy a tanár azt mondta volna, hogy a dialóg teljesen mindegy, de már hallottam én is hasonló véleményt, csak érthetően adták elő, tehát tudtam, hogy mire gondolnak
ha egy tanár azt gondolja, hogy teljesen mindegy mit mondanak ((???)) akkor baj van, ez esetben ejnyebejnye -
Egyetértek Senkivel.
Többször olvastam az eszmefuttatást, és töprengtem azon, vajon hogyan érthette a Tanár a mondottakat…
Bár nem voltam jelen, azt HISZEM az idézett gondolatok legalább annyira megmagyarázhatók, mint amennyire félremagyarázhatók.Én azt HISZEM, hogy az érzelmeket manipuláló szituáció kulcsa a cikk első mondatában van: “az első forgatókönyvíró órán azt mondták…”
Azt GONDOLOM, azon az elhíresült első forgatókönyvíró órán a Tanár azt mondta, amit az érdeklődőknek szerinte a forgatókönyvírói oktatás első óráján hallaniuk kellett. Mindig csöppet veszélyes egy előadás-sorozatból innen-onnan mondatokat kiragadni.Ugyanakkor a Tanár TALÁN nem is mondott butaságot.
Gondoljunk csak utána:
Egyrészt – tapasztalataim szerint a forgatókönyvírást tanító tanfolyamok nem tanítanak meg forgatókönyvet írni. De ezt – a műfaj nyilvánvaló sajátosságai miatt – nem is lehet józan ésszel elvárni tőlük. Ezt a Tanár is tudja.
Másrészt – a forgatókönyvet Amerikában nem írják, hanem fejlesztik. Ha ezt az egy mondatot megértjük és elfogadjuk, akkor megérthetjük, miért is mondhatta a Tanár, hogy a párbeszéd hanyagolható.Az amerikai forgatókönyv-fejlesztés folyamatában a Könyv “kiírása”, az utolsó fázis, a sztori szempontjából mindenképpen közlendő információk párbeszédbe szerkesztése az utolsó folyamat – az outline (jelenet bontás) first draft-ba írásával. A fejlesztés folyamatában az outline-ig való eljutás sokszor a munka 3/4, vagy még több részét is kiteheti.
A jelenet bontás a maga 30-70 tömör oldalával a történet esszenciája, a film, a maga subtext-i mélységében. Egy amerikai iskola alapján szőtt történetben a párbeszédekben ritkán vannak elhagyható szólamok. Szinte minden elhangzott szó hozzáad valamit a történethez, meghatároz valami fontos részletet. Másra gyakran nincs is idő. Ezért adott esetben egyszerűen a karakter nem mondhat mást, mint amit tényleg mond.
És ez sokszorosan igaz az amerikai típusú indusztriális forgatókönyírásra, ahol a struktúra alapján jól kitalált subtext hatásvadász jellege miatt a fedő-párbeszéd sokszor idegesítően egyszerű és elnagyolt.
El tudom KÉPZELNI tehát, hogy adott tanfolyam előadója a párbeszédet a fejlesztést oktató tanfolyam szintjén elhanyagolhatónak mondja. És itt NYILVÁN nem arra gondol, hogy egy forgatókönyvbe nem kell párbeszéd, vagy hogy mindegy, mit mondanak a karakterek!!! Hanem VALÓSZÍNŰLEG arra, hogy a tanfolyam keretében megtanulható korlátozott írói ismeretek szempontjából szerinte a konkrét párbeszédírásnál fontosabb az, hogy a résztvevők megtanulják, hogyan áll össze a film, hogyan bontható ki a sztori subtextben, azaz mit is kell a párbeszéddel elmondani. Aztán utána mindenki olyan lírikus mondatfutamokat pingál a képernyőre, amilyet a szíve diktál. Ez már HANYAGOLHATÓ dolog.Hogy miért nem lehet kultfilmet írni??? Ezt vajon hogyan érthette? Ha BELEGONDOLOK, akkor tényleg nem lehet kultfilmet írni. Hiszen a film írásakor még nem tudhatod, hogy kultfilm lesz-e belőle. Szóval csak filmet lehet írni, és talán egyszer kult lesz.
És akkor utólag megtudod, hogy Te voltaképpen akkor nyáron, minden este fél 8-tól 10-ig, fürdés után, de még a Showtime Dexter előtt kultfilmet írtál!Béla!
Köszi a kiegészítést.
Az említett forgatókönyvet franciául kerested? -
Hogy miből lehet “kúltfilm”…?
Ez jó kis kérdés…Nem mondom hogy tudom a teljes igazságot, de valamit esetleg hozzáfűzök..
Tudjátok milyen a jó (hatásos) filmkritika…??
Cinikus hangvételű!
És hogy lehet “kihúzni a mérgefogát” az ilyen újságíróknak…?
Ha cinikus hangvételű filmet(könyvet) írtok.
Egy ilyen filmet a kritikus kénytelen komolyan venni.. Nem tehet mást.És át is eveztünk egy elég “kényes” területre.
Egy igazán jó film az élet igazságtalanságáról kell hogy szóljon (a cinikussága mellett..)
Egy jó film nem akar neked tanmesét mondani. Nem akarja neked megmondani mi a jó és mi a rossz.
Egy jó film csak fel akar tenni bizonyos kérdéseket (és ezeket már neked nézőnek kellene megválaszolnod… ha tudod vagy ha akarod..persze.)Legyünk őszinték. A “filmes világ” is ennek az igazságtalan életnek az egyik “haszonélvezője”. És hát ritkán merik úgymond “maguk ellen fordítani a kést” az alkotók.
Ha meg merik tenni van esély hogy díjjakat kapnak, és még egy bizonyos közönségrétegnek is tetszeni fognak.
A szakma azért ad az ilyen “bátor” alkotónak -esetleg- díjjat, mert úgy gondolkodik… “ha már Én nem merem kimondani, legalább díjjazom azt aki ki meri..” (persze ha szorult bele legalább ennyi becsület.)
Látsd: Pl. Amerikai szépségTehát én azt mondom írd azt ami a “bögyödet nyomja”, és esetleg valakinek tetszeni fog. Ha viszont úgy írsz hogy mindenkinek meg akarsz felelni… Nos abból csak valami erőlködés lesz…
Arról meg senki ne álmodjon hogy ebbe a futószalagon készült “akció és vígjáték gyárba” bekerül. Ugyan minek? Dunába vizet..?
-
Senkivel sem értek egyet. A különböző nézőpont az, ami számít. Nézeteltérésből ered a konfliktus, generálódik a feszültség.
Vegyük azt, hogy valahogy eljutottál addig, hogy a sztorid jelenetein és vágásain gondolkodsz.
A jelenetek elképzelésénél, kiötlésénél az akció és a karakterek szövegestől jönnek. Nincs olyan, hogy melyik lesz előbb, a karakterek subtextes akciója, vagy a karakterek subtextes párbeszéde. Sőt, a kettő egyazon valaminek, a cselekménynek két realizációja. Hogy akció és párbeszéd, az csak mesterséges különválasztás. A kettő összhangban van egymással, egyazon matéria. Azzal, hogy a tanár azt mondja, a párbeszéd nem fontos, olyan, mintha azt állítaná, hogy az akció sem az, mert a kettő szétválaszthatatlan.
Ha történetesen éppen nincsen párbeszéd, az nem azt jelenti, hogy az akció fontosabb, hanem azt, hogy ilyenkor a karakter úgy beszél a legjobban, ha nem szól semmit. Ilyenkor a tettek ékesebben szólnak a szavaknál. De nyilvánvalóan mindez az adott karaktertől függ, egy másik
karakter ugyanabban a szituációban másként reagál, más az akciója és a párbeszéde. Vigyél végig két különböző karaktert ugyanazon a sztorin, olykor más megoldásokat fognak választani, más lesz az akció és a párbeszéd viszonya…(Ja, Áron, Kieslowskit semmilyen nyelven nem találtam.)
-
hmmm… egyetértek áronnal, fejlesztés ügyben
azt hiszem bélával is, amúgy szerintem két dologról beszélünk
a dialóg szerintem is fontos, csak próbáltam értelmezni, mire is gondolhatott a galád tanerő
és akkor nézzünk egy példát
legyen mondjuk egy plot point 2:
“géza felmegy dezsőhöz… a barátja által a fészerben talált jegyzetekből kiderül, hogy azok, akiket szüleiként szeret, örökbefogadták, és egy régi videokazettából rájön, hogy nagybátyja a transzszexuális baltás gyilkos, a piros ruhás nő, akit már tíz éve keres a rendőrség”
az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy ez jó, sőt, drámaelméleti szempontból egész egyszerűen zseniális, egri lajos a fél karját odaadná érte
amire gondoltam, és feltételeztem, hogy a tanár is talán erre gondolt, az az, hogy valószínűleg ennek a még további kibontása vagy egyáltalán a működőképessége, a többi elemhez képest elfoglalt helye, az ebből következő további események, fordulatok hatása, a sztoriban meglelt konzisztenciája fontosabb, mint hogy pontosan mit mond géza és dezső…
a lényeg nem feltétlenül az, hogy milyen szellemesen beszélgetnek, hanem hogy vajon dezső ezt már a film elején tudta-e?
ettől függetlenül a dialóg rendkívül fontos
sőt…
ps: venezuelai szappanopera szerzők a fenti fordulatot jogdíj nélkül vihetik
-
Véleményem szerint, aki még nem rakott le valamit az asztalra, az ne okítson.
Ez vonatkozik a “Tanár” figurára és a jelen írás szerzőjére egyaránt.
Nem bántásból mondom, hanem muszájból: szánalmas látvány, mekkora energiát fordítanak egyesek virtuális problémák megoldására ahelyett, hogy az erejüket az alkotásba fektetnék.
Teljesen tök mindegy, hogy mennyire fontos a párbeszéd “úgy általában” a forgatókönyvben. Mert “úgy általában” nincsenek forgatókönyvek.
Ha a kérdés az lenne, hogy egy adott forgatókönyv esetében kell-e javítani és hol a párbeszédeken, azon már lehetne értelmes diskurzust forgatni.Csak hát ahhoz előbb írni kellene egy forgatókönyvet.
27 hozzászólás
Hozzászólások hírfolyam
Trackback link: http://www.filmiras.hu/2008/07/02/a-lathatatlan-film/trackback/