Aszongyák: A legenda. A harc. Az első hős. A klisékirály Roland Emerich legújabb agymenésében még a pixelrengető CGI-univerzum látványa sem tudja eltakarni a végletesen ostoba és hiteltelen történet szakadéknyi hézagait. Érdemes megnézni. Mindenkinek. Elrettentő példa gyanánt.
10,000 B.C. – A filmírás őskora
Azt hiszem a legtöbb filmkészítő számára legkésőbb a Gladiátor környékén nyilvánvaló volt már, hogy nem lehet történelmi filmet készíteni mély-sárga szélfútta búzamezők szélén a kalászt simogató, távolba révedő hős nélkül.
De azt hiszem, a legtöbb filmelemző számára is legkésőbb a Trója környékén nyilvánvaló volt már, hogy az ókorban játszódó, történelminek eladott fantáziafilmek kora leáldozóban van. (Az igen sittes Mennyei királyság ippeg-hogy belefért sajna…)
Hmm, mi is maradhatott még kiaknázatlan? – tehették fel maguknak a művészeti és financiális szempontból is igen fontos kérdést az Óperenciás tengeren túlon láblógató prodjúszörök és dájrektorok. A választ megleljük a 10,000 B.C.-ben.
Nem kívánnék hosszan jajongani a zeneszerzőből forgatókönyvíróvá avatott elkövető ősprimitív történetvezetésén, sem a túlexponált látványvilág hitehagyott káoszán, csupán néhány keresetlen megjegyzéssel illetném Roland Emerich őskori köpülményét.
A legenda
Bármennyire is nehezemre esik filmötletnek nevezni azt az elmeroggyant koncepciót, amiből a 10,000 B.C. táplálkozni hivatott, vesztegessünk pár kéretlen szófoszlányt erre is.
A történet eposzi jellegű, de aktuál-politikával átitatott következetlen mese. A sztori szerint „Egy távoli, hegyi törzs fiatal vadásza, D’Leh beleszeret a gyönyörűséges Evoletbe. Ám amikor faluját misztikus harcosok támadják meg, és elrabolják Evoletet, D’Leh néhány vadásztársával együtt felkerekedik, hogy megtalálja szerelmét, még ha ezért akár a világ végéig is üldöznie kell a merénylőket. Az ismeretlen vidékeken vándorolva, felfedezik, hogy más civilizációk is léteznek a világban, illetve, hogy az emberiség sokkal messzebb jutott már a fejlődésben, mint ahogyan azt ők valaha is gondolták. Útjuk során újabb törzsek csatlakoznak hozzájuk, akiket szintén megtámadtak a misztikus harcosok, így kis csapatuk végül egy egész hadsereggé növi ki magát. Sorsukat követve e fura gyülekezet tagjainak történelem előtti ragadozókkal és a zord természettel is meg kell küzdeniük. Hősi utazásuk végén pedig felfedeznek egy minden képzeletet felülmúló, letűnt civilizációt, melynek a piramisai az égig érnek. És valójában ez az a hely, ahol az ő küldetésük is beteljesedik. Szembe kell ugyanis szállniuk azzal az önkényuralkodóval, aki népük tagjait kegyetlenül rabszolgasorba taszította; illetve ebben a városban érti meg D’Leh is, hogy nem csupán Evolet, hanem az egész emberiség megmentésére hivatott.”
Azta… héé, haver, ugyanazt a filmet láttuk?!
Én nem hiszem.
Szerintem a történet egy találó logline-ban összefoglalva így hangzik: Az elrabolt szerelméért bátran és ostobán harcba szálló fehér gyerek a feketék élén lenyomja az arabokat.
Szinte hallom a kérdést: most akkor ez egy aktuál-politikai propaganda film, vagy mi?! Erre nem válaszolnék, mert lehet, hogy tévedek. Talán az eposzi dramaturgiailag adja magát, hogy a fehér krapek és a fekete srácok ilyen frankón összepajtiznak, és együtt nyomulnak legyűrni az ellenséget. Talán az is véletlen, hogy az ellenség, a gaz „misztikus harcosok”, egyszerűen kigyúrt arabok.
De az nem lehet véletlen, hogy ezt a filmet az a Roland Emerich jegyzi, aki a Függetlenség napjában vadászgépbe ültette az amerikai elnököt, hogy aztán az mániákus elszántsággal halomra lője az idegeneket.
A struktúra megközelítőleg az alábbi:
Első felvonás: didergés a hegytetőn, mamutvadászat (ijesztgetéssel (!) és hálóval), eközben megismerjük szerelmetes főhőseinket, és az ős-törzs fázós mindennapjait. Eposzi történet lévén megvan természetesen a kötelező jóslat, a csábos női főhős, és a neki tett ígéret is.
Inciting Incident: megjelennek a „misztikus harcosok” lovon, és magukkal viszik Evolet-et (is).
D’Leh erre elszomorodik, és három társával utánuk szegődik. Ez hát a Plot Point I., ahol a cselekményt mozgató döntés megszületik, és kezdetét veszi a második felvonás.
Míg az egész első felvonás a hegyen játszódik, addig az egész második felvonás az útról szól, amíg hőseink ős-struccokkal a nyomukban, bantu barátokkal az oldalukon elérkeznek a piramisok földjére.
A harmadik felvonás a Nílus partján játszódik, ahová a Plot Point II. környékén érkeznek meg hőseink. Ott aztán elvegyülve a rabszolgák között felmásznak az egyik piramisra, majd megijesztik (!) a mamutokat, hogy azok megtapossák a galád arabusokat.
A showdown-t követően a dráma egy pontban koncentrálódik, ez a pont a főhős, akinek szerelme holtan rogy össze a homokban, hogy utána majd természetesen újra feléledhessen.
A karakterek:
A karakterek idegesítően egyszerűek, amilyen egyszerűsítés még egy ősember esetében sem megbocsátható. Na jó, a protagonist egy koszos képű hülyegyerek (D’Leh), az antagonist nagyjából két mondat erejéig jelenik meg (a fáraó), contagonistból viszont talán kettő is van (a két arab ürge). A sidekick hol a fővadász Tic’Tic, hol pedig D’Leh fekete cimbije. Emotion karakternek meg beugrik a kardfogú tigris.
A harc
A filmet egyetlen gigászi harc hatja át, de sajnos ez nem más, mint Mr. Emerich harca a józan ésszel. Pedig én igazán nem vagyok válogatós. Nekem Hollywoodból jöhet minden, ami csöpög, ami lucsog, esetleg nyöszög. És tényleg nagyon sokáig bírtam nyerítés nélkül ezt a Disney-ízű ős-kalandvackot is.
Nem zavart, hogy az ősi törzs tagjai ijesztgetik, és hálóval fogják a mamutot.
Nem zavart az ősemberek csillogó Signal-ultra-white-plus mosolya.
Nem zavartak az óriás csőrös dinoszaurusz-madarak sem, amik egész lovakat ragadtak el a dzsungel mélyén, de bizonyára finnyás dínók lévén a fővadásznak csak belecsíptek a lábába.
Nem kergettek ki a moziból a nyilvánvaló földrajzi lehetetlenségek sem, ahol a magashegység lábánál dzsungel, annak szélén pedig sivatag terül el.
Nem tettem fel magamban okvetetlenkedő kérdést arról, hogy miért mennek fel rabszolgáért a fagyos hegyre az arabok, mikor ezerszám szaladgálnak a langyos szomszédságban a bantuk? Vagy hogy a gyapjas mamutok meddig bírhatják a sivatag közepén a hőségben a piramisok oldalán ormótlan köveket húzva maguk után. Esetleg, hogy vajon miért a magasan fejlett népek mindig a legbutábbak?
(Végül is nem volt kiírva, hogy dokumentumfilm, vagy hogy „a film igaz történet alapján készült”.)
De még bennem is végleg eltörött valami, mikor a kardfogú tigris, akit D’Leh kiszabadított a csapdából, láthatóan hálából megmentette hősünket a felhergelt afro-amerikai bennszülöttektől. Ez a jelenet önmagában Mauglisabb, mint Geszti Péter egész estés dzsungelkönyve.
(Oly fájdalmasan direkt minden jelenet.)
A hős
Kegyelemdöfésből kettő is jutott számomra, én szánalmas balga néző…
Az egyik, mikor D’Leh dárdájával ledobja az isteni figurát, aki valami fáraószerű kiskirály. Hát mi ez, ha nem a leginkább vérlázító aljas plágium a filmtörténelemben?! Előttem van, ahogy Roland és szerzőtársai megnézik 2006-ban a 300-at, majd összeülnek, beszélgetnek, aszongyák az ő filmjük sokkal jobb lesz, mert a végén az ősember ledobja dárdával a fáraót. Nem úgy, mint Leonidas Xerxés-t. (Pedig Zack Snyder és Frank Miller 300-a ugyanattól zseniális, amitől ez a film egy raklap *&ß@}).
A második utolsó vágás a sztori molyrágta szövetén a szörnyen rút sámánasszony szerepeltetése, aki lelkét kilehelve új életet ad Evolet-nek. És ő feléled! Bah. Az igazi hős nem más, mint az előadás végén az agyhalálból újraéledő zavart tekintetű néző.
Furcsa, de így belegondolva még azon sem lepődtem volna meg, ha az egyik jelenetben, a kardfogú tigris és a főhős egymásba karolnak, felteszik a cilindert és Fred Astaire-esen szteppelni kezdenek a sivatagban. Nem lett volna rendszeridegen, mert rendszer az nincs, és nem jelentett volna minőségromlást sem, mert az sincs.
Horváth Áron
-
Átmegyünk ilyen indexes fikázósdiba?
Miköze van ennek a forgatókönyvíráshoz? -
Nem rossz észrevétel, Estevez. Ez már a második ilyen orrtúrás ezen a blogon. Kicsit lehúzza ezt a műremeket. Nem jó film. Tényleg nem jó. Az átlagos mozik között viszont szerintem elfér. Mindazonáltal a cikk rámutat egy-két hibájára.
Lehet propagandának tartani, mint annyi mindent, de azért vegyük észre: rabszolgakereskedőkre utalnak az arabok. Ilyenek nem egyszer előfordultak a történelem során.
“Az elrabolt szerelméért bátran és ostobán harcba szálló fehér gyerek a feketék élén lenyomja az arabokat.”
Az arabok a filmben csicskásnak vannak tartva, nem ők az igazi ellenfél. A papok például nem arabnak tűnnek. Aztán, a sivatag és piramisdíszlet Afrikára utal, és Afrikában – nahát! – többnyire négerek élnek.
Egyébként az antagonist sem arab, hanem történetesen fehér.
“az antagonist nagyjából két mondat erejéig jelenik meg”
Az antagonist még a gyűrűkurában se sokat villog.“Eposzi történet lévén megvan természetesen a kötelező jóslat, a csábos női főhős, és a neki tett ígéret is.”
A prófécia nem csupán eposzias, hanem a kiválasztott legendák hozzávalója. Próbáld ki, mit kapsz, ha kalandfilmből kigyomlálsz minden heroinet. (Még a gyűrűkurában is azért akad néhány, a starwarsban, mátrixban pedig kulcsfontosságú női szerep van.) Ígéret ügyben csekkolhatod pl. az estrada három temetését, hogy mi mozgatja a cselekményt.“A karakterek idegesítően egyszerűek, amilyen egyszerűsítés még egy ősember esetében sem megbocsátható.”
A film fő baja az, hogy rövid, ennek velejárói a szimpla karakterek.“a kardfogú tigris, akit D’Leh kiszabadított a csapdából, láthatóan hálából megmentette hősünket a felhergelt afro-amerikai bennszülöttektől.”
A megmentés elavult drámai megoldás. Azonban a gyapjas mamutszőr effektet és a vágást tekintve a kor kívánalmaihoz igazodik a film. A terjedelmes idézet is azt tanusítja, vannak lelkes fogyasztói a terméknek.“mikor D’Leh dárdájával ledobja az isteni figurát, aki valami fáraószerű kiskirály. Hát mi ez, ha nem a leginkább vérlázító aljas plágium a filmtörténelemben?!”
Nem plágium, hanem drámai szükségszerűség. Az egy szimbolikus lándzsa. A film elején a hatalmi jelképet megszerzi, majd elhárítja, azután hajszálpontosan a második fordulópontnál magához veszi. Szükségszerű vele célba találnia.“a szörnyen rút sámánasszony szerepeltetése, aki lelkét kilehelve új életet ad Evolet-nek. És ő feléled!”
A sámánvilág ábrázolása valóban nem jól sikerült. -
Fotós körökben elterjedt a tucatfotó kategória (agyonvakuzott házikedvencek, a hatezernyolcszázkilencvenkettedik virágfotó, és egy újabb éjszakai fotó a Lánchídról), és a fotósok ugyanúgy az eredeti ötleteket keresik, mint a moziba járók.
Talán nem akart a film sem történelmi korkép lenni, sem mélyenszántó gondolatokat ébreszteni. Egyszerűen csak egy mese, amire a suliból hazafelé tartó bohém diák beül, és örül, hogy a sok fejtömés után gondolkodás nélkül lazíthat másfél órát.
Hogy is szokták mondani? Nincs ez elrontva, csak másra lesz jó.
-
Vadvirág:
Igen, egyetértek, a film, akár a fogpiszkáló, ami főgerendának indult…béla:
Igen, egyetértek, a cikk sorai hirtelen felindulásból születtek, ezért az kissé szubjektív és nem kozmikus igazságokat boncol.Estevez:
Igen, egyetértek, bár egy rossz filmnek van köze a forgatókönyvíráshoz. -
Hát én nem tudom lehet, hogy nekem vannak nagy elvárásaim és nem tud mindig jól sikerülni egy történelmi film, de ez a film egy iszonyat minden szempontból.
Ti el tudjátok képzelni, hogy két ősember elbeszélget egymással a mai közhelyekkel és értékrend mentén valami számukra fontos dologról. Mert én nem, nekem valami olyan kép él a fejembe az őskorból, ahol főhőseink teljesen primkó csürhe szerűen szerveződtek volna egy család köré és az erősebb mindenkit leüvölt, vagy leagyal. Egymástól rángatják el a kaját és ha valaki túl gyenge akkor azt megeszik vacsorára. Hiszen ne felejtsük el, hogy még az ókorban is Spártában ledobálták a fejletlen csecsemőket mindenféle hegyről.
Szóval csak azt mondom sokkal állatiasabbra, barbárosabbra kellet volna venni az ősembereket, kb. olyanra mint egy pávián csorda viselkedését, amiben már felütötte a fejét egy két olyan érzelem, amit emberi vonásnak is lehet nevezni, mint szerelem, kötödés stb.
Nem pedig az hogy magasan szántó gondolatok mentén filozofálnak az ősemberek a naplemente előtt.Az ilyen ábrázolásmódok + a direkt események engem mindig kizökkentenek jelen esetben az őskori felingből és egyszerűen nem tudom beleélni magam.
Az engem is zavar hogy mindig a primitívebb, fejletlenebb civilizáció az okosabb, nem pedig a piramisokat építő fejlet csillagászattal és kultúrával rendelkező civilizáció. Na mindegy, végül is ezt is lehetne jól csinálni csak akkor szerintem jobban rá kell erősíteni a romlót nagy gonosz civilizáció imázsra, ami már végnapjait éli és az összes eresztékén recseg ropog. Ekkor jöhet egy apró szikra egy kis harcostól és maroknyi seregétől, ami bevégzi a nagy birodalom sorsát, de ezt bárki más is megtehette volna, mert már azoknak úgyis mindegy. Itt viszont az jött le hogy ereje teljében lévő fejlett birodalmat egy maroknyi harcos és a vitéz gyerek szerelemtől fűtve legyak. Igaz hogy ez romantikus, de összességében igen valószerűtlen és nevetséges, ráadásul megint egy tipikus amerikai sikertörténetet érzek belegyömöszölve a főhős karrierútjába.
Persze alapvetően nehéz volt az alkotok dolga, mert van néhány pucér srác, aki az erdőben rohangál és ezt kéne izgalmassá tenni. Viszont az Apocalipto-ban valahogy ez klasszisokkal jobban sikerült.
Komolyan nem fér a fejembe, hogy ki ad erre pénzt… ha ad akkor mért… ha pénzt akar keresni ebből a mennyiségből építhetett volna akár egy szálloda láncot vagy magán űrturizmust kb. A filmvilággal jobbat tett volna az biztos…
-
Estevezzel nem értek egyet. A hibákból lehet a legtöbbet tanulni! Azért érdemes szétcincálni ízekre szedni valamit, hogy te ne ess ebbe vagy abba a hibába alkotás közben, mert pontosan láthatod, hogy az milyen reakciókat váltott ki másokból, vagy magadból. Persze kérdés hogy mások tetszésének megfelelő üzleti alapon is működő filmeket akar az ember csinálni, vagy tolja tovább a magyar hagyományokat…
-
Leszek oly bátor és idézek egy kedves barátomtól, akivel együtt láttam a filmet: “háát, engem nem zavart volna az, hogy a kardfogú tigris védelmezőn megmenti a főhőst, ha előtte van legalább vmi foreshadowing a vadállat intelligenciájára… mondjuk együtt sakkoznak…”
-
Egyébiránt a filmet kiscsoportos kritizálásnak vetettünk alá az előző filmírás találkán.
Kicsit borszagú volt a levont konzekvencia, de nagyon életközeli. -
Kedves Hozzászólók!
Biztosan mindannyian jártatok iskolába, és sok-sok marxista könyvet olvastatok, illetve olvastattak veletek, ahol elmondták, hogy milyen volt az ősember (szerintük), illetve hogy milyen állatok éltek és nem éltek akkoriban (szerintük), milyen volt az evolúció (szerintük).
Biztosan elmondták, hogyan lett a fehérjéből sejt, a sejtből hal, a halból emlős, az emlősből majom, a majomból meg ember (legalábbis szerintük).
A történettudomány azonban 3 forrásból dolgozik:
1. Írásos források (ez a legfontosabb)
2. Tárgyi emlékek
3. Szóbeli hagyományok (ez leginkább csak a közelmúltra használható)Az őskor kutatásánál szinte kizárólag csak a tárgyi emlékeket kutathatjuk, meg a barlangrajzokat. A tárgyi emlékekből pedig nem kapunk képet arról pl., hogy mennyire volt szőrös egy ősember vagy sem.
Másrészt pedig ahogyan ma is, úgy régen is éltek magas- és alacsonykultúrák egymás mellett (lásd napjainkban Japán és a busmanok).
A régészeti kormeghatározásokat pedig hagyjuk, ahány módszer, annyiféle eredmény, a C14 módszer pedig olyan fémtárgyakra is rámondja mindjárt a 10000 évet, amire mondjuk a régészek csak 3000 évet saccoltak volna.
Az Egyesült Államokban pedig, ahol nem volt oly divatos a marxista fantazmagória, mint nálunk, egész érdekes tudományos eredmények is születnek, akit érdekel, olvasson utána.
Úgyhogy hagyjuk el az (ál)tudományoskodást, és fogadjuk el, hogy ez a film olyan korban játszódik, amely korról igazából fogalmunk sincs, milyen lehetett.
-
Hát persze.
Áltudomány.
A marxista ősemberképbe nem fér bele az, hogy gyapjas mamutokkal építették a piramisokat… az imperialista ősemberképbe belefér???Ha egy filmről az a néző véleménye, hogy nem hiszi el amit lát és a fejét csóválja, akkor ott nem a néző a buta, hanem a film a hiteltelen.
10 hozzászólás
Hozzászólások hírfolyam
Trackback link: http://www.filmiras.hu/2008/04/05/10000-bc-a-filmiras-oskora/trackback/