Valami bűzlik Zombiában (1. rész)

Időről időre megnézek egy zombifilmet, hogy lépést tartsak a korral, amiben élünk. A filmesek tudják, hogy félelmetes ellenfelet kell kreálni, így hát kitalálták a zombit, azt az ellenfelet, akit meg sem lehet ölni – hisz már úgyis halott –, és nem lehet leállítani hagyományos módszerekkel, csak valami nagyon bonyolult hókuszpókusszal, vagy még úgy sem.

Szerencsére a Legenda vagyok film zombijai nem halottak, csak betegek szegények és “normálisan” reagálnak a golyóra – de azért ez a film sem tudta feledtetni velem a műfaj legendás butaságát. A komputer-grafikával előállított zombik minősége ugyan hagy némi kívánnivalót, de az biztos, hogy ha éjszaka az utcasarkon elém ugrana vicsorogva egy hasonló kinézetű zombi, akkor nem az lenne az első gondolatom, hogy “Uramisten, milyen szar grafika!”.

Van az a játék, amikor emberek fel vannak sorakozva, és a sor egyik végén valaki súg valamit a mellette levő fülébe, ez pedig továbbadja a következőnek, és így tovább, míg elér az üzenet a legutolsóhoz. A sugdolózás közben pár szó eltűnik vagy hozzáadódik, esetleg átalakul, így végül nagy derültség közepette össze lehet hasonlítani a kiinduló frázis és annak utolsó – általában értelmetlen változata közötti különbséget.

Ugyanezt a játékot játszották el a film alkotói. 1954-ben Richard Matheson írt egy regényt I Am Legend címmel. Itt zombik helyett vámpírok voltak, és volt füle és farka a történetnek. 1964-ben megfilmesítették a regényt The Last Man on Earth címmel. 1971-ben megszületett a The Omega Man című remake. 2007-ben a kör bezárult – visszatértünk az I Am Legend címhez, de a történetnek kissé hibádzik a füle és a farka.

A világvége egyik kedvenc témám, ezért okulásképpen kivonatolom, hogy miért rúgtak volna ki engem páros lábbal Hollywoodból, ha én követtem volna el ezt a forgatókönyvet (ha meg akarod nézni a filmet, akkor itt kell abbahagynod az olvasást).

2009-ben kezdünk: Dr. Alice Krippin (Emma Thompson) bejelenti a TV híradóban, hogy megtalálták a rák ellenszerét egy jó irányba mutált vírus képében. Dr. Krippin plasztikus hasonlattal magyarázza felfedezésének lényegét: egy rossz ember egy nagyon gyors autóban hatalmas károkat tud okozni, de ha kicseréljük az autóban a rossz embert egy rendőrre, akkor mindjárt megváltozik a kép.

És valóban változik a kép: 2012 szeptemberében New Yorkban vagyunk. Robert Neville (Will Smith), az ex-katonaorvos egy piros sportautóban száguldozik a kihalt, és bozóttal benőtt New York-i utcákon. Neville útitársa egy Samantha névre hallgató német juhász kutya. Elgondolkodom, hogy ez a kombináció vajon jó vagy rossz vírust szimbolizál, de nincs sok idő mélázgatni, mert Neville megpillant egy legelésző őzcsordát, és üldözőbe veszi őket. Megkapó szürrealista képsorozat, kíváncsian várjuk a magyarázatot.

Lassan kiderül, hogy a Krippen vírus rossz irányba mutálódott, közvetlen érintkezéssel és légi úton is terjedt és nagyon rövid idő alatt mindenkit megfertőzött. Az emberiség nagy része azonnal meghalt, a többiek agresszív zombivá változtak és éjszakai életet élnek – mivel nem bírják a napfényt. Az emberiség elhanyagolhatóan kis része immúnis volt a vírusra, de őket mind megették a zombik – az imént említett Neville kivételével. Samantha kutya a levegőben terjedő vírusra immunis, és mostanáig sikerült elkerülnie a direkt kontaktust a zombikkal. Az őzek és az oroszlánok… nos, a logika azt követelné, hogy eledelként vagy zombiként végezzék, így hát őket nem sikerült megfejtenem. Tekintsük őket a díszlet részeinek. )

Neville visszaemlékezéseiből megtudjuk, hogy a 2009 karácsonyán kitörő fertőzés miatt Manhattant a hadsereg szigorú karantén alá veszi, mivel itt van a gócpont (Ground Zero) – és lebombázza a szigetre vezető hidakat. Neville-nek sikerül a feleségét és lányát feltennie az utolsó helikopterek egyikére, de a helikopter balesetet szenved.

Napnyugtára Neville hazamegy, a lépcsőfeljárót lelocsolja valamilyen fertőtlenítőszerrel – feltehetőleg azért, hogy elrejtse a szagokat a zombik elől és alaposan bezárkózik (házi feladat: próbáljuk meg kitalálni vajon hogyan tüntette el Neville a házhoz vezető nyomokat télen a hóban?).

A ház áramellátását a konyhapult alatt lévő három Honda generátor szolgáltatja. Neville a folyóvíz és csatornázás problémáját is megoldotta valahogy – még a kutya fürösztésére is jut víz. Az üzemanyagot elhagyatott benzinkutakból szerzi – kézzel működtetett pumpával (én Neville helyében szereztem volna egy nagy tartálykocsit, amit leparkoltam volna a ház közelébe, így elég lett volna megnyitni a tartály csapját – de én nem vagyok egy nagyonokos tudós ). Azt sem árt tudni – ha netalán Neville-hez hasonló helyzetbe kerülnénk – akkor mielőbb tartósítsuk a benzint. Konzerváns nélkül a benzin csak néhány hónapig használható robbanómotorban – ezért ha szeretnénk még pár évig autókázni, akkor érdemes stabilizátort keverni a benzinhez, különben csak fűtésre lesz jó.

A ház alagsorában egy laboratórium van berendezve – Neville itt próbálja megtalálni a vírus ellenszerét. Erőfeszítéseit halvány reménysugár honorálja: a 6-os kalitkában a fertőzött patkány agresszivitása csökken – így hát kezdődhetnek az emberkísérletek.

Másnap ellátogat a kedvenc videotékájába, kikölcsönöz egy filmet és elbeszélget az általa felállított próbababákkal. Ezek után elmegy egy apartmanba rekvirálni. Mindig új apartmanba megy, összeszed pár konzervet, aztán el. Emberi maradványoknak se híre, se hamva.

Van egy folyamatos rádióadása, amelyben túlélőket keres, és arra kéri őket, hogy jöjjenek Manhattan déli kikötőjébe, mert ő ott lesz minden délben – “amikor a nap legmagasabban van az égen” – és várja a nagy találkozást. Az adást az “összes AM frekvencián” sugározza. Elég felelőtlen dolog az “összes” frekvencián sugározni, mert amellett, hogy megvalósíthatatlan, azonfelül már 1 középhullámú frekvencia fenntartása is elég energiaigényes. A fogyasztás elérheti az 1 MW-ot és legalább 200 méteres antennára van szüksége, ha azt akarja, hogy a szomszéd államban is meghallják. Nagyon sok benzint kell pumpálnia ahhoz, hogy 1 frekvenciát folyamatosan fenntartson. Persze, az sem lenne butaság, ha feladná ezt a macsó stílust, hogy ő csak sugároz. Néha ő is belehallgathatna az éterbe, hátha vannak még olyan túlélők, akik rádiójeleket sugároznak.

Folyamatosan megy a szöveg, hogy “gyertek ide hozzám, mert én majd megvédelek, kaját és szállást is biztosítok”. Ha valaki túlélte 3 évig a zombikat, van rádiója és a lebombázott hidak ellenére eljut Manhattan-be, akkor az tud vigyázni magára. Szerintem.

Újabb szürreális képsorozat: iroda a déli kikötőben – a szabad ég alatt, íróasztallal, notebookkal, mobil telefonnak látszó tárggyal – és kilátással a lebombázott hidakra. Utána egy kis golfozás egy bedöglött anyahajón levő repülőnek a szárnyán.

Újabb szarvasüldözés következik a kihalt városban, ezúttal gyalogosan. A szarvas befut egy sötét épületbe. A kutya utána. Neville pedig a kutyája után. A szarvast elkapja egy zombi, de Sam és Neville szerencsésen megmenekülnek. Ezután Neville csapdát állít és elfog egy női zombit a kísérletei folytatására. Egy hím zombit érzékenyen érint társának elvesztése, pár pillanatra még a világosba is kimegy a párja után, ami azért jó, mert megpörkölődik a pofája, és a későbbiekben meg tudjuk különböztetni a többiektől.

A zombi nő megkapja a kísérleti szérumot, Neville vár 20 másodpercet, látja, hogy a nő még mindig zombi, így hát megállapítja, hogy a szer hatástalan az emberekre. Másnap Neville autózik a városban, és észreveszi, hogy az általa Fred-nek nevezett próbababa elment a videotéka elől egy másik helyre. Azt hiszi, hogy begolyózott, elkezd lövöldözni, lelövi a próbababát, aki mintha mozogna, de amikor oda megy melléje, akkor beleesik a Pörkölt Pofájú zombi által felállított ugyanolyan csapdába, mint amilyennel ő szokott zombikat fogni.

Neville beveri a fejét és elveszíti az eszméletét. Alkonyat előtt magához tér. Ekkor kiszabadítja magát a csapdából, de a Pörkölt Pofájú ráuszítja a zombi kutyákat. Sam megvédelmezi a gazdáját, Neville lelövi a zombi kutyákat és elmenekülnek. Sam megsérül a harc közben és elkapja a kórságot. Amikor kezd zombi-kutyává változni, akkor Neville megfojtja.

Neville feladja a kilátástalan túlélőharcot, és az öngyilkosság egy olyan kellemetlen ámbár gyakorlatias formáját választja amivel megbosszulhatja hűséges kutyájának a halálát. Éjszaka visszamegy a zombifészekhez és autós ámokfutásba kezd. Sok zombit elüt, de a túlerő végül győz, felborítják a terepjáróját, vicsorogva közelít feléje a Pörkölt Pofájú, és már csak a csoda segíthet…

Német Attila

(folyt. köv.)

Az írás eredetije a szerző blogján olvasható.