Üzenet a Holdról

December 1-én a Moonstone International művészeti igazgatója – Jean-Luc Ormiére hintette az igét Pozsonyban a Mediadesk hozzájárulásával a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál keretében. Jean-Luc nem mai gyerek: 1984-ben kezdett producerkedni, mintegy 30 fícsőr film tapad a nevéhez, melyeket Cannes-i, Velencei és sok más európai díjak fűszereznek. A kisegítője és vitapartnere nem kevésbé figyelemreméltó karriert mondhat magáénak: Juliette Sales producerként kezdett, de az ezredforduló táján ráérzett a teremtés ízére. Azóta írt mintegy tíz forgatókönyvet, melyeket egytől-egyik megfilmesítettek, vagy pedig fejlesztés alatt vannak. Csak ülök és nézek mint a moziban.

Üzenet a Holdról

Development

Szerencsénk van. Jean-Luc megosztja velünk titkait és irigyli az előttünk álló fényes jövőt. Szerinte a dekadens nyugaton már nincsenek történetek, aki igazi drágakőre akar lelni, annak keletre kell orientálódnia.

Tételezzük fel, hogy együtt a szentháromság: az író, a producer és a rendező, és máris kezdődhet a development. Igen ám, de ha kezdetben vala az író a briliáns forgatókönyvével, akkor vajon milyen varázsigét kell elmormolni, ahhoz, hogy ott teremjen egy producer? A válasz ismerősen hangzik: szűkebb pátriánkban kell keresni az illetőt, mert ha ott nem találunk senkit, aki felkarolná ügyünket, akkor a külföldi producernek ez annyira gyanús lesz, hogy azonnal továbbáll.

A szerződés

Szerencsénk van, együtt az író és a producer és szerződnek. Az író eladja a jogokat a producernek. Egyszerűen hangzik, de nagyon sokféleképpen lehet adni-venni ezeket a jogokat: határozottan vagy opciósan, időtartamokat lehet meghatározni, melyek országonként különbözhetnek. Az opciós jog tipikusan 18 hónap, minimum és maximum összeget lehet megállapítani (a végső költségvetés függvényében), az opció minimum összegének 10%-át illik kifizetni a development kezdetén. Az opciós jog egyszer meghosszabbítható újabb 10% előleg kifizetésével, amennyiben viszont harmadik hosszabbításra is sor kerülne, az újabb 10%-ot már nem kell levonni a végösszegből. Az imént említett számok csak példák – a lényeg, hogy aláírás előtt el kell olvasni és meg kell érteni a szerződést – annak mind a 20 oldalát.

Jean-Luc egy megszívlelendő tanáccsal lát el minket: mivel közönséges embernek esélye sincs megérteni a sok jogi formulát, ezért a szerződés elején érdemes emberi nyelven, közérthető módon összefoglalni, hogy miről szól az egész paksaméta.

Némi bonyodalmat jelenthet, ha a fejlesztés során megoldhatatlan vita támad az író és a producer vagy rendező között. Ilyenkor valakit cserélni kell, vagy új írót kell behozni, jöhet az új szerződés és egy újabb feladat: megállapítani, hogy melyik író hány százalékkal járult hozzá az alkotási folyamathoz. A százalékot pontosan kell meghatározni, hiszen vérre – akarom mondani pénzre megy a játék. :)

A forgatókönyvíró munkájáért járó teljes összeget illik kifizetni a forgatás megkezdésének napjáig. Előfordulhat, hogy a producer pillanatnyi pénzszűkére hivatkozva szeretné elhalasztani egyik kifizetést a projekt sikeres befejezése utáni időpontra. Juliette azon véleményen van, hogy a rendező vagy a színész ezt elfogadhatja, de az írónak nem szabad belemennie ilyen egyezkedésbe, mert a development megállhat anélkül, hogy megszületne a film, és akkor nem lesz fedezet a munkájának a kifizetésére.

Ha producerek lennénk, akkor még nehezebb lenne az életünk, nagyon sok mindenre kéne gondolnunk, sőt külön összeget kellene félretenni arra, amire nem gondoltunk. Az igazán jó producer addig nyújtózkodik, ameddig a takaró ér. Nincsenek túlvállalásai, tisztában van a bejövő pénzek és kifizetések időzítésével és mindenkit azonnal értesít az őket érintő változásokról.

A Hold másik oldala

A piszkos anyagiakon szerencsésen túljutottunk, most nézzük a fényes oldalt – az alkotás folyamatát. Jean-Luc két megjegyzésével kivívja csodálatomat. Egyrészt nem szereti ha megcélozzuk a közönség egy bizonyos rétegét. Szerinte inkább a jó filmet kellene megcélozni, és akkor minden rétegből többen lesznek rá kíváncsiak. A 30 filmet maga mögött tudó producer a treatmentet is utálja. Szerinte az csak a vágy felkeltésére jó, hamis ígéretekkel kecsegtet és félrevezeti a producert. Már-már azt hiszem, hogy teljes az egyetértés, de kiderül, hogy Jean-Luc átesett a ló túloldalára – őt nem érdekli semmi más, csak a nyers forgatókönyv. A zűrzavar akkor teljesedik ki igazán, amikor Juliette, a 100%-os eredményességű forgatókönyvíró pironkodva bevallja, hogy őt bizony érzékeny szálak fűzik a treatmenthez. Mivel ezen a téren mindenki azt mond és azt csinál amit akar, ezért én is bátorkodom elmondani szerény véleményemet.

Én úgy vélem, hogy a reader akkor jár el helyesen, ha megpróbálja leutánozni a való világot. Ha én elmegyek megnézni egy filmet a moziba, akkor lecsekkolom az írót, a rendezőt, a szereplőket, és elolvasom azt a pár soros figyelemfelkeltő írást, amiből kiderül, hogy nagyjából miről szól a film. Olvasóként ugyanezt tenném, elolvasnám a logline-t, tagline-t és a pár soros plot outline-t és ha még mindig érdekel a dolog akkor lássuk azt a könyvet. Ha TV-filmet fejlesztenék, akkor minden előzetes ismeret nélkül fejest lehetne ugrani a forgatókönyvbe, mivel ezzel a módszerrel tudjuk leginkább szimulálni a TV távirányítóját bambán kapcsolgató nézőt.

Ott maradtunk, hogy Jean-Luc elolvasta a forgatókönyvünket és tetszik neki – azaz sikeresen pályáztunk a Monstoone Screenwriters’ Lab vagy a Filmmakers’ Lab programjára. A forgatókönyvíró gyakorlat egyhetes időtartamú, és neves tanácsadók segítenek a következő lépés megtételében. A filmkészítő gyakorlat kéthetes, van benne előkészítés, 3 nap forgatás, 4 színész, kb. 10-12 fős stáb, utómunka, sőt még saját külön bejáratú zeneszerzőt is kapunk – és akkor még mindig nem említettem a tanácsadókat. Íme a paradicsom elérhető közelségben – csak pályázni kell.

The Day After

A másnap a forgatókönyv konzultáció jegyében zajlik. Semmi más nem kell hozzá, csak egy angol nyelvű forgatókönyv és 60 euró, no meg egy kis szerencse. Az angol nyelvű forgatókönyv megvolna, és a 20.000 Ft sem olyan sok, amikor az a tét, hogy akár fel is fedezhetnek, de már kimerítettem az éves lottókeretemet. Sebaj, Jean-Luc bátorított, hogy küldjük el a forgatókönyvünket a Moonstone-nak és ha megnyerjük a pályázatot, akkor megnyílnak előttünk a mennyország kapui.

A küldés előtt még elolvasom az apróbetűs részt. Kiderül, hogy a forgatókönyvíró gyakorlat ára kb. félmillió és a filmkészítő gyakorlat ára majd egymillió. Egy világ omlik össze bennem. Értem én azt, hogy a dekadens nyugatnak is meg kell élnie valamiből, de még mindig fülemben csengenek Jean-Luc intelmei a producerekhez:

„Semmit sem szabad elhallgatni az alkotók előtt, mert ha a rossz híreket mástól tudják meg, akkor elveszíted a bizalmukat”.

Mekkora igazság, és micsoda szemléletes bizonyítás!

Sok hasznos dolgot tanultam, de még mindig nem tudom, hogyan jutok egyről kettőre?

Német Attila

A cikk eredetije a szerző blogján olvasható.

  1. story-doki’s avatar

    Akkor, ha jól értem, a forgatókönyv fejlesztésének nagy titkairól nem esett szó a kurzuson…

    Válasz

  2. kriglergábor’s avatar

    Arról nem, de ez így sokkal hasznosabb volt. Forgkönyvfejlesztésről beszélnek eleget orrvérzésig, meg tele az internet vele, én spec sokkal hálásabb voltam a step dealek előnyös megkötéséről szóló infókért. (Kár, hogy az utolsó másél óra szégyentelen MS reklám volt, de valamit valamiért.)

    Én voltam a konzultáción, és elképesztően profi volt Jean Luc és Julette is, a konkrét sztorijavaslatokon túl adtak ötleket rendezőre és producerre is. (Ja, és állta a 60 eurót a media desk.)

    A Moonstone 750 font, ami úgy 300 ezer forint, tényleg iszonyat sok, nem találkoztam még magyar producerrel, aki ilyet kifizetne, pedig illene. Ugyanakkor lehet pályázni támogatásra, és akkor útiköltségből megvan. Aztán ott az Equinoxe, ami pepitában ugyanaz, mint a Moonstone, a német meg a francia kiadása is ingyenes. A ScripTeast 200 euró, és többet tud, mint a Moonstone SL.

    Szóval a kérdésre, hogy hogyan lehet egyről a kettőre jutni: úgy, hogy az ember tájékozódik a lehetőségek után, emellett meg dolgozik ezerrel. Még így se biztos, de az esély nagyban növekszik.

    Válasz

  3. story-doki’s avatar

    Attila, ez a gondolatsor zseniális, főleg a TV-s .-)

    “Én úgy vélem, hogy a reader akkor jár el helyesen, ha megpróbálja leutánozni a való világot. Ha én elmegyek megnézni egy filmet a moziba, akkor lecsekkolom az írót, a rendezőt, a szereplőket, és elolvasom azt a pár soros figyelemfelkeltő írást, amiből kiderül, hogy nagyjából miről szól a film. Olvasóként ugyanezt tenném, elolvasnám a logline-t, tagline-t és a pár soros plot outline-t és ha még mindig érdekel a dolog akkor lássuk azt a könyvet. Ha TV-filmet fejlesztenék, akkor minden előzetes ismeret nélkül fejest lehetne ugrani a forgatókönyvbe, mivel ezzel a módszerrel tudjuk leginkább szimulálni a TV távirányítóját bambán kapcsolgató nézőt.”

    Válasz

  4. béla’s avatar

    “Nem szereti ha megcélozzuk a közönség egy bizonyos rétegét. Szerinte inkább a jó filmet kellene megcélozni, és akkor minden rétegből többen lesznek rá kíváncsiak.”

    Pusztán a kötözködés-okoskodás kedvéért: talán úgy is lehet jó filmet megcélozni és csinálni, hogy közben azért tekintettel vagyunk a moziba járó közönség életkorának eloszlására is.

    Válasz

  5. kinekapap’s avatar

    rendben, kötekedjünk :)

    Tehát ha eldöntjük, hogy csinálunk egy gyerekeknek szóló filmet és megcélozzuk mondjuk a hatéveseket, akkor úgy jártunk. Még az is lehet, hogy a 6 évesek élvezik, de annyi.

    Az igazán jó filmek több szinten kódolnak. Pl. az Egy bogár élete vagy a Ratatouille nagyon élvezetes a 6 éveseknek, mert színes bogarak vagy muris patkányok rohangálnak körbe, ráadásul a végén a jó elnyeri jutalmát, de elég mélyen pedzegették a vezető, a feltaláló vagy a kritikus szerepét ahhoz, hogy “felnőtt” fejjel is azt mondtam, ez igen, ez jó film.

    Tehát ha már mindenképpen célozni akarsz, akkor az a legjobb, ha mindenkit megcélzol – egyszerre :) )

    Válasz

  6. kinekapap’s avatar

    Gábor,
    köszönöm a tippeket, rákerestem, találtam egy jó kis doksit – bár neked valószínűleg nem új, de hátha van aki nem ismeri:

    http://ec.europa.eu/information_society/media/training/guide/index_en.htm

    Jól értettem, Jean-Luc ajánlott egy forgatókönyvhöz külföldi producert és rendezőt – anélkül, hogy lenne magyar producered?

    Válasz

  7. kriglergábor’s avatar

    A Where to be Trained in Europe alap nálam 2005 óta. Akkoriban még a Media Desk is tudott konkrétan támogatni részvételt európai kurzusokon, most a legjobb lehetőség magától a szervezőktől kisírni kedvezményt.

    Sajnos nálunk nincsenek olyan támogatók, mint a Screen irodák az Egíesült Királyságban, vagy a Skillset, a regionális filmalapok szinte mindenhol, akik megfinanszírozzák a továbbképzéseket. Ez lenne az egyik célja a forgkönyv egyesületnek, hogy egy ilyet kisírjunk itthon is.

    Volt elvileg érdeklődő producer és rendező is, és meggyőzött Jean Luc, hogy velük inkább ne. Ajánlott egy magyar producert, akit talán meg is keresek majd, de egyébként igen, német és osztrák rendezőket meg producereket ajánlott konkrétan, párat ismerek is. De első körben átírom a könyvet, aztán elbattyogok hozzájuk.

    Válasz

Válasz

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>