Az összefoglaló írás második része.
A közönségfilmek legalapvetőbb jellemzői
A karakterek szerepe
A sikerfilmekben a hős és a többi karakter markánsan elkülöníthető egymástól.
A történet akkor működik jól, ha minden karakter egy önálló személyiség, aki a történet szempontjából egy meghatározott funkcióval bír, és emellett minden karakternek van egy speciális, szinte sematikusan kezelt, azaz tulajdonképpen archetipikus kapcsolata a főhőssel. Ez a felállás teszi lehetővé, hogy a történet nagy sebességgel és kérlelhetetlen logikával haladjon előre. Bár a finom árnyaltság talán hiányzik ezekből a karakterekből, de különbözőségük és egymáshoz való viszonyuk mégis kristálytiszta.
A sikerfilmek a karakterek legalapvetőbb jellemvonásaira koncentrálnak. A túl sok kontraszt és kapcsolat a karakterek között, ami a munkát, a ruházkodást, az érdeklődési kört stb. taglalja, túlzott bonyolultsága miatt nem működik a filmeken.
A sikerfilmek a karakterek építésében és összehasonlításában mindössze néhány meghatározó vonásra koncentrálnak: belső vágyaikra és külső céljaikra, képességeikre és hibáikra. Ezek könnyen felismerhetőek, kezelhetőek, és folyamatos mozgásban tudják tartani a történetet.
A tökéletes ellenfél
A főhősnek mindig olyan ellenfele van, aki pontosan tudja, hogy mi a hős leggyengébb pontja, és azt támadja.
A legjobb filmek úgy gyakorolnak hatást a közönségükre, hogy a hősnek számos akadályt kell legyőznie a siker érdekében. A legnagyobb akadályt pedig nem feltétlenül a fő ellenfele fogja állítani számára, hanem az, aki a legnagyobb ütést képes mérni rá. A legnagyobb sebet ütni pedig a hős személyes hibájának ismeretében lehet.
A Birodalom visszavágban Vader Luke-nak az Erőben való járatlanságát és barátai iránti szeretetét használja arra, hogy csapdába csalja. Az oroszlánkirályban a király testvére az uralkodó fia iránti szeretetét használja ki, és ezzel csalja tőrbe. Azután a trónörökös bűnösségre apellál, hogy száműzetésbe kergesse, és ezzel ő bitorolhassa a trónt. A Reszkessetek betörőkben a két rabló azt szagolja ki, hogy egy kisfiú egyes egyedül van otthon, szülők nélkül, és ez könnyű prédának ígérkezik számukra.
Körbezárva
A sikerfilmekben a főhősnek mindig több ellenféllel gyűlik meg a baja.
A történet gyors, és meglepetésekben bővelkedő előrehaladásához a főhősnek minden oldalról ellenfelekbe kell ütköznie. Néhány ellenfélnél többet használni viszont már olyan bonyolultságú történetet eredményez, amire a nézők már nem feltétlenül kíváncsiak.
A Csak egy kis pánik című filmben Billy Crystal ellenfelei nem csak a maffiózók közül kerülnek ki, hanem az FBI és a családja is bőven tör borsot az orra alá.
A struktúra és a zsáner
A legsikeresebb filmek a filmötlet kibontásához mindig megtalálják a legmegfelelőbb struktúrát és a legmegfelelőbb zsánert, mert pontosan tudják, hogy a jól megválasztott szerkezet kiemeli az ötlet erősségeit, és elrejti a gyengéit.
Nagyon gyakori, hogy a sikeres filmek a filmmítosz elemeit használják. Ezek közül a hős utazása az, ami a legősibb az emberi történetmesélésben, melynek közös gyökerei minden nép mítoszaiban jelen vannak, éppen ezért a világon mindenhol és mindenki számára érthető, befogadható és élvezhető történethez vezet a használatuk.
A Csillagok háborúja, Az oroszlánkirály, a Forrest Gump, a Batman, a Szellemirtók, a Cápa, Az elveszett frigyláda fosztogatói és a Titanic című filmek mindegyike használ mítoszi elemeket.
A közönségfilm: zsánerfilm. De amíg egy klasszikus értelemben vett zsánerfilm: B-movie, még egy nagy sztárral is (A tíz csapás), addig az A-filmek felrúgják a zsánerek szabályait, de úgy, hogy közben mégis a zsánerfilmek keretein belül maradnak. Az igazi sikerfilmek alapvető jellemzője a szabályok tudatos áthágása. A zenei életből hozva példát: Jimmy Hendrix improvizációi vagy Liszt Ferenc rögtönzött parafrázisai mind ugyanehhez a gondolatkörhöz tartoznak. (Ha már itt tartunk, mai értelemben véve Liszt volt az első világsztár, talán azért is, mert mindent tudott, de mégis máshogy használta a tudását, és ez elkápráztatta a közönségét.)
A legsikeresebb filmek betartják a választott zsánerek szabályait, de rugalmasan kezelik azokat. A hagyományokat és a zsánerek ismeretében való jártasságot eredetiséggel, kreativitással és fantáziával ötvözik. A sikerfilmek mindig jól strukturáltak, de a struktúrát is a tartalom kívánalmaihoz igazítják, oly módon, hogy abból még többet hozhassanak ki.
A fordulatok
A legsikeresebb filmek minimum 7 markáns fordulatot tartalmaznak (ennyi minimum kell, ami a 8 szekvencia használatával már eleve adott), szemben a három felvonásos struktúra 2-3 fordulópontjával szemben, ami eleve gyenge, unalmas történetet eredményez.
Különösen a közelmúltban gyártott hollywoodi filmekre igaz, hogy még több csavart és fordulatot tartalmaznak. A film témájától és fajtájától függően egyáltalán nem ritka a 12, vagy a még ennél is több fordulat, amelyek folyamatos meglepetésekkel szögezik a nézőt a székéhez.
Az Ártatlanságra ítélve című detektív-thriller 12 markáns és néhány kisebb fordulattal dolgozik. A jegyeladásokból származó tetemes bevétel hűen igazodik a film által keltett izgalmak nagyságához.
Az ötlet kibontása
A sikerfilmek ötlete egy erős, de egyszerű ok-okozati szálat és egy egyszerű, tiszta karakterváltozást tartalmaz.
A Jurassic Parkban a főhős célja megmenekülni a dinoszauruszok karmaiból, míg ezalatt azt is megtanulja, hogy milyen apának lenni. A Cápában a főhős célja megölni a nagy fehér cápát, de eközben megtanul úrrá lenni a víziszonyán is.
Két történetszál: egyben
A sikerfilmek mindig kettős történetszállal dolgoznak: egy karakter- és egy akciószállal, vagy más kifejezéssel élve egy személyes történettel és egy megoldásra váró üggyel.
Sok író nagy gondot fordít az akciószál precíz, aprólékos kimunkálására, és a történetet olyan gyorsan pörgeti, hogy az embernek még a lélegzete is eláll. De közben a film figyelmen kívül hagyja a főhős személyes problémáját.
A sikerfilmek mindig vezetnek egy karakterszálat – amelyikben a hős megtanul valamit magáról, vagy megold egy személyes problémát –, és egy akciószálat – amelyikben egy fontos, sokakat érintő probléma vagy ügy kerül megoldásra. A nagy trükk, hogy ezt a két szálat úgy kezelik, mintha egyetlen szál lenne.
A Jurassic Parkban a főhősünk nem akar gyereket, de amikor a dinoszauruszok elszabadulnak, neki kell megvédenie a vele lévő gyerekeket, mintha az apjuk lenne. A Drágán add az életedben a főhős karrierista felesége után utazik Los Angelesbe, ahol a feleség irodáját terroristák támadják meg, akik a nőt is túszul ejtik. Azáltal, hogy a főhős megöli a terroristákat, nem csak egy másokat érintő problémát old meg, de közben megmenti a felesége életét, és ezzel a házasságukat is.
A téma variációi
A sikerfilmek általában high concepten alapulnak, és ezt a high concept ötletet a film témáján keresztül bontják ki és mélyítik el.
A high concept egy egysoros filmötlet egy meglepő fordulattal vagy egy oda nem illő ellentétes gondolattal, ami az ötletet különlegessé és piacképesé varázsolja.
A high conceptekkel az a nagy probléma, hogy önmagukban csak 2-3 jelenetet tartalmaznak (a twist előttit, a twistet tartalmazót és a twist utánit). Ezek valóban döbbenetes jelenetek, de nem elegendőek egy teljes filmre. Ezért van szükség az ötlet további fejlesztésére, az ötlet teljes filmmé való kinyújtására. Ennek ellenére a legtöbb, high concepten alapuló forgatókönyv fejlesztését nemigen viszik túlzásba. Pedig éppen a high concept az, ami a világ filmpiacán a leginkább eladható értéket képviseli, feltéve, hogy a belőle készült film száz percen át képes fenntartani a néző figyelmét.
A sikerfilmek egy egyszerű, izgalmas ötletből indulnak ki, de ezt az ötletet mégis ügyesen szét tudják húzni, mert minden apró aspektusát alapos kutatás előzi meg.
Az Aranyoskám alapötlete, hogy egy férfi nőnek öltözik, hogy munkát kaphasson. A film az ötlet kibontása során több oldalról is megmutatja, hogy a férfiak milyen rosszul bánnak a nőkkel, de a nők mégis megbocsátanak nekik. A Keresztapa ötlete, hogy egy maffiafőnök legkisebb fia bosszút áll azokon, akik az apja életére törtek. Az ötletből kibontott film azt meséli el, hogy hogyan lesz egy jó és ártatlan fiúból korrupt és kegyetlen férfi azáltal, hogy azt teszi, amit helyesnek érez.
A Kubrick-menet egy egészen friss film – amiben egy kisstílű szélhámos Stanley Kubricknak adja ki magát, és így húz hasznot a rajongóiból –, de a történet körülbelül a felétől már határozottan unalmassá válik, éppen azért, mert a téma variációi helyett önismétlésbe fullad. Ezt az alkotók is érezhették, így a film éppen csak megüti a nagyjátékfilm szükséges hosszát.
Az ellenfelek szerepe
A sikerfilmek a high concept ötletből táplálkozó történet-fejlesztéshez a téma variációin túl a hőssel különböző mértékben szembenálló ellenfeleket is felhasználják.
Egy jó high concept ötlet tehát csak 2-3 ragyogó jelenetet ad. De mi van a film többi 50 jelenetével? Egy igazán jó film az első jelenetétől az utolsóig fogva tartja a nézőt. A sikerfilmek, miközben egy feszes, gyors sodrású, egyenes vonalú történettel dolgoznak, képesek kitölteni két órát az alaptéma folyamatos variálásával és központban tartásával. Ezt a hatást elsősorban a főhősnek és az ellenfeleinek a cél elérésével kapcsolatos hozzáállásán keresztül fejti ki. Egyszerűen szólva: mindenki máshogy látja ugyanazt a dolgot, és ez egyet nem értéshez vezet közöttük. Ha két karakter egyetért, akkor az egyikük fölösleges.
A Csillagok háborújában Luke, Vader, Ben, Leia és Han nagyon különböző helyet foglalnak el a Köztársaság hierarciájában, és az Erő használatáról is homlokegyenest máshogy vélekednek. A Jurassic Parkban mindegyik tudósnak egészen más elképzelése van az istenként teremtő emberről, mint ahogy az élet értékeiről is.
Ahogy a 8 szekvencia és a subplotok kapcsán is szóba került már, általában a filmek közepétől jelennek meg az újabb történetszálak, az újabb problémák, és velük együtt az újabb karakterek a történetben, amelyek együttesen emelik a történet konfliktusszintjét, azaz roller-coasterét.
A jelenetek
A sikerfilmek jeleneteinek egymásutánja nem a kronológiához, hanem a struktúrához igazodik. Igaz, hogy a legtöbb film ideje nagy részében lineárisan halad, és csak kis részében rúgja föl az időrendet, de ez abszolút nem törvényszerű. A kronologikus történetmeséléshez való görcsöcs ragaszkodás általában a történet rovására megy. A film ilyen szempontból egy organikus egészként működik, és a sajátságaihoz kell igazítani az időrendet, mint ahogy a struktúrát is, és nem fordítva. Egy jól kitalált történet valójában egy megtalált történetet jelent, azaz a film saját magát meséli el, ha értő kezekbe kerül az alapanyaga.
A sikerfilmek minden jelenete erősen áll a saját lábán, ugyanakkor erősen kapaszkodik a film többi jelenetébe is, szerves része a film egészének. A sikerfilmek gyors léptekkel haladnak a kezdéstől a befejezésig. Ez azt jelenti, hogy minden jelenetet egy tisztán meghatározott céllal bíró karakter vezet. A néző ismervén a karakter célját, azt akarja látni, hogy az egyes jelenetekben mit tesz azért a karakter, hogy ezt elérje. Ez a karakter természetesen a jelenetek többségében a film főhőse.
Ha az „írás: újraírás”, akkor a „ház építése: újraépítés”?
A film írása nem egyenlő a szerkezet tökéletes ismeretének felmutatásával. Valamennyire rugalmasan kell kezelni, tudni kell improvizálni. Végül is nem nehéz forgatókönyvet írni, ha az ember letöltötte inas-, majd segédéveit, és lényegesen könnyebb, ha az ember intenzíven csak ezzel a szakmával foglalkozik minden nap, reggeltől estig. A fejlődés, a tanulás folyamata nem egy emelkedőn való haladáshoz, hanem egy lépcső egyik fokáról a másikra való ugráshoz hasonlatos ilyenkor. A filmírás nem hétvégi hobbi, hanem kemény munka, amiben ha az ember jól végzi a dolgát, akkor utóbb művészként, vagy mesterként fogják emlegetni, akinek egy idő után valóban nem kell már azzal veszkődnie, hogy a már papírra vetett gondolatait újra és újra összerendezgesse, és aki valóban elmondhatja magáról azt, amit csak a legnagyobb íróktól hallani: „Leültem, és megírtam. Ennyi!”
Tóth Róbert
-
Írni könnyű. Jót írni a nehéz.
-
Alapvetően két archetipusnak lehet “sikerfilmet” írni.
1. Didaktikusan gondolkodó embernek,
2. Dilalektikusan gondolkodó embernek..Az 1. csoporban tartoznak jóval többen…
Ezek egy filmtől azt várják hogy a meglévő világnézetüket erősítse meg, ne “provokálja” egy film Őket. Legyen happy end a vége. A karakterek egyértelműen “jók” és “rosszak”…A 2. csoportba ezek után sejhető hogy kik tartoznak…
Egyébként (és ez lenne a lényeg) az igazán “dörzsölt” profi írók azok akik képesek rá hogy, hogy kilépjenek a saját dialektikus világukból, és így írjanak igazi közönségfilmet egy általuk csak elképzelt embertípusnak
NEKEM EZ EDDIG NEM MEGY..!Egyébként lenne egy kérdésem:
Ki tudja legfrappánsabban megfogalmazni hogy milyen film tartozik a filmtörténet klasszikusai közé…? (Nem film címeket kérek..!!!!!!!!!!)
Egyfajta “íratlan szabályt” kérek -
Estevez: egy srác – magasan a legtehetségesebb, aki eddig megkeresett – könnyen ír. Fél év alatt 3db 110 oldalas könyvet kaptam tőle. Szerintem egyik kuka, a másiknak szinte csak a végét kell rendbe tenni, a harmadikon meg azóta dolgozunk. Visszaírtuk treatmentbe, és fejlesztjük. Kb. 20 változatot írtunk ki eddig, és előnyére vált a történetnek! Igaz, nagyon meg is változott, de megérte!
Ha valaki írásra adja a fejét, nem árt, ha grafomán. Ha még elmesélnivalója is van a világnak, az már adomány! Előbbibe még sokan, utóbbiba már csak páran, ha tartoznak.
A sok akármilyenből kerül ki a néhány jó. Ja, ne feledjem, a srác 20 éves, és nem tanult klasszikus dramaturgiát soha!!! És mégis, annyit tanul most a közös munkánkból, amivel egyetlen tanfolyam sem ér föl, ez biztos! És én is, tőle, és vele! Amit meg én nem kaphatnék meg máshol.
-
screen: lehet, hogy az első csoport jár moziba. Azt hiszem, ezt a témát a “Kezdet és Vég” 2. része kapcsán már részben megvitattuk. Megnéztem a 101-es listádat is, hát, ott valóban ritka a tiszta, nagy happy end.
Amíg nem dolgoztam, sokat és keményen, én is inkább más filmekre voltam kíváncsi, most pihenni és szórakozni akarok a pénzemért és az időmért, néha eldobni az agyam, és kiengedni a gőzt. Emlékszem, amikor már más barátaim régen dolgoztak, nem értettem a moziba járási szokásaikat, és hogy miért néznek olyan filmeket, amiket néznek. És közben, 35 évesen, lassan kinövök a moziból én is. Egyszer, anno (1993 körül) 2 barátom befizettem a Short Cuts-ra, hogy ez életem egyik eddigi legjobb filmje. Még hónapokkal később is hallgathattam a morcoskodásukat, hiába én fizettem. 3 órát elvettem az életükből!
De talán a didaktikusból is lehet valahogy, legalább a végén egy dialektikus – ilyen az igaz élet – csavarral mást csinálni. Bár azt meg nehéz eladni… És az iskola az a didaktikus rendszeren alapszik, ha úgy tetszik, ehhez pluszban jöhet hozzá az író, mint egyéniség, a saját, egyedi gondolataival.
Nem tudom, honnan a mondat, hogy “Minden film előbb volt sikeres, és csak azután elemzések tárgya.” És nem fordítva. A film klasszikusai azért moziban nagy sikerek voltak. Persze az 1974-es Cápa után megváltozott a mozi képe! Ezt azért vegyük figyelembe. És mindezek előtt talán csak Orson Welles volt korában meg nem értett alkotó, akit ma viszont zseniként tartanak számon. Egy.
-
story-doki!
A piac mindenek előtt! Ez előtt meg kell hajolnom.
Én meg maradok “kisebbségi.. lassan a moziból kikopó” nézőtipus, és ezt méltósággal viselem…
Én szeretem ha egy film “rólam szól”… de egy akciófilm, egy bárgyú vígjáték, egy “mesefilm” az nem rólam szól … valahogy nem érzem hogy lenne hozzá közöm… Én meg olyan típus vagyok aki élete végéig akar “ismerkedni” saját magával.. (Persze gyermekkoromban nekem is az “Osceola” volt az istenfilm, de ezt már kinőttem… felnőttem..)Lehet hogy azoknak van igazuk akik azt mondják: “Ebben a világban kár felnőni..”
Lehet. -
screen: minap megnéztem a Csillagport, rég volt olyan amerikai mozifilm, amiről 5 perc után ki akartam jönni, miközben a demo alapján tudtam, hogy egy összeollózott mozira számíthatok. Idétlen, vagy elcsépelt fordulatok, subtext hegyek: kimondottan kínos volt… Valahogy nem tudtam azonosulni senkivel. Aztán jött az új Bourne-film! Nem vagyok egy akciófilm-rajongó, de ez a film nagyon berántott!
De azt meg önámításnak tartanám, ha nem néznék szembe azzal, hogy kik járnak moziba: főleg ‘gyerekek’, azt hiszem, nekik didaktikus történetek kellenek.
Rólam sem szól minden film, de sokban meg tudom találni azt a kicsit, amit viszont nekem címeztek – ilyen a jó pap vasárnapi miséjének szövege, de ilyen egy sláger is.
A Krisztus utolsó megkísértésében van ez a mondat, azt hiszem, így valahogy: “Minden nő Magdolna egy arca.” Azaz, ide: minden film a valóság egy kis igazságát adja.
Azt hiszem a hollywoodi nagy alkotók is sok kommersszel előbb a nézőseregeket rekreálják, az ezért kapott pénzből magukat, majd, ha már van elég pénzük, megcsinálják a maguk igazi nagy storyját.
-
story-doki: A Csillagport tényleg elrontották, de nem hinném, hogy Neil Gaiman egy rossz író lenne, csak hát a könyvéből készült forgatókönyvet nem ő csinálta. Ellenben a számítógépes Beowulf esetében közreműködött, másrészt Zemeckis garantálja a minőséget. Ezt a filmet érdemes inkább megnézni, mint a Csillagport.
-
“A sikerfilmekben a főhősnek mindig több ellenféllel gyűlik meg a baja.”
Tipikus: nem csak gonosz lehet, hanem kegyetlen választási kényszer.
Szupermen mentse meg a világot, és/vagy menjen el a (általában gombafrizurás) kisfia iskolai fellépését megnézni.Tipikus: a főgonosznál az algonosz veszélyesebb. Legyőzöd a maffiavezért, de jön a nála veszélyesebb fia, családja, utódja, aki gátlástalanabb. Míg a főgonosz “csak” a céljainak megfelelően öl, az algonosznak nincsenek ilyen gátlásai.
Ez milyen?
-
Estevez: örülök, hogy felvetetted ezt a gondolatot (mármint, hogy a főgonosznál veszedelmesebb az algonosz).
Az én sztorimnak éppen ez az egyik szála, ami arra épít, hogy amíg a “főgonosz” racionális megfontolásból, “ésszel” pusztít, addig az “algonosz” személyes (vélt vagy valós) sérelem miatt, érzelemből, ezáltal kiszámíthatatlanabb.
Most már tényleg megírom, a fenébe is!
Kb. 10 éve már megvolt az első verziós regény forma, csak az még nemigen volt tudatos… Itt úgy érzem, kezdenek összeállni a puzzle darabkák. -
Minden sikerfilmbe szükséges gonosz?
-
Béla: szerintem gonosz nem feltétlenül. Konfliktus viszont mindenképp.
-
Beowulf: nézze meg mindenki (1750-ért a Westendben, a szemüveg marad), ne csak én szívjam meg!!! .-( Szörnyű rossz. Bár lehet, én vagyok a hibás, amikro kalandfilmet vártam, és lélektani drámát kaptam…
Algonosz: Contagonist. Sok film végén valóban ő lesz a nagy ellenfele a hősnek, mert személyes problémája van vele. A PP2-n a fő drámai kérdés választ kapott, vagy a 3. felvonásban viszonylag hamar elszámol egymással a Prot. és az Ant. És mivel a 3. felvonásban a tér-idő beszűkül a főhős körül, és a problémája személyessé válik, egy olyan karakter kell ellenfélnek, akinek személyes gondja van vele, és nem úgy viselkedik, mint az Ant., akinek ugyanaz a célja, mint a főhősnek, csak a másik oldalon áll.
A több ellenfél az meg egy háló, amibe mindenki belefér, hisz valóban a konfliktus az, ami számít…
A dilemma, amit Superman-nel említesz meg a legjobb írói fegyver, amivel a nézőt el lehet bűvölni .-)
Rob

13 hozzászólás
Hozzászólások hírfolyam
Trackback link: http://www.filmiras.hu/2007/10/31/hogyan-irjunk-kozonsegfilmet-viii-resz-2-resz/trackback/