A jelenet és a dialóg (4. rész)

A dialógusírás tanításának alapproblémája, hogy minden filmben más a történet, és mások a karakterek. És ezek a karakterek éppen milyen jelenetből jönnek, milyenbe mennek? A dialógus nagyon sok tényező függvénye, ezért nehéz róla általánosságokban beszélni. És – természetéből adódóan – még az író személyétől is erősen függő dolog.

A jelenet és a dialóg

A dialógus problematikája

Egy másik probléma, hogy a dialógus nem élőbeszéd, de úgy kell hangoznia. A dialógus tartalom-centrikus, tematikus tartalmat hordoz. Ez a két dolog antagonisztikus ellentétben áll egymással. A jó dialóg ezt oldja föl. Egyszerre hangzik valósnak, de csak szigorúan a történethez kapcsolódik, nem tartalmaz tölteléket, mint egy valós beszélgetés. Minden szónak súlya, jelentősége, értelme és funkciója van benne.

Mint ahogy már korábban megbeszéltük, egy filmben minden tett, minden jelenet és minden elhangzó szó a film legvégére mutat. A film vége, a csúcspontja vezeti a dialógot is. Ha tudod, hogy hogyan végződik a filmed (ami nélkül el se kezdd írni), akkor már eleve jó, de legalább jobb lesz minden dialógusod is.

A dialógus és a struktúra kapcsolata

Nem meglepő, de a dialógusok is mások egy könyv elején, a közepén és mások a végén. A film kezdetétől a vége felé haladva ezek a következők lehetnek:

Expozíciós dialóg: arról szól, hogy ki a karakter és honnan jön, és mi a szituáció, amibe csöppent a film elején. Általában elég statikus és önmagában unalmas, ezért konfliktusban, harcban, összecsapásban lehet ügyesen élni vele, ahogy mondják: mindig szexszel vagy verekedéssel kezdődjék a film. Csak annyit mondjon el ez a dialóg, amennyit feltétlenül szükséges, vagy annál valamivel kevesebbet: használd ki a közönség kíváncsiságát és intelligenciáját is. Kösd a múltbeli információt a karakter céljához (ezt akarom, mert régen ez volt).

Az értékek kifejezése: ez a karakter needjéhez kötődik, ezért ez a fajta dialóg is elég korán megjelenik a filmben. A karakter needje a „mit szeret”, és „mit nem szeret” kérdéseken keresztül derül ki. Ilyenkor a karakter belsejébe lehet látni: mi tenné igazán boldoggá. Ezekre a kimondott értékekre rá is lehet kérdezni, ami még inkább a karakter mélyére enged nézni.

Direkt vagy indirekt terv megfogalmazása: mindig egy karakter célja viszi a jelenetet előre. Ha eldöntöttük, hogy ez ki lesz, akkor azt is el kell döntenünk, hogy a karakter milyen módon akarja elérni ezt a célját. Ha a terve direkt terv, akkor kimondja, amit el akar érni, és egy másik karakter szembeszáll vele, ami konfliktushoz vezet. Ez a megoldás konfliktusnövelő, és a karaktereket eltávolítja egymástól. Ha a terve indirekt terv, akkor a karakter mást mond, mint amit akar. A karakter magabiztossága itt elsőrendű fontossággal bír. Ezután az ellenfele vagy észreveszi a csapdát, de mégis belemegy a játékba (szerelmesek játéka), vagy nem veszi észre a csapdát, és a karakterünk így eléri azt, amit valójában akart (bármit adj, csak azt ne – és azt kapja, amit szeretne, amitől színleg menekült). Az indirekt terv konfliktuscsökkentő és a karaktereket közelebb hozza egymáshoz.

Értékek ellentéte: már a történet közepén járunk, de a nagy összecsapások dialógjai is ilyenek. A karakter kifejti, hogy mit szeret, vagy mit nem szeret, amire az ellenfele más érvvel hozakodik elő. A dialóg támadásból és védekezésből áll.

Morális vita: közeledünk a nagy összecsapáshoz. Ez már nem értékek, hanem tettek harca szóbeli csataként. A tett mutatja meg, hogy ki is a karakter valójában. Az ilyen dialógok alapeleme a témaváltás: mit tett a karakter – ki a karakter. Innen a dialóg védekezés és támadás váltakozásából áll.

A csönd: a felismerések pillanata. A climax, a változás, az átalakulás drámai időszaka. Nagyon fontos, mondhatni kulcsmomentum: a dialóg hiánya a dialógusok között még hangsúlyosabban irányítja a figyelmet. Remek példa a Titanicból Rose esete, amikor egy deszkán fagyoskodva elveszett szerelme szavainak hatására belefúj a mentősípba. Vagy a Micsoda nő című filmben Richard Gere mezítlábas sétája a parkban is egy ilyen pillanat, amikor rájön, hogy ez a nő mennyire fontos az életében.

Futtasd át fejben, például a Csillagok háborúja című filmet, és ezek után már egészen biztos, hogy érezni fogod a dialógusok különbözőségeit!

Konklúzióként leszögezhető a fentiek alapján is, hogy a jó dialógus a struktúrához kötődik, abból származik! A struktúra teremti meg az akciót és az érzelmet, és a dialóg teljesíti ki, vagy teljesíti be azokat.

A dialógus, mint zene

A dialógust akkor lehet a legjobban megérteni, ha úgy szemléljük, mint a zenét, ahogy Hitchcock is emlegette. A zenéhez hasonlóan a dialógus is a ritmusával kommunikál, és jobban működik, ha többféle zenei sáv, azaz funkció ötvöződik benne.

A jó dialógus három különböző szinten működik egyszerre: a történetmesélő dialóg, a karakterfeltáró dialóg és a szimbólumok vagy kulcsszavak szintjén.

Történetmesélő dialógus (melódia)

Ez minden jelenet első sávja. Ez egyszerű: arról szól, hogy mi történik a jelenetben. Elemei:

Cél: először döntsd el, hogy melyik karaktered célja viszi a jelenetet. Valaki akar valamit, és mindenki más reagál erre valahogy. Ez a karakter lehet a film hőse, vagy bárki más is. Általában ez a főhős, de akárki is, az ő célja adja majd a jelenet gerincét, ez tartja majd meg.

Ütközéspont: valakinek kell lennie a jelenetben, aki szembeszáll az előbbi céllal. Ez okozza a konfliktust kettejük között.

Terv: a céllal bíró karakter most egy tervhez folyamodik, hogy mégis elérje a célját. Ez lehet direkt cél, amikor ki is nyilvánítja, hogy mit akar, vagy lehet indirekt terv, amikor úgy csinál, mintha valamit akarna, de igazából egészen mást akar. Ne keverd össze: ez a terv csak a jelenetbeli cél elérésére vonatkozik, és nem az egész történet nagy és egyetlen céljának elérésére szóló terv.

Fordulat: alkalmanként a karakterünk és/vagy a közönség meglepődik azon, ami történik. Általában egy fordulat izgalmasabbá teszi a jelenetet.

Befejezés: minden jó jelenet a befejezése felé építkezik. Ez lehet egy befejezett akció vagy egy meglepő felismerés. Ha előre tudod, hogy mi lesz a jelenet befejezése, akkor könnyű lesz ebbe a végpontba megérkezni.

Karakterfeltáró dialógus (harmónia)

Ez a második sáv az egyes jelenetekben. Vita arról, hogy mi értékes és mi értéktelen az életben, vagy mi a helyes cselekedet és mi nem az. Ez a zenei harmóniához hasonlóan mélységet, szövetet és teret ad a melódiának. Más szóval, a történet eseményein kívül a karakterfeltáró dialógus a karakterek és a szerző hozzáállását is megmutatja ezekhez az eseményekhez.

Értékek dialógusa: sokszor a karakterek kimondják az értékeiket, hogy mit szeretnek és mit nem, miben hisznek. A karakter értéke egy mélyebb kimutatása annak, hogy hogyan kell helyesen élni. Íróként így össze tudsz hasonlítani nemcsak akciókat, hanem életutakat is.

Morális dialógus: ez a helyes és a helytelen akció kifejtése. Amikor a karakterek konfrontálódnak, az nem csak a stratégiák és értékek ütközete. Szólhat a tettek morális értékéről is. Az ilyen dialógusban egy karakter tesz valamit, és egy másik karakter szembeszegül ezzel, azon az alapon, hogy ez a tett másoknak fájdalmat okoz. A jelenetben ezután egymás elleni támadás és védekezés folyik, ahol mindenki okokkal támasztja alá a saját álláspontját.

Szimbólumok és kulcsszavak (ismétlés, variáció és vezérmotívum)

A szimbólumok, a kulcsszavak, a frázisok, a szólások, a jelmondatok és a hangok a jelenet harmadik sávját alkotják. Ezek szilárd jelentéssel bírnak, akármilyen jeleneti kontextusban is használjuk őket, így még vastagabb szövetet és még nagyobb erőt adnak a dialógnak. Ismételhetsz egy szót sokszor, vagy használhatod a különböző jelentésárnyalatait széttartó gondolatok társítására.

A szimbólumok vagy metaforák használata a legjobb módszer, hogy a történeted nemzetközi szinten is kommunikáció-képes legyen. A szimbólum több, más, mint önmaga. A szimbólumok rendszerének felállításával a történeten belül egy olyan kapcsolatot alakíthatsz ki, ami állandóan emlékezteti a nézőt egy magasabb szintű valóságra vagy egy mélyebb, összetettebb rendszerre.

A jelmondat

A jelmondat egyetlen mondat, ami ismétlődik a történet folyamán. Minden alkalommal más összefüggésben jelenik meg. Eredményként ez a mondat egyre nagyobb jelentőséggel bír, míg végül a történet jelmondatává válik, ami tulajdonképpen az alaptéma hordozója.

A dialógus megírása

Először csak a történeti dialógot írd meg, utána írd újra a dialógot a második sáv, a karakterfeltáró dialóg kiegészítésével, végül harmadik alkalommal a kulcsszavakra koncentrálj. Mindezt úgy, hogy lehetőleg ne növeld a dialógus hosszát! Ezt nem könnyű megcsinálni, de az eredmény egy tömény, sűrű, többdimenziós, vastag szövetű dialógus lesz.

Egy idő után persze ez is automatikusan megy már. Mint ahogy a történet és a karakter valójában ugyanannak a dolognak a két megnyilvánulási formája, a belőlük származó dialóg sem viselkedik máshogyan. Ahogy a karaktert és a történetet a Circle of Being kapcsolja egybe, úgy a dialógus két rétege között ezt a szerepet, ezt az összeolvadást a szimbólumok és a metaforák teremtik meg.

A dialógus átírása, az újraírás

A dialógus nem a legelső, hanem egyenesen a legutolsó dolog, amire az átíráskor gondot kell fordítani. Gyakran, ahogy a történet strukturális elemei a helyükre billennek, a dialógus szinte magától kialakul, mert nem kell azon gondolkodnod, hogy a dialógus hogyan vigye előre a történetet, és hogyan hidalja át a történeti hézagokat. Vagy lehet, hogy egyáltalán nincs is szükséged az adott dialógusok átírására, mert a struktúra már nem is igényli azt a jelenetet, így kivágható az egész.

Amikor a dialógust húzod meg, először dobj ki belőle minden szót, ami nyilvánvaló állítás. Ha valamit meg tudsz mutatni, akkor a dialóg már csak ennek az akciónak a kommentálása lehet, vagy egy karakter hozzáállása ehhez az akcióhoz.

Ezek után nézd meg a jelenet formáját. Légy biztos benne, hogy a dialóg egy drámai tetőpont felé vezet, ami a jelenet leghangsúlyosabb pontja, és ami az olvasót majd a következő jelenetbe löki.

Olvasd fel újra hangosan a jeleneteket, úgy, hogy a kulcsszavakat ismételgeted, amelyek az alapvető ellentéteket és hasonlóságokat hordozzák a történetben. Majd olvasd fel ismét hangosan a jeleneteket, de most úgy, hogy biztos lehess benne, hogy a különböző karakterek értékei világosan kitűnnek a jelenetben.

Figyelj az átalakulás jelenetére! Mit mond itt a hős? Mit jelent ez valójában? Ha ez rosszul hangzik, vagy klisének hat, cseréld le. És nézd meg a korábbi jeleneteket, ahol előkészíted ezt a változást, hogy az ottani dialóg részletei is rendben vannak-e, hiszen rajtuk áll, vagy bukik a változás jelenete.

Keresd meg a film jelmondatát, ami a témát hordozza, és többször elhangzik a történetben. Ha nincs ilyen, találj ki egyet, és használd.

Végül olvasd fel hangosan a jeleneteket újra és újra. Alakítsd addig a dialógust, amíg az teljesen a valós beszéd ritmusához igazodik.

Ahogy egy könyv írásában a legelső dolog a struktúra felállítása, és a legutolsó a dialógus megírása, az átírásra is ugyanez vonatkozik. Az átírás nem a dialóg csiszolgatása, hacsak nem áll már eleve tökéletes lábakon a történet!

Néhány dialógusírási technika

A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány olyan módszer, ami hathatós segítséget nyújthat abban, hogy hogyan fogjunk neki egy dialógus megírásának.

A karakterek lehetőleg ne beszéljenek önmagukról, hacsak ennek nincs dramaturgiai fontossága. A legszerencsésebb megoldás, ha a karaktert mások beszélgetéseiből ismerjük meg. De persze még jobb módszer, ha a karakter helyett a tettei beszélnek.

Kerüld az információ duplázását, azaz ne beszélj arról, amit mutatsz, és ne mutasd azt, amiről beszélsz. De ha lehet, akkor mégis inkább mutasd, ne mondd!

„Kerülgesd a forró kását”, táncolj a tárgy körül, azaz kerüld a subtextet. Ha a néző pontosan tudja, hogy miről van szó, akkor ez a módszer különösen jól tud működni. A romantikus vígjátékok dialógusaiban gyakran találkozhatsz vele.

Mondd az ellenkezőjét annak, amit éppen mondani akarsz. A subtext kerülésének alapesete: mindent mondhatsz, csak azt az egy mondatot nem, amiről a dialógus valójában szól.

Lehetőleg rövid, néhány szavas dialógusokat írj. Ezek pörgővé teszik a filmet.

Néhány töltelékszó azért belefér a legjobb dialógusba is, ettől életszerűbbé válik. Hagyj teret a színésznek is, de azért erős kézzel húzd meg a határt, hogy meddig mehet el: az alapszabály itt is az, hogy a subtextet még véletlenül sem mondhatja ki.

Tartsd szem előtt, hogy a krízishelyzet és a konfliktusszituáció adja a jó a dialógus sava-borsát.

Ügyelj arra, hogy minden karakter máshogy beszéljen: más szókinccsel, más tájszólással, vagy legyen más a szavajárásuk.

Kerüld a szimpla visszakérdezést, helyette emeld magasabb nívóra a dialógot egy visszatámadással, egy rálicitálással.

A dialógus folyamatossá tételére, és a lényeg hangsúlyozására labdaként dobáld a kulcsszavakat a beszélők között.

Ha a karakterek világról alkotott képe, hitvilága, nézőpontja ellentétes, akkor máris van miről vitatkozniuk, még akkor is, ha ugyanazt akarják. Hogy magamtól idézzek: a filmben az egyetértéshez csak egy ember kell, ha ketten egyetértenek, akkor az egyikük fölösleges.

Villantsd meg az egyéni humorodat.

De akárhogy, akármilyen dialógust is írsz, ne feledd, hogy egyszerre kell érdekesnek, érthetőnek és szórakoztatónak lennie, miközben a történet továbbgördítését is biztosítania kell.

„Terjengősség = érzelgősség!”

Bartók Béla gondolataival fejezem be ismét: „A forma akkor tökéletes, ha mindent kifejez, amit kell, és semmivel sem többet, mint amit kell. Az érettség szüli az egyszerűséget, a helyes arányt, a középutat. Hogy valaki alkotó lehessen optimistának, bizakodónak és erősnek kell lennie. A munka jó előfeltétel, de még nem minden. Kell tehetség is, de ehhez nagy alázat szükséges, ami elősegíti az objektív tudatosságot, a különböző inspirációk területei közötti kommunikációt.”

Tóth Róbert