Definiáljuk 3.: Szinopszis

A forgatókönyvírás során használt szinopszis leírja a történetet elejétől a végéig, persze nem minden részletbe belemenve, de a főbb drámai mozzanatokat, pontokat tartalmazva.

Fél vagy egyoldalas összefoglalása a filmnek, kitérve a főbb karakterekre és a főbb történeti pontokra.

jaja. gyakori hiba, h a szereplo ‘belso utazasa’ van leirva es nem az, ami tortenik a vasznon.

es ezt az un.”hozzaerto” palyazat-elbiralok meg hasonlok se tudatositjak… legalabbis megtortent.

(Bocs, a pályázati kiírásban a treatment szó szerepel.)

szinopszis?:)mikor nincs lehetőség elolvasni a forgatókönyvet, de mégis tudni szeretnéd miről szól….mint a sűrített tej. Benne van elvileg minden, na de az ízélmény…..

A forgatókönyv egy-kétoldalas esszenciája, mely kitér a főbb történeti pontokra és karakterekre.

dibdab: Szerintem épp az a lényeges különbség szinopszis és treatment közt, hogy az előbbiben még nem kell mindenről pontosan tudnod, hogyan fogod majd a filmben megmutatni. Egy szinopszisban elég annyit írnod, hogy a főhősöd betegesen fél a kígyóktól, egy treatmentben már kell egy jelenet, amiben egy kétszemélyes gép hátsó ülésén ülve észreveszi, hogy hatalmas boa tekergőzik a lábánál, és ijedten felpattan.

Mivel a szinopszis ideális esetben a második termék, ami egy filmötletből készül, nem is várható el tőle, hogy olyan kidolgozott legyen, mint egy treatment. Megint más a filmből vagy kész könyvből visszaírt változat, azt nevezem én plot szinopszisnak. Ott az igazi nehézséget épp az jelenti, mi maradjon ki belőle.

Hú, ez tetszett, András: kígyó-fóbia és ostor. Ezt honnan vetted? Mert a 3. rész elején ezt én nem éreztem ilyen nyilvánvalónak (igaz, azok inkább lábatlan gyíkok voltak).

Egy volt hallgatóm szerint az ostor pedig egészen máshonnan ered, egy sajátos cowboy-kép, ami egy régi-új westernfigurát hív életre.

András: ha csak annyi van meg h. a “főhős betegesen fél a kígyóktól”, jelenet nélkül, az nincs kész. nem ér annyit hogy valaki megnézze. és belekerüljön a szinopszisba.

pontosan kéne tudni, mi fog történni már szinopszis-fázisban, különben egy félkész dolog az egész, ötletelgetés. legfeljebb az megengedhető, hogy később változni fog a sztori, de az, hogy töredékes mellébeszélés legyen, nem.

a másik dolog, h az Indiana Jones hivatkozás miatt nehéz elvonatkoztatni ettől (és általánosként kezelni ezt az esetet), mivel ott a dzsungel és a sivatag, és adja magát, hogy kígyók fölbukkanhatnak.

szerintem legjobb, ha a szinopszis rögtön a történet végével kezdődik, vagy legalább utal az elején a végkifejletre, hiszen az egészet úgyis – mint e. a. poe a hollót – visszafelé kell kidolgozni.

a vázlatban (szinopszis) nagyjából a jellemeket, kapcsolataikat, fejlődésüket, a főbb cselekményeket, azok következményét, a párhuzamos szálakat, a bonyodalmakat, a megoldásokat (amik később talán változhatnak, de mindig a végcélra irányuljanak) jegyezném le röviden. a lényeg az, hogy az egész eseménysor világosan átlátható legyen. különösen a főhős (vagy hősök) szempontjából, mi minden lesz az, ami majd a végső tettre sarkallja.
a főhős karakterét, illetve annak kezdeti csíráját, már a legelején úgy alkotnám meg, hogy a szükséges változásokon keresztül a krízishelyzet, a megoldás és következmény előírásainak megfeleljen.

persze egy egyszerű mese, fantasy vagy sci-fi esetében, ahol többnyire a karakterek nem fejlődnek, hanem szinteket nőnek, gyökértelenek, nincs családjuk, nem tartoznak senkinek felelősséggel… ott “csupán” a történetnek, meseszövésnek kell nagyon jónak és látványosnak (moziról van szó) lennie. ilyenkor lehetőség nyílik több igen látványos, lélegzetelállító helyszínnel vakítani, amíg dráma esetében az eseményeket sűrítjük és a helyszínek számát redukáljuk.

pl. a gyűrűk urának vmi ilyesmi lenne a szinopszisa:
vmi tolkiennek a könyvéből egy pikareszk film, a silverscreenen folyvást rohangáló hősökkel. az események sorrendje aligha számít, mcguffin végett kitérőkkel a végzet hegyéhez tartunk. átmegyünk középföldén, hegyen-völgyön szanaszéjjel kalandozunk, leruccanunk móriába, az alvilágba. itt is csata, ott is csata. hozzávalók: ork, troll, varázslók, kerti törpe, mocsári izé, elfek, vagy bármi, amit meséből, mitológiából le lehet nyúlni. szinte csak férfiszerepek vannak. nőre a varázslónő, hercegnő kivételével semmi szükség, esetleg a háttérben mutatóba elmegy néhány statiszta csaj. a jófiúkat szépen bemutatjuk, nem árt közöttük unaloműzőnek egy-két incidens, mintha jellemük lenne. a rosszfiúk pedig olyan embertelenül genyák, hogy arctalanok mindannyian, mint a star warsban darth vader katonái, (vagy a későbbi equilibrium katonái), ábrázolásukkal nincs sok vesződség, igazán be sem mutatjuk őket, a főgonoszt is elegendő hevenyészve ábrázolni, nagyritkán felvillantani a nézőnek, hogy el ne felejtse.

béla: A gyűrűk ura zanzája zseniál! .-)