A forgatókönyv rost-szerkezete (4. rész)

Korábban a subplotról csak mint érzelmi szálról beszéltem, de most bővítsük ki egy kicsit ennek a szónak a jelentését is. Míg a plotot a fő történetszál névvel is illethetjük, addig minden más történetszál a mellék-történetszál címre tarthat jogot.

Subplotok

Attól függően, hogy mennyi történetszálunk van, a forgatókönyv lehet „hosszú” vagy „vastag”. Egy „hosszú” forgatókönyvben nincsenek mellékszálak, azaz kicsi a film kitekintése a Protagonist történetéből. Ezzel szemben egy „vastag” forgatókönyvben egy vagy több subplot is van. Extrém esetben a multiplothoz juthatunk, egy tulajdonképpeni main story nélküli, egyenrangú történetekből álló filmhez, ahol az egyes történetek egy téma variációi, és ahol az egyes szálak tematikus kapoccsal, location kapcsolattal, vagy plot-keresztezéssel fűződnek egybe. Ilyen filmek a Rövidre vágva, a Szeress, ha tudsz!, a Magnólia, az Igazából szerelem és az Ütközések.

A subplot jellemzői

– párhuzamosan (késleltetve) fut a Protagonist történetével,

– mellékkaraktereket von be a történetbe,

– saját témája, tárgya van,

– saját Protagonistja van,

– a Protagonistjának saját célja van,

– 3 felvonásos struktúrájú, azaz minimum három jelenetből áll,

– gyakran a 3. felvonás tetőpontja a subplot karakter változását hozza (hasonlít, rezonál, utal a main story főhősének change-ére).

A Csak szex, és más semmi című filmben Dobó Kata subplotja remek példa a fenti subplot jellemzőkre. Vajon hány beat-es off-screen subplot az övé a filmben?

A subplot funkciói

Egy subplotnak háromféle szerepe lehet egy történetben:

1. Plot funkció: keresztezi a main plotot, ezzel segíti, vagy akadályozza a főhőst.

2. Tematikus funkció: a fő téma variációit hozza, alternatív lehetőségeket mutat a szituációk megoldására.

3. Strukturális funkció: elvágást, időben és térben való ugrást biztosít, késlelteti a plot akcióját, ezzel növelve a történet feszültségét.

László Miklós Illatszertár című darabjából készült a Saroküzlet (The Shop Around the Corner) című film James Stewart főszereplésével, amiben Stewart egy bolti eladót játszik, aki igencsak utálja az egyik kolléganőjét, amit kolléganője is viszonoz, miközben tudtukon kívül egymással állnak szerelmi levelezésben, csakúgy, mint A szerelem hálójában hősei. Az üzlet tulajdonosának, Matuscheknek a subplotja megint csak egyszerre példa a fenti három funkcióra. Matuscheket ugyanis megcsalja a felesége, ami a fő téma variációja, ez is egy titkos szerelmi kapcsolat. Matuschek úgy gondolja, hogy Stewart az, akivel a felesége megcsalja őt, ezért ahol csak lehet, keresztbe tesz főhősünknek, még el is bocsátja, ami hősünk házassági szándékait azonnal semmissé teszi. És végül, amíg az ő történetét figyeljük a vásznon, a magánnyomozását, valamint öngyilkosságát, van hová elvágni főhőseink történetszáláról.

Egy subplot néha akár egy egész szekvenciát felölelhet, ez általában a Guardian vagy az Antagonist, azaz egy nem main-plot-protagonist SPOW-jából fut (A kéz, amely a bölcsőt ringatja), és ezek a kisebb-nagyobb subplotok általában a Half 2-ben dominálnak (késleltetés), hogy ezáltal is emeljék a roller-coaster ívét.

A jó subplot

– erősen kapcsolódik a main story-hoz (mint az érzelmi szál az akció szálhoz),

– plusz dimenziót ad a történetnek és a karakternek, aki csak az „akcióval van elfoglalva”, gyakran kommunikálja a karakter álmát, vágyát (emotion-line),

– gyakran mutat a change irányába (Csak szex, és más semmi, Dobó Kata subplotja),

– előrelendíti a main plotot (akciófilmek esetében),

– gyakran megváltoztatja a main plot irányát (karakterváltozás esetében),

– a megjósolható storyline-t bonyolíthatja (új információ behozása),

– a főtémát hozza (a Holt költők társasága esetében minden fiú problémája hasonló),

– gyakran érdekesebb, mint a plot (egy nyomozás mindig csak egy nyomozás, a nyomozó magánélete már egyedi, akció kontra érzelem: Két tűz között),

– gyakran jelentős része a filmnek (A kis szemtanú, Két tűz között, Vissza a jövőbe),

– a domináló subplotban vezetni kell a main plot-ot (3-5 beat erejéig: A kis szemtanú esetében a nyomozás a plot, a nyomozó és a kisfiú anyjának szerelme a subplot),

– mesteri a plot és a subplot „csúcsrajáratása” – komplex krízis, komplex klimax (Csak szex, és más semmi: Dobó Kata öngyilkossága, Schell Judit karakterváltozása),

– nem egyenrangú subplotok (Az elnök különgépe: erősebb subplot az alelnökasszonynak, gyengébb az orosz tábornoknak).

A subplotok száma

Általában: 1-2-3, de néha akár 5-6 subplot is lehet egy történetben. Ha nincs subplot, a történet túl lineáris lesz, dimenziótlan. Ha túl sok van, zavaros lesz, elnagyolt (idő-deficit).

A subplotok problémái

– struktúra hiánya (3 felvonásban való gondolkodás hiánya),

– tematikus kapcsolat hiánya a main plottal (nem egy történet vetületei),

– rosszul elhelyezett, rosszul időzített subplot (Távol Afrikától: a film subplotja éles határvonallal keretezi a film központi plotját, nincs közöttük kapcsolat).

A plot kérdése: Miről szól a történet? Míg a subplot kérdése: Mit akarok én elmondani a történettel? Hogyan látom én a világot?

Az adaptációról

A regény és a film teljesen más médium, ebből azonnal következik, hogy egy remek regényíró még lehet csapnivaló forgatókönyvíró, és egy tehetséges forgatókönyvírónak alaposan meggyűlhet a baja a szépírással. Ha legalapvetőbb történetmesélési sajátosságuk alapján hasonlítjuk össze őket, akkor a következő megállapítást tehetjük: a regény esetében a drámai akció általában a főhős fejében játszódik, míg egy filmben a drámai akciót leginkább képekkel mutatjuk meg.

A regénybeli főhős gyakran belső konfliktusokkal küzd, amelyeknek a filmen való megmutatása elég nehéz feladat! Sokszor az egyetlen megoldás a narráció, mert nem dramatizálható könnyűszerrel a regényben amúgy könnyen átadható gondolati tartalom. Narratív, non-dramatikus, epikus a történet, ha a hős egyedül van, vagy utazik, házat épít, beszédet tart, vacsorázik. (Például ide sorolhatóak Tarr Béla filmjei is.) Ezzel szemben dramatikus a történet, ha a hősnek vele egyenrangú ellenfele van. A görög tragédiák fénykora óta mindössze két emberre van szükségünk, és máris jöhet a nézeteltérés, a konfliktus és az egyet nem értés. Hiszen az egyetértés szó mindössze egyetlen embert feltételez. Ha egy filmben ketten egyetértenek, akkor egyikőjük fölösleges!

Első körben azt is mondhatnám, hogy egy regény adaptálásakor szavakhoz keresünk képeket, míg egy eredeti ötlet megírásakor egy némafilm képkockáit szólaltatjuk meg. Azért ennél valamivel bonyolultabb a helyzet. De van rá megoldás.

A plot és a subplot cseréje

Gyakori, hogy egy regény filmre írásakor a plot-subplot cserét kell alkalmazni. A regény belső konfliktusú plotja subplot lesz, míg a háttérben meghúzódó, és csak a főhős által elmesélt, vagy csekély mértékben kibontott subplot, ami itt az igazi akciódús történet, plot lesz. Mert ez az, ami dramatizálható, színpadra állítható. Nagyon gyakran ez okozza az olvasókból lett nézők kiábrándultságát: ők nem ezt a történetet olvasták a könyvben. De nincs mit tenni, a regény és a film határait nem lehet minden áldozat nélkül áthágni. Goldman szavaival élve: a könyv teljességéhez hűnek maradni úgysem lehet, a könyv szándékához viszont kötelező. Vagy választható a Sorstalanság esete is, de ez a film a mozikban már bebizonyította, hogy nem ez a helyes út. Túl sok adófizetői pénzembe került ennek a kísérletnek a megszületése, és túl sok időmbe telt ennek a filmnek a megnézése is.

Vajon miért van az, hogy az amerikai írók regényei lényegesen kapósabbak a filmpiacon? Stephen King vagy Michael Crichton minden regényéből film születik. Miért? Mert vizuálisabbak, akciódúsabbak, cselekményesebbek, mint a legtöbb európai szerző regényei. Hazai regényíróink közül én feltétlenül kiemelném Nemes Lászlót és Fehér Klárát, akik egyszerre mély, ugyanakkor pörgő történeteikkel ma is leláncolják olvasóikat. A fiatalabb nemzedék tagjai közül természetesen ide tartozik Lőrincz L. László és Nemere István.

A film: emóció

Ahogy már sokszor mondtam korábban, a film: érzelem. Ha nem nyúlsz valamikor, de legalább a film végén a zsebkendődért, akár dráma, akár vígjáték, amit nézel, ott valami baj van (Lesz ez még így se).

Az érzelmek hatása akkor is valódi, ha tudatosan generálják azt, sőt, Eisenstein óta tudjuk, hogy ez mérnöki pontossággal kiszámítható és időzíthető is, ez maga a dramaturgia manipulatív oldala. A dramatizálás pedig azt jelenti, hogy érzelmi szituációkon keresztül meséljük el a történetet. Ez még A Nagy Ő című sorozatra is igaz. Persze itt is ki kell találni, be kell keretezni, és el kell „játszani” az érzelmeket, csakhogy a rossz játékot, az átélés hiányát a néző észreveszi. Talán erre utal az alábbi magyar szólás is: Az amerikai színész az, ami, a magyar színész meg olyan, mintha.

Katartikus pillanatok

Ahogy mondani szokták: a nevetés álarc is lehet, de a fájdalom mindig valódi! Amikor A család kicsi kincse közepén a kislány elsírja magát a nagypapának, az igazi sírás. Én olyan őszinte pillanatot ritkán láttam még filmen, most is beleborzongok! De ugyanezért jelölték Oscarra Sean Pennt is a Ments meg, Uram! című filmben.

Ha láttad A faun labirintusa című mesterművet, akkor talán megérted, hogy miért bővítette ki ez a film az eddigi kilenc kedvenc filmem listáját tízre. Mert ennek a filmnek a befejezése maga a színtiszta katarzis!

Reiki mesterem mondta egyszer a következőt: A szerelem és a spirituális átalakulás kölcsönösen föltételezi egymást. Míg a szerelem az érzelmi szálhoz és ezáltal a needhez vezet, addig a spirituális átalakulás a change-hez. A szépség és a szörnyeteg című mesében a spirituális átalakulást a gyerekek számára is jól érthető fizikai átalakulással mutatták meg, de a lényeg, a tartalom, így is ugyanaz a forma mögött.

Még egyszer az emotionről

Billy Wilder szerint egy jó író minden éjjel álmodik egy filmre való történetet, csak reggelre, amikor fölébred, elfelejti. (Itt sokat segíthet egy agykontrollos technika, amivel be lehet programozni, hogy ilyen ötlet esetén azonnal fölébredjünk. Már csak egy toll és egy papír az, amire szükségünk van, vagy a fehér lepedő lesz az áldozat.) Wilder is sorra elfelejtette az éjszakai remek ötleteit (azért még így is maradt neki bőven, szerencsére), de egy idő után ő is odakészítette a papírt és a ceruzát az éjjeli szekrényére. Egyik reggel meg is találta a nagy történetet, amit éjszaka, félálomban fölírt a papírra. Íme: A fiú találkozik a lánnyal!

Végezetül ne feledd, hogy a film egy érzelmi hullámvasút. Ültesd fel rá a fiút és a lányt, és velük együtt a nézőt is, ez az író dolga!

Tóth Róbert