Hogyan írjunk közönségfilmet – VI. rész – A forgatókönyv rost-szerkezete (1. rész)

Mi tartja valójában egyben a filmet? Mi az, ami igazán erős belső kötést ad neki? A forgatókönyv belső kohézióját ugyanis más elemekkel is meg lehet – és kell is! – teremteni, mint az eddig tárgyalt strukturális vázszerkezetek és az expozíció–pay-off kapcsolatok. Sőt, a szerkezet látszólag erősen fel is lazítható (például a multiplotok esetében is így alakul a film szövete), mert a most következő vizsgálat tárgyát képező belső rostok még így is egyben fogják tartani a történetet.

A forgatókönyv rost-szerkezete

Olyan ez kicsit, mint a szalma vagy a törek a vert vályogfalban, de a vasbetonban az acélszál is ugyanilyen szerepet tölt be. De ha van egy eredeti ötleted, akkor miért ne csomagold be rendesen, miért ne tálald a legszilárdabb formában? Mert a legszilárdabb formát ennek a három rendszernek az együttes alkalmazása adja. A struktúráé, a történet egy-egy pontját összefércelő expozíciós kapcsolatoké és a hosszanti történetszálaké.

A forgatókönyvi mátrix

A forgatókönyvnek is, akárcsak egy zenei kottának (mindkettő egy mű terve), nem csak függőleges „ütemvonalai” vannak, nem csak ezek tagolják 3 felvonásra, 8 szekvenciára vagy jelenetekre, de a kottavonalakhoz hasonlóan egyfajta hosszában futó rostok is találhatóak benne, amelyek a valódi kohéziót, összetartást biztosítják a történetben, amin futhat, vagy ami vezetheti a nézői figyelmet. Helyesebben nem a kottavonalak, hanem egy partitúrán leírt hangszerek által megszólaltatott dallamívek azok, amelyek ezt a folyamatosságot, egybeszerkesztettséget megteremtik. Egyes hangszercsoportok, mint például a hegedűk, végig jelen vannak, és dolgoznak a zenében, más hangszerek csak rövidebb ideig vesznek részt az egész műben. A film történetszálai is hasonlóképpen működnek, vannak hosszan húzott, tartós, folyamatosan fejlődő, és vannak viszonylag rövidéletű, gyors lefutású és hatású vonalak.

A történetszálak

Sokféle kifejezést, sokféle nevet és sokféle magyarázatot fogok elővezetni a történetszálra (storyline), ezek valamelyest különböző, de jórészt szervesen összetartozó dolgokat jelölnek. Míg itt egyenként, valamelyik oldalról veszem szemügyre őket, egy forgatókönyvben ezek korántsem választhatóak szét ennyire élesen. Amit én így nevezek, azt mások máshogyan, némi nevezéktani keveredés ebben a rendszerben is felfedezhető. Akció szál (action-line, plot), érzelmi szál (emotion-line, subplot), konfliktusszál, cselekményszál, progresszió, beat-line. Akár egyetlen történetszál egyszerre hét névvel is illethető az itt említett tízből.

Még egyszer (egyelőre és röviden) csak azt tudom mondani, hogy nem a név, a címke, a forma, hanem a mögöttük található tartalom az, ami a fontos. Mert az állandó, az nem változik. Mi lenne, ha az egész világ egyszerre felcserélné a fekete és a fehér szavak jelentését? Az égvilágon semmi sem változna. Az igazi tartalom – ezoterikusan az üresség, helyesebben szólva a mentesség (mármint címkéktől, nevektől való mentesség) – ugyanaz maradna az új szavak mögött is.

Az akció- és az érzelmi szál

Minden film esetében két kérdés magától értetődően föltehető, amikre azonnali választ kell tudni adni: Miről szól a film? és Kiről, illetve kikről szól a film? A kérdésekre adott válasz a film két legfontosabb, és egész történeten átívelő rostjához vezet.

A Plot

A miről kérdés az úgynevezett akció szálhoz vezet el, a tényleges cselekményhez, a valódi történethez, ami gyakran egyetlen szóval körbeírható. Mit mesél el a film? Egy küldetést (Csillagok háborúja: a Halálcsillag tervrajzát kell eljuttatni a lázadókhoz), egy pszichológiai kezelést (Csak egy kis pánik), egy könyvesboltok között dúló háborút (A szerelem hálójában). A film egyszerű, ezért a legtöbb esetben valóban ennyivel meg lehet válaszolni az első kérdést. Ezt nevezzük röviden plotnak.

A plot a főkarakter célja irányába, a goal felé mutat. Ha erős plottal van dolgunk, akkor az akcióvezérelt történet-típushoz, azaz a céltörténethez jutunk el.

Az akció szál építése a képregény kockáinak megrajzolásához hasonlít leginkább: a legfontosabb, a kulcsfontosságú események megmutatása között a néző fantáziája hidalja át a történet hézagait, egy oda-visszautalásos rendszer mentén halad előre a történet, meglehetősen gyorsan.

A Subplot

A kiről kérdés természetesen a főhősünkhöz vezet el. Ő az, aki a plot cselekményének legfőbb részese. De most mégis a kikről kérdés lesz az igazán érdekes nekünk, mert ez az, ami az úgynevezett érzelmi szálra kérdez rá, azaz arra, hogy a főhősünk kivel van a legszorosabb kapcsolatban a történet ideje alatt. Más szóval az érzelmi szál a főhősünk legfontosabb érzelmi kapcsolatára mutat. Ez nem azt jelenti, hogy csak egyetlen emberrel lehet valamilyen viszonyban, hanem azt, hogy van valaki, akivel a kapcsolata meghatározó a történetet illetően. A fenti filmek esetében ez Luke-nak Ben, Crystalnak De Niro, Ryannek Hanks. Csak egyetlen ilyen kapcsolata lehet. Ezt nevezhetjük röviden subplotnak is. (Lehet még több subplot is a filmben, más természetűek, mint az érzelmi szál, de egyelőre csak ezzel a két szállal foglalkozzunk.)

A sublot hősünk belső szüksége, azaz a need (subgoal) irányába mutat. Erős érzelmi szál esetén a karaktervezérelt történet-típus, más néven a karaktertörténet felé juthatunk.

Természetesen ez az érzelmi szál is változik, alakul, mint ahogy az akció szál is ezt teszi a filmben. Vagy éppen nem. Ez az egy, a legfontosabb érzelmi kapcsolat, ami végig jelen van a filmben, lehet akár egy eszméhez való ragaszkodás, vagy valaminek a mély megélése, ekkor az érzelmi szál befelé, a hősben keresendő, ezért nehezen megfogható, nehezebben dramatizálható, így a változása is nehezen mutatható meg, ha egyáltalán változik. Vagy lehet ez az érzelmi szál a megölt szerelmünk, vagy a megölt családunk megbosszulásával kapcsolatos. A helyzet nagyon hasonló az előzőhöz. Nevezzük ezen eseteket statikus emotion-line-nak, szemben mondjuk egy romantikus vígjáték lépésről-lépésre dinamikusan fejlődő, progresszív emotion-line-jával. Míg az első: van, addig a második esetben a férfi-nő közötti szerelmi kapcsolat: alakul. Míg az első: halott, addig a második: élő. Előnyös egy hús-vér emberi kapcsolatot találni (nem embert, emberi kapcsolatot, azaz lehet ez egy kutya, vagy akár egy élettelen tárgy (Számkivetett), vagy egy számítógép felé irányuló kapcsolat is), nyilván, ha ez szükséges a történetben.

Erőltetni ezt sem lehet. Steven Segal filmjeit addig szerettük, legalábbis én, amíg csak verekedett, onnantól kezdve, hogy egy nőért tette, valahogy elveszett valami a filmjeiből. Néha a halott kedves emléke mentén felbukkan egy új szerelem, és egy jelenlévő érzelmi kapcsolat tud így működni, alakulni a filmen. De mondjuk az eredeti Nyom nélkül (Spoorloos) című film amerikai remake-je is többek között egy ilyen, fölöslegesen beleerőltetett érzelmi szálon csúszott félre. (George Sluizer, aki mindkét film rendezője egy személyben, saját bevallása szerint azért rendezte meg az újrázást, mert a könyvben szerepelt egy éjszakai felvétel, amihez egy stadion reflektorait fordították át a filmbeli helyszín, az erdő felé, és ezzel egy olyan csodálatos jelenetet forgathatott le, amire hazájában nem volt lehetősége.)

Nagyon fontos azt is leszögezni itt, hogy az érzelmi szál esetében az átmenetek kimunkálása nagyon felelősségteljes tevékenység: az érzelmi szálon ugrani nem lehet, akkor melodráma sikeredik, az érzelmi szálat minden esetben fejleszteni kell, az érzelmi szál alakulásához sok idő kell (amire egy csavaros és látványos akciófilmben már nem marad, illetve a mai akciófilmek megnyúlásának egyik indoka a hősök magánéleti dimenzionálása is). Egy érzelmi kapcsolat alakulását montázsban elmesélni megint csak nem lehet, sőt tilos. A nézőnek érzelmileg együtt kell haladnia a történettel, máshogy kiesik, leválik, elidegenedik tőle.

Egy történet két vetülete

Nagyon fontos tisztán látni azt is, hogy ez a két történetszál nem különálló, hanem együtt adnak egy történetet! A film alatt folyamatos kapcsolatban, kölcsönhatásban vannak, alakítják egymást. A Csak egy kis pánik főhőseinek apa-fiú kapcsolata nélkül nem lenne megoldása a történetnek, sem a gyógyulás, sem a maffiából való kilépés nem lenne lehetséges. Luke mestere tanítása nélkül nem tudná elpusztítani a Halálcsillagot. A Micsoda nő! című filmben a nő szerelmi ráhatása nélkül a férfi továbbra is pénzhajhász üzletember lenne, de a film végére „építő”, és már nem „feldaraboló” vállalkozó válik belőle. A Drágán add az életed rendőrének rosszfiúkat megfékező akciója és a felesége megmentése egy és ugyanaz a dolog. A Bukott angyalkák című, két különálló blokkból álló film mintha éppen ezt a két szálat vizsgálná külön-külön, az első film egy teljesen érzelemmentes akciófilm, míg a második egy szervező akciótól mentes érzelmi hullámzás.

A jól megírt filmben ez a két történetszál annyira együttdolgozik, hogy bizonyos strukturális pontokon (helyesebben ezen pontok epszilon sugarú környezetében, azaz nagyon rövid időn belül) egyszerre is fordulnak. Az I.I., a PP1, a PP2 és a K.J. esetében ez általában így van. A Kötelező Jelenet vagy Climax a film azon pillanata, amikor a főhős eléri a célját (goalját, vagy change által a needjét, azaz subgoalját). (Itt jegyzem meg csendesen, hogy a 8 szekvencia esetében is kicsit eltolódhat az akció- és az érzelmi szekvencia-vetületek határa.)

Arra talán sokan emlékeznek, hogy a Titanic című filmet úgy ünnepelték, mint a romantika feltámadását a mozivásznon, míg 2 évvel később a Mátrix esetében meg arról beszéltek, hogy feltehetőleg elértek az akciófilmek látványosságának a csúcsára. A film száz éve alatt ez a kétévnyi különbség gyakorlatilag együttállásnak tekinthető.

A zsánerek szál-ereje

Természetesen az akció szál és az érzelmi szál erőssége is zsánerfüggő, mint annyi minden más is. Egy akciófilmben az érzelmi szál a gyengébb, míg egy romantikus vígjáték esetében az akció szál a felszínesebb. A Drágán add az életed című filmben a feleséggel való kapcsolat igencsak elsikkad a halálos adok-kapokban, de végül az akció szál mentén serénykedő zsaru legyőzi a rosszakat, és így a feleségét is visszaszerzi. Egy akció zsánerben tehát az akció szál megoldja az érzelmi szál problémáját is. Míg egy szerelmi zsánerben az érzelmi szál oldja meg az akció szál problémáját. A szerelem hálójában című film esetén Tom Hanks szerelmi hódítása és győzelme megelőlegezi azt, hogy Meg Ryan boltja újra ki fog nyitni (talán kissé más keretek között, de nem is ez a lényeg), és ez a jelenet benne is van a filmben, amikor Hanks meglesi saját könyváruházának gyermekosztályán a csőd miatt sírdogáló, de értő tanácsokat osztó Ryan-t. Hanks szemében már ott van a jövőbeli válasz.

Tóth Róbert

(folyt. köv.)