A részletek ereje (3. rész)

A Circle of Being teoretikusan a karakter és a történet kölcsönhatása, egyfajta rezonanciája, amelyek kölcsönösen erősítik egymást. A karakter a „múlt” (azaz a backstoryja által kódolt), míg a történet a „jelen”. Ennek a két idősíknak a karakterre vonatkoztatott érzelmileg paralel, hasonló mozzanata lesz az, ami a karaktert és a történetet szorosan egybefűzi majd.

A részletek ereje

Ha sikerül találnod egy jó Circle of Being-et, akkor nagyon-nagyon jó esélyed van arra, hogy sikerül valódi életet lehelned a könyvedbe. És ha élet van benne, az már fél siker!

A Circle of Being (CoB)

A CoB tehát a karakter backstoryjából táplálkozik. Nagy valószínűséggel a karakter életében tizenéves korában történt egy meghatározó esemény, akkor, amikor serdülőkorba lépett. Ebben az életszakaszban a fiatal teste megváltozik, és érzelmileg is ekkor a legsebezhetőbb, most nyílik ki a szeme és az elméje az igazi világra. A filmekben ez a bizonyos sorsfordító esemény nagyon gyakran egy szülő halála, vagy egy sokkal járó testi-lelki trauma.

A bárányok hallgatnak, Thelma és Louise, Titokzatos folyó

A bárányok hallgatnak című filmben a főhősnő rendőr apja korai halála után farmon élő rokonaihoz kerül. A farmon juhokat tartanak, de a kislány nem bírja hallgatni a bárányok sírását, amikor a gazda nyúzza őket. Ezek a negatív élmények oda vezetnek, hogy felnőttként FBI-ügynöknek áll, és legelső ügye egy olyan kéjgyilkos megtalálása lesz, aki ruhákat varr brutálisan megölt női áldozatainak lenyúzott bőréből. Ezeknek a kiszolgáltatott lányoknak a segélykiáltása főhősünkben fájdalmas emlékeket ébreszt.

A Thelma és Louise című filmben Thelmát meg akarják erőszakolni, és barátnője, Louise lelövi az agresszív férfit. Később kiderül, hogy Louise-t kislánykorában megerőszakolták. Hosszú időn át gyűlt benne az elfojtott düh, és ez oda vezetett, hogy most gondolkodás nélkül meg tudta húzni a ravaszt.

A Titokzatos folyó című film elején egy kisfiút szintén megerőszakolnak. Felnőttként Tim Robbins barátjának lánya is egy erőszakos gyilkosság áldozatává válik. És Robbins ruhája vérfoltokkal van tele. Vajon ő volt az elkövető? Az élet megismételte önmagát?

Az élet ismétli önmagát

A CoB a hasonló események sorsszerű ismétlődése, mintha a karakter vonzaná őket, és vonzza is, hiszen olyan mélyen élnek benne, hogy talán nélkülük élni sem tud. De az életben is ugyanez történik azokkal a fiatal lányokkal, akik minden forgalmas utcasarkon mutogatós bácsival találkoznak, míg a barátnőik a legeldugottabb sikátorban sem. Ez véletlen, vagy sorsszerű? Hogy mi az ok, az talán az előző életükben keresendő, de ilyen dolgok mindennaposak. És amíg a lány ki nem mondja egyszer egy ilyen bácsinak azt a kicsike kis mondatot, ami annak a legjobban fáj, vagy amíg oda nem rúg, ahol a legjobban fáj, addig ezek az események újra visszatérnek az életében. Egészen addig, amíg valamilyen megoldást, önmagában való lezárást nem talál rájuk. (Ha már itt tartunk, a szónál itt is erősebb fegyver a tett. Dialóg helyett dramatizáljunk, a rúgás talán célravezetőbb: „Mutasd, ne mondd!”)

A film persze a legtöbb esetben nem nyúlhat magyarázatért a karakter előző életébe, gyermekkori múltjában kell az okot megteremtenie. És a jelenben a főhősnek le kell zárnia, el kell varrnia az ismétlődés körét. Tulajdonképpen erről fog szólni a történet.

Backstory a halál kapujában

Volt egy barátom, Ani, most egy éve halt meg. 16 rosszindulatú daganat volt az agyában, a legnagyobb dió nagyságú. Sok évvel korábban mellrákja volt, mégis felgyógyult belőle. Nyolc évre rá a tüdejében jelent meg a kór, később csontáttét következett. Bordáit ette meg a rák, és az orvosok tehetetlenül álltak a leletei előtt, amikor a csont hónapok múlva újra visszanőtt az eltűnt részeken. A doktorok már évekkel korábban lemondtak róla, azt sem értették, hogy hogyan tud nem hogy élni, de járni, gondolkodni, és másokat ápolni, akik még nála is rosszabb helyzetben vannak. Amikor úgy nézett ki, hogy neki semmi sem árthat, az agyát támadta meg a megfékezhetetlen betegség. Ez az ő karmája volt. Hogy honnan hozta, miért kapta vagy választotta, ki tudja? Az előző életében „hibázott”? Ezt kellett megtapasztalnia. A sors állítólag így kommunikál, ha az ember nem hajlandó a kisebb leckékből tanulni, akkor nem üzenget tovább, küldi a kaszást, a rákot, és vele vágatja el az élet fonalát.

Sokáig feküdt az onkológián. A mellette lévő ágyról kétnaponta vitték el a többé már fel nem ébredő, élettelen testeket, akiknek ő zárta le a szemhéjukat. Egy rövid ideig volt a szobájában egy fiatal nő, akinek a mája volt menthetetlen, azt mondták, az alkohol volt túl sok neki. Folyamatosan morfiumot kapott, hogy ne érezzen fájdalmat, csontsovány volt, arca halálsápadt és beesett, szemei lila karikásak. Néhány évvel azelőtt még ünnepelt szépség volt. Félrebeszélt, ordítozott, szidta az orvosokat, akik megölik őt. Egy napja lehetett hátra, amikor behozták hozzá a 11 éves fiát, hogy elbúcsúzzon tőle. De nem tudott. Meg sem ismerte, talán nem is látta. A fia ott állt az ágya mellett, és bámult egy számára ismeretlen nőt, aki nem is hasonlít az anyjára, aki szép volt, és előtte gyilkosoknak nevezi a fehérköpenyeseket. Másnap már ki volt ragasztva a bejáratra egy papír, hogy az onkológiára gyerekeket nem lehet behozni. Későn. Ha ez a fiú elkövetkező akárhány évét makkegészségesen éli le, az nem lesz meglepő. De ha egyszer egy baleseti karcolás miatt tetanuszért kórházba kell majd vinni, nem lesz annyi ápoló, hogy megfékezze érthetetlen őrjöngését. Pedig az ok egyszerű: az orvosok megölték az anyját, és most rajta a sor. (Ezek az események 2005 őszén történtek. A Bartók-virrasztás idején. Miért írtam ezt ide? Mert Bartók is rákban halt meg, sokak szerint elfonnyadt Amerikában, mint a földjéből kitépett virág.)

Zathura

Ha láttad a Zathura, az űrfogócska című fantasztikus mesefilmet, akkor biztosan egyetértesz velem, hogy a CoB-je nélkül mit sem érne! Az űrhajós srác újra lehetőséget kap a sorstól, és 10 évvel korábbi önmagától, hogy egy hullócsillag kívánságával befejezhesse azt a játékot, ami évekkel azelőtt egy rossz döntése miatt függőben maradt. Akkor azt kívánta a hullócsillagtól, hogy az öccse, aki a játékot a nyakukba szakította, bárcsak meg sem született volna soha. Kívánsága meghallgatásra talált, és az öccse eltűnt. De a játékban pont a testvére következett volna, és a játék szabályai szerint a báty nem léphetett helyette. Szerencsére, a sors adott még egy esélyt, megismételte önmagát, és a báty most visszakívánhatta öccsét, és ezzel végre befejezhették a játékot is.

CoB-ból (karmából) kilépni csak úgy lehet, hogy mást lépsz, mint amit eddig léptél! Ez pedig a karakterváltozás felé mutat. Addig, amíg az eléd jövő problémára ugyanúgy reagálsz, a probléma nem tűnik el, csak átöltözik, és újra eléd áll, még erősebben. Ahogy az életben, úgy a filmben sem lehet előle kitérni, csak elodázni lehet a változást. De az akadály folytonos kikerülése oda vezet, hogy egyszer csak már egy valóban hatalmas és megkerülhetetlen fal állja majd az utadat. „Az ember akkor mutatkozik meg, ha megmérkőzik az akadállyal.” – mondta Exupery. És a legnagyobb akadály mindig belül van, ha azt legyőztük, kint sem állhatja semmi az utunkat.

Kohézióteremtés

Két évvel ezelőtt egy forgatókönyv kiegészítésével bíztak meg. A forgatása félbe maradt, de talán egy-két jelenet hozzáforgatásával befejezhető lett volna. Egy olyan jelenetet kellett kitalálnom, ami illeszkedik az egészhez, és megteremti benne azt a kapcsolatrendszert, ami sohasem volt meg benne. Szép kis feladat! A Circle of Being-hez nyúltam. A film elején az eddigi történetben mindössze egyszer szereplő nagymama beszélt volna a fiúunokája sírjánál, aki a szerelme halála miatt lett öngyilkos, mert úgy érezte, hogy ő okozta a halálát. A fiú apja megtörten térdelt volna a fia sírköve mellett. Ez egyben a film záró képe is lett volna. A rövidke felnarrálásban a következőket kellett volna összefoglalnia a nagymamának: A fiút az apja egyedül nevelte, az anyáról a filmben mindössze annyit lehetett tudni, hogy régen elhagyta a falun élő családot. Markáns jegy volt a történetben, hogy az apa folyamatosan inti a fiát, hogy ne tegye a szépet a lánynak, mert nem hozzá való. Ráadásul a lány családja el van átkozva, az anya, az apa és a lány két bátyja is titokzatos körülmények között halt meg.

Az apa-fiú kapcsolatból indultam ki. Valami olyan dolgot kerestem, ami indokolja az apa tiltását, és megmagyarázza, hogy miért hagyta el a felesége. A Bibliában volt válasz a kérdésemre: az apák bűne a fiúra száll. Egy karmikus, családi ok lett a megoldásom: a fiú apja valaha a lány anyjának udvarolt, de a kapcsolatuk keserűen ért véget, a lány más férje lett. Az apát a lány egykori szerelmére emlékezteti, ezért egyrészt félti és óvja a fiát egy hasonló szerelmi csalódástól, másrészt irigy is rá, mert amit ő nem tudott elérni, az a fiának sem sikerülhet. A feleség pedig azért hagyta el a családot, mert egy régi szerelem árnyékával kellett versenyeznie. A fiatalok erről semmit sem tudnak, de a titok mégis körbefonja, és végül meg is fojtja őket. A történet a megváltozni képtelen apa tragédiája. A film még mindig nem készült el.

Motivációs Karma

A Csak egy kis pánik című filmben Robert De Niro karaktere is ebből az apáról fiúra szálló körforgásból akar kilépni, de nem tud. A film Inciting Incidentje, a karambol, teoretikusan véletlen, de valójában sorsszerű, hiszen éppen ennek a két embernek kellett találkoznia ahhoz, hogy egymásból kihozzák a legjobbat. Vajon miért az történik a karakterrel, ami történik? Mi a történet és a karakter párosításának alapja? (Luke-hoz véletlenül kerül oda a kis robot. De ez valóban véletlen? Vagy karmikus, sorsszerű ez a fordulat az életében? Hiszen ő a kiválasztott!) Az Inciting Incident (I.I.) és a Story (S) viszonya, valamint a karakter Motivációjának (M) és a Karakternek (K) a viszonya szoros összefüggésben áll egymással.

I.I. / S ~ M / K

Amikor kell, hogy jöjjön az I.I. Robert De Niro életében, akkor jön. Amikor már érett rá. Kisfiú korában még felfogni sem tudta azt, hogy mit jelent, hogy az apját lelőtték a szeme láttára. Vagy hogy ez, ami most vele történt, az ő valamikor majd megszülető fiának is a sorsa lesz. A nevelőapja lelövésekor már „felébred” a karakterben valami, nem tudatosan, de belül mégis tudja, hogy ez már a fia sorsáról szól. A szervezete a pánikrohammal üzen: „Abba kellene hagyni a maffiavezér életet.” Ez a pillanat motiválja a főhősünk minden további tettét, ha nem is felszínen, de a felszín alatt, egészen addig, amíg a fia be nem szól neki a film végén, hogy végre tegyen valamit. A múltbéli motiváció, hogy az apját a szeme láttára lelőtték, már elhalványult az évtizedek alatt. De a jelenbeli, a nevelőapja meggyilkolása fokozott erővel zúdítja rá karakterünkre a múltbélit is. A motiváció mozgatja a karaktert, a karakter pedig a sztorit!

Választás és változás

Ahogy korábban már elhangzott, a történet karaktert választ, aki megoldja, míg a karakter történetet, ami megváltoztatja. Ahogy a karakter a megváltozását nyeri a sztoriból, addig a sztori a megoldását a karaktertől. Jelen esetben karakterünk eddigi életében nem volt megoldása a problémájának, de ez a film megoldja egy pszichológiai kezelés során. Hősünk kilép a maffiából, és ezzel véget vet az örökös ellenségeskedésnek. De míg erre az elhatározásra jut, a történet alaposan meggyötri, és megváltoztatja. Döntése is ebből a változásból származik. Ezzel a kör be is zárult!

Ebben a filmben a Circle of Being egy incidens-sorozat utolsó tagjaként érhető tetten, de csak most tud reagálni rá a karakterünk, mostani, érett fejjel, kellő nyitottsággal, végre látó, nem csak néző szemmel. Dönt, és nem teremti meg a fia számára a kényszerű és a jövőre nézve meglehetősen kellemetlen karma átvételt.

Idétlen időkig

A karma oldódásának remek vizuális példája a zseniális Idétlen időkig című filmben (ahol egy meteorológus időviharba kerül) a felülmúlhatatlan Bill Murray esete a folyamatos tócsába lépéssel. A probléma akkor kezd eltűnni hősünk életéből, amikor már nem ő lép a pocsolyába, hanem már másvalaki. De a probléma még jelen van, a főhős közelében ólálkodik. Amikor már senki sem lép kátyúba, akkor a probléma is végleg eltűnt.

A Short Round Story

Ez egyszerű: a keretes film kerete. A film elején és végén, gyakran a történet közben is visszatér. Egy kis szelet teljesen önálló történet, ami mégis szervesen kapcsolódik a benne foglalt nagy filmhez. Általában egy mesélő, az úgynevezett access karakter SPOV-ja érvényesül benne. Az access karakternek rálátása van a teljes történetre, még akkor is, ha a nagy mozi szereplőjeként csak korlátozott tudással bír.

Egy kis kitérő: a Story Point of View (SPOV)

A filmben mindössze néhány főkarakter szemszögéből meséljük el a történetet, ezek közül természetesen a Protagonist SPOV-ja kötelező, és nagyrészt az ő szemszöge érvényesül a film egészét tekintve, vele járjuk végig a történetet.

A SPOV-k száma leginkább a film zsánerétől függően változik (például horror és thriller esetében általában csak a főhős, mint áldozat, az egyedüli, aki ezzel rendelkezik), a főkarakterünkön kívül plusz 1-2 SPOV, illetve ezen felül egy access karakter, azaz mesélő jelenhet meg a történetben. A Titanic esetében Rose, A remény rabjaiban Morgan Freeman, a Halálsoron című filmben Tom Hanks karaktere egyben szereplő is, ugyanakkor access karakter is. A herceg menyasszonya című filmben Peter Falk egy nagypapát játszik, aki egy mesekönyvet olvas fel beteg unokájának, és ebben a klasszikus keretben elevenedik meg a nagyapa által elbeszélt történet, de itt az unoka és a papa nem szereplője a nagy mozinak.

Alapszabályként elmondható, hogy akinek SPOV-ja van, illik behozni a film első felvonásában. Kivételt képeznek a PP1 után (pl. gyilkosság) megjelenő nyomozók, mint a Thelma és Louise esetében, vagy a Drágán add az életedben a fekete rendőr, aki a „külső szem” lesz a filmben, és jóval az első felvonás vége után érkezik meg a történetbe.

A vasálarcos nem is tudom hány, de túl sok SPOV-ja a kalandfilm lendületét alaposan kerékbe törte. Szinte a multiplotokra emlékeztetett, ahol jóval több SPOV is megjelenhet. Robert Altman Rövidre vágva című filmjében 10 család története fut párhuzamosan, összeszámolni sem tudom, hogy hányan mesélik benne a maguk kis mikrotörténeteit. (Itt jegyzem meg, hogy ilyen történeteknél kötelező a sok sztár, különben a néző elég nehezen tudja számon tartani a karaktereket, és e film esetében a „híres ember szerepére sztár, ismeretlen ember szerepére angol színpadi színész” szabályt is fel kellett rúgni, jöhettek a karakterszínészek!)

A Short Round Story és a nagy mozi kapcsolata

A keret és a keretezett film szoros kapcsolatban áll egymással. A Titanic története egy mélytengeri kutatás során elevenedik meg, a Halálsoron keretének öregembere kicsattanó egészségének magyarázatát a nagy film szolgáltatja.

A herceg menyasszonya esetében a mesében gyakran elhangzó mondat – „Ahogy parancsolod!” – a „szeretlek” szinonimájaként használatos. „Legközelebb újra mesélhetnél valamit.” – kéri a kisunoka a nagypapájától a film végén, mire Peter Falk csak ennyit válaszol neki: „Ahogy parancsolod!”

Tóth Róbert