Struktúra, struktúra, struktúra! (3. rész)

Ahogy korábban mondtam, a forma, a pohár vagy a léggömb fajtája maga a zsáner. És a közönség mindig zsánereket keres. Éppen úgy, ahogy a párválasztásnál is alapvető szempont, hogy az a férfi, vagy az a nő vajon a zsánerünk-e. Tetszik-e, szeretünk-e vele lenni, rá van-e szükségünk?

Pár szó a zsánerekről

A közönségfilm mindig zsánerfilm, ezért néhányat vizsgáljunk meg egy kicsit jobban közülük egy pár gondolat erejéig, inkább csak az érdekesség kedvéért, szigorúan a teljesség igénye nélkül, legalapvetőbb jellegzetességükre koncentrálva. Azt is szem előtt tartva, hogy sokan sokféle és másféle alapvető zsánereket említenek, amit én itt leírok, az csak ezen megközelítések egyike.

Akció – kaland

A látványos megnyitás után a későbbiekben fontos információk adagolása (expozíció) egy hosszú suspense keretében történik. Majd a főhős és ellenlábasa egy hosszan elhúzódó harcba kezdenek, amely a végső nagy összecsapásban ér véget. Úgy is szokták mondani, hogy az akciófilm egyetlen nagy progresszió, azaz izgalmas üldözéssel és fordulatos összecsapásokkal a csatáig tartó menetelés. Az akciófilmek szerkezete tehát egyszerű, sőt, ez a legegyszerűbb. Ugyanakkor akciófilmet írni mára a legnehezebb feladat, azaz olyan látványos cselekménysorokat kitalálni, ami nem klisé, amit még nem látott a közönség. Az akció-jelenet írásának lényege a folyamatos 180°-os fordulat, a rossz hír–jó hír–rossz hír–jó hír folytonos váltakozása (ez természetesen minden film jeleneteire igaz, de itt fokozott mértékben követelmény). Egy klasszikus példát felhasználva, címszavakban: a főhőst az ellensége kilöki a repülőgépből (rossz hír), de a hősünknél van ejtőernyő (jó hír), de nem nyílik (rossz hír), de van póternyője (jó hír), de annak elszakad a kibontó zsinórja (rossz hír), de a késével meg tudná bütykölni (jó hír), de a kését elejti (rossz hír) – és így tovább, amíg a főhős földet nem ér. Ez a fajta gondolkodás az akciófilmek alapja a film elejétől a végéig.

Thriller

Ezek a filmek nem a látványos akciókra, hanem az egyre növekvő feszültségre, a feszültség ügyes adagolására építenek. (Ez is olyan elem, ami minden filmben jó, ha van, a thrillernek viszont ez a legfőbb eszköze.) A film főhőse a film legelejétől kezdve életveszélyben van, ráadásul teljesen elszigetelődik másoktól, jószerével csak magára számíthat, mert senki nem hiszi el neki az igazat az ellenfeléről. A főhősnek egyetlen motivációja, hogy túlélje azt, amibe keveredett, és a néző is ezért izgul, a főhős megmeneküléséért szurkol.

Horror

Ha a thriller: „félni”, akkor a horror: „megijedni”. A horror tehát a sokkra és a meglepetésekre épít, de ezek a meglepetések nem torta, hanem egy ellenséges szörny formájában érkeznek. A szörny gyakran egy megtestesült, valódi szörny. De lehet képletesen is érteni ezt a szörnyet, hisz ez nem más, mint a hős múltjából egy rossz dolog újbóli feltűnése, inkarnálódása egy más formában. A horror mindig a múltban gyökerezik, azzal tart kapcsolatot, abból táplálkozik. Freddie (Rémálom az Elm utcában), mint a pengekezű álomgyilkos a szülők rossz lelkiismeretéből meríti erejét, hiszen ezek a szülők a mai napig nem tudnak megbirkózni azzal a múltbéli eseménnyel, hogy megölték az iskola fűtőjét, aki egy könyörtelen gyermekgyilkos volt.

Bűnügyi – Detektív

A bűnügyi történetek tulajdonképpen háborús filmek, csak a háborút a városba költöztetik a csatatérről, és az ágyút pisztolyra cserélik benne. Az ilyen filmek nagyon gyakran thriller elemeket is használnak, a legtöbb esetben éppen a nyomozó az, aki egy elszigetelt burokba kerül, és nem lát túl annak falán. A filmek kezdése a bűnügyi rejtély, vagy a gyilkosság megmutatása, ami után bonyolult puzzle-szerű kirakós játék kezdődik a detektív részéről, miközben az újabb és újabb információ-morzsák révén tárul fel számára az igazság. Az ilyen filmek a legcsavarosabb történetek, nézői részről leginkább egyfajta keresztrejtvény-fejtői metódust igényelnek, és önmagukban ritkán mozifilmek, inkább a TV-képernyőn jelennek meg, de például az akció zsánerrel ötvözve máris a legnépszerűbb filmtípusokhoz juthatunk.

Fantasy

A legbonyolultabb, a mítoszhoz hasonlóan körbezáródó formájú történetek, amelyek mára rendkívüli népszerűségre tettek szert. A fantáziafilmek áttörnek a valóság falain, kitörnek a mai, uniformizált, szürke, unalmas létből, és egy másik világba nyitnak kaput, de ezt a filmi valóság által megteremtett realitások mentén teszik. És ebben a másik világban a valós élet ellentétébe, tökéletes kontrasztjába csöppen a hősünk, majd a film végén visszatér előző, megszokott életébe, és a két világ mestereként, mint a mítoszban, már máshogy tekint életére. Bár minden filmnél fontos az alapötlet, a fantasy esetében ez a kulcskérdés! A fantáziafilm a szabadság kereséséről szól. A lehetőségekről szól, akárcsak a kvantumfizika, ami újabban az emberi képzeletet helyezi kutatásai célkeresztjébe.

Sci-fi

Alapjaiban erről a legkönnyebb beszélni, mert mindössze annyi történik egy tudományos-fantasztikus filmben, hogy áthelyezzük valamelyik már korábban említett zsánert egy másik időbe, vagy másik világba.

Vígjáték

Bár számos formája, alzsánere létezik, mint például a szatíra, a fekete komédia, vagy a romantikus vígjáték, legfőbb jellegzetessége a főhős komikus nézőpontjában keresendő. Ezért ötvözhető szinte minden más zsánerrel. Leggyakrabban a főhősünk egy „éretlen gyerek”, ez szüli közte és mindenki más között a konfliktusokat. Természetesen a vígjáték nem egyenlő a vicces mondatokkal, hanem ugyanúgy egy történetet mesél el, mint az összes többi film, felépítése is a hagyományos szerkezeti sémákat követi.

Utazó angyal

Ha valaki látta a Bagger Vance legendája című filmet, akkor máris tudja, hogy ki és mi az utazó angyal. Will Smith élete egyik legjobb alakítását hozta ebben a Robert Redford rendezte filmben. Az angyal, mint tökéletes, fejlődésre nem szoruló személy egyszer csak megjelenik, és megoldja a körülötte lévők problémáját. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, eltűnik a „naplementében”. Lynch Straight Story – Az igaz történet című filmje erre a nagyon is közkedvelt zsánerre épül.

„Partra vetett hal”

Ez a Jolly Joker! Minden film alapvető, közös zsánerjegye. Kimeríthetetlen konfliktus-forrás bármely film esetében. Már a karaktereknél is megvitattuk, hogy a főhős mindig a világába nem illeszkedő valaki kell, hogy legyen, és éppen ezért, mert ő van egyedül, leszünk társai filmbéli útja során.

Tóth Róbert

(folyt. köv.)