A legismertebb magyar filmmítosz nyomában (4. rész)

A mítosz a mai napig a legnépszerűbb filmformák egyike, és olyan filmek szolgálnak erre remek bizonyítékul, mint a Vuk, a Csillagok háborúja, a Mátrix, a Harmadik típusú találkozások, az Excalibur, a Batman, az Óz, a csodák csodája, a Superman, A dzsungel könyve, az Apocalypto vagy éppen A bálnalovas.

A mítosz

A mítosz jellemzői:

• A mítosz minden esetben egy utazás története, amelynek végén a hős újból visszatér oda, ahonnan elindult. Ez a nagy utazás nagy változással jár: a hős rejtett képességei felszínre törnek.
• A mítosz hősére vonatkozó legfontosabb kérdés: „Ki is vagyok én valójában?”
• A mítosz nagyon gyakran a hős születésével kezdődik. Az sem ritka, hogy komplikációk lépnek fel a születésekor. Ezután menetrend szerint az apa elvesztése következik. A gyerekkor után koravén ifjúként találkozunk újra hősünkkel.
• A mítosz hősét a talizmánja határozza meg. Ezt ifjúkora végén szerzi meg, ezután indul útnak célja beteljesítésére. Ez a talizmán az erő szimbóluma, de a hős még nem ismeri igazi erejét.
• A mítosz hőse viszonylag későn tűzi ki célját. Ez a késlekedés a hosszú gyermekkor miatt van. De a hősnek éppen a célja beteljesítése a végzete, arra született.
• A mítosz hőse utazása során rengeteg ellenféllel találkozik, de ezek nem egyszerre, hanem egyenként jönnek elé, mind ismeretlen számára, de mindegyiket legyőzi, majd alászáll az „alvilágra”, ahol belepillant a jövőjébe. De ennek nincs még itt az ideje, megrémül hát, és elmenekül. Előre menekülése az utolsó nagy csatáig tart. Úgy is mondhatjuk, hogy a mítosz nem más, mint utazás a végső összecsapásig.
• A mítosz hőse a végső háborúban változik meg. Változása közösségi szempontból bír rendkívüli fontossággal, nem magáért, hanem övéjeiért harcol. Nem más ő, mint a királyuk.

A mítosz előnyei:

• Karakter-archetípusokat használ, ezért kultúrától független, közérthető forma.
• Az utazás különleges alkalmainak egymásutánján keresztül a karakterváltozás is könnyen megmutatható. (Mint kint, úgy bent.)
• A hős végzetét mutatja fel célként, ezt egyértelműen kommunikálja: erre született, ezt fedezi fel és teljesíti be a végső változásakor.

A mítosz hátrányai:

• Az ellenfél több személy, így porciókban adagolva őket a hős elé az egyes ellenfelek ereje is kevesebb. A részletekben adagolt ellenfél pedig epizodikus történetmeséléshez vezet a mítosz középső szakaszában.
• Az ismeretlen ellenfél kevésbé érdekes, mint az, akit alaposan ismerünk.
• A hős célja későn jelentkezik (hosszú gyermekkor), ezért epikussá válhat a mítosz első felvonása.
• Az utazás során a főhős hosszú ideig nem más, mint megfigyelő, passzív résztvevő, ezért a karakter lapos, nem érdekes, nem tudja felmutatni az értékeit.
• Ritka a női főhős, ami a női közönség elidegenítését eredményezheti.
• A végzet, a sors determináltsága a rabság egyik fajtája, ami a mai világban játszódó mítoszokat hiteltelenné teheti, hiszen mindenki megválaszthatja, hogy mihez kezdjen az életével, és azt is, hogy többféle képessége közül melyiket használja fel boldogulására.

A tündérmese

Mivel az ősi, és ezáltal a mai történetmesélés sem korlátozódik csak a mítoszokra, ezért szükséges néhány szót szólni a másik nagy, meghatározó filmtípusról, a tündérmeséről és alapvető jellegzetességeiről is. Sokszor a két formát teljesen összekeverik. Pedig homlokegyenest különbözőek. Olyan jegyeket tulajdonítanak az egyik történeti típusnak, ami annak soha nem volt sajátja. Például olvastam valahol, hogy a Vuk nem más, mint a legkisebb rókakirályfi története. Király, az igen, ez mítoszi jegy is, de a legkisebb már egyértelműen a tündérmesék gondolatvilágára utal, ami pedig a Vuk esetében merő tévedés. Azt hiszem, hogy a fent leírtak ezt kétségtelenül bizonyítják.

A tündérmese a második legnépszerűbb filmforma a mítosz mellett, és olyan filmek szolgának erre példaként, mint a Micsoda nő, a Dolgozó lány, a King Kong, A szarvasvadász, a Sabrina, A keresztapa vagy a My Fair Lady.

A tündérmesék jellemzői:

• A tündérmesék gyors kezdéssel indítanak.
• A tündérmesék alapvető konfliktusai leginkább családi konfliktusok.
• A tündérmesék alapeleme a rabság, a rabszolgaság és ennek szimbólumai: a börtön vagy a torony.
• A tündérmesék a jó és a gonosz alapvető szembenállására építenek.
• A tündérmesékben a cél egy abszolút vágy: vagy a teljes siker, vagy a teljes pusztítás.
• A tündérmesék közkedvelt alapeleme a titok.
• A tündérmesék népszerű szereplője a kedves segítő.
• A tündérmesék abszolút sikerrel végződnek.
• A tündérmesék közkedvelt fejlesztési metódusa a hármas-szabály.
• A tündérmesék gyakran három karaktert használnak, ami a könnyű összehasonlítás szempontjából rendkívül előnyös.
• A tündérmesék kitüntetett figyelmet szentelnek bizonyos, a történetvezetés szempontjából lényeges, szükséges tárgyaknak. Ezek erős fókuszt jelentenek a mesélésben, és ezek a tárgyak szolgálnak a történet fordulópontjaiul is.
• A tündérmesék szoros, jól egyben tartható történetet eredményeznek.
• A tündérmesék kezdési formulája gyorsan képes bemutatni a főkaraktereket, akár egyetlen helyszínen is.

A tündérmesék előnyei:

• A tündérmese a legszorosabb mesélési forma, ezért már a történet legelején jól láthatóak a siker eléréséhez szükséges lépések.
• A tündérmese többnyire családi vagy intim közegben játszódik, ezért az erőviszonyok gyorsan kirajzolódnak a szereplők között.

A tündérmesék hátrányai:

• A tündérmesék gyakran passzív megoldással végződnek, azaz nem a főhős oldja meg a problémáját, hanem az őt megmentő „herceg”.
• A tündérmesék jó és gonosz szembenállása a való élethez képest leegyszerűsítő, ezért kevéssé érdekes.

Végezetül

Remélem, hogy a mítosz struktúrájának alapos feltérképezése sokak számára hasznos lesz ahhoz, hogy egy még jobb, még teljesebb, még egységesebb forgatókönyvet írhassanak a közeljövőben. („Az erő legyen veletek!”) Bízom abban is, hogy a tündérmesei elemek ismertetése jó segédeszköznek bizonyul majd egy másik munkában. („Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy…” – „… boldogan élnek, ha meg nem haltak.”) Remélem, hogy a megfelelő történet már mindenkiben megszületett, és csak arra vár, hogy a fentiekre támaszkodva ügyesen becsomagolják.

Az utolsó szó jogán álljon itt ismét egy William Goldman-idézet: „Mert ha a forgatókönyv lényege a szerkezet – mint ahogy az is –, akkor a filmé a történet.”

Tóth Róbert