A legismertebb magyar filmmítosz nyomában (3. rész)

Hamarosan a mozikban is látható lesz a Vuk című, joggal nagysikerű magyar rajzfilm folytatása. Ezért úgy gondoltam, vegyük egy kicsit szemügyre a Fekete István regényklasszikusából forgatott eredeti mesét is.

Vuk

Előre bocsátom, hogy sok esetben jól illeszkedik a mese a klasszikus mitikus szerkezetbe, néhol inkább belemagyarázásnak és beleerőltetésnek érzem a párhuzamot. De nincs ezzel semmi baj. Ha valami jól működik, akkor ne keressünk szánt szándékkal „hibát” benne. Örüljünk, hogy sikere van, és vonjuk le a konzekvenciát egy bartóki megfogalmazással élve: „A formának mindig a tartalmat kell szolgálnia.” És sohasem fordítva. Csak azért, hogy egy bizonyos, eddig szükségtelen strukturális elem is bekerüljön a vázszerkezetbe, kár olyan történetelemeket kiagyalni, amelyekre semmi szüksége sincs a történetünknek. Ennyiben legalábbis érvényesülhet az alkotói szabadság: ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A vágóasztalon úgyis kihullik a férgese.

„Vadászok, utamból kotródj”

Nomen Est Omen: Nevében a végzete. Mint a legtöbb filmbeli név, Vuk neve sem utal másra, mint a hős sorsára. Ő lesz az első a rókák nemzetségében – hangzik el többször is a mesében. Ő fog győzni – sugallja ezt a főcímdal is: „Jön, lát, győz, fut!”. Érdekes, hogy a két jól ismert római mondást így összevonták! A „Jöttem, láttam, győztem.” („Veni, vidi, vici.”) és a „Jöttem, láttam, megfutottam.” („Veni, vidi, fugi.”) teljesen ellentétes tartalma mégis jól megfér itt egymással. Vuk futása ez esetben a győztes diadalköre a stadionban, és nem a csúfos menekülésé.

A keret

Egy tavaszi természetképpel kezdődik a mese, ami nem más, mint a kezdet, a születés, az új élet szimbóluma. Figyeljük meg, hogy a továbbiakban is milyen ügyesen használja fel a mesélő a négy évszak váltakozását a történet természetes keretéül. Minden évszak a rá jellemző hangulatú tartalmakat vonultatja fel. A tavasz Vuk megszületését hozza, ezután jön a nyár, az aratás, az ifjúkor és a szerelem, majd ősszel a fájdalmas elmúlás. A télen gyorsan átsiklik a történet (szimbolikusan azért talán mégsem), de valami végleges mégis történik itt is, majd a tulajdonképpeni negyedik stáció ismét a tavaszé. Gyakorlatilag a mese köre bezárul, a film záró képe és helyszíne szinte teljesen megegyezik a nyitó képekkel. A mítoszi keret teljes egészében felismerhető, és a kezdettől a végig magába zárja a főhős külső és belső utazását.

„Az öregapja vére”

A rókalyuk kis rókáktól zajos. Mind között a legéletrevalóbb szüleitől a Vuk nevet kapja, az öregapjáét, aki első volt az egész nemzetségben. Az erő van ezzel a kis rókával, az öregapja vére folyik az ereiben. Már itt, az első pillanatokban kijelölik a mítosz hősét, ő a kiválasztott! Mint látjuk, a születésén éppen csak túl vagyunk, és kisgyermekkorban látjuk először hősünket.

Amikor Kag, az apa róka vadászni indul, Vuk kalandot keresve utánaszökik. (A kis elégedetlen.) Ezzel is azt bizonyítja, hogy ő más, mint a testvérei, több náluk, neki valamilyen más sorsot szánt az élet. Az apja ismét deklarálja, hogy ez a kölyök tényleg az öregapja vére. Egy apró kaland következik egy kismadárral, és Vuk szomorúan állapítja meg, hogy ő nem tud repülni. Talán ő mégsem különleges? Az apja hiába utasítja vissza és zavarja haza, Vuk inkább önálló vadászatba kezd, első célpontja egy béka.

Árvaság

Ezalatt Kag az emberek falujába megy élelemért. Itt ismerhetjük meg legfőbb ellenségének a szolgáit, az áruló kutyákat. Vahurt a ravasz róka gyorsan lóvá teszi, és a pataknál lerázza, majd szájában a zsákmányával, egy kakassal siet hazafelé. Puskalövés dördül. Egy nyuszi bukfencezik és terül el élettelenül Kag előtt. Ez az ember, a Simabőrű műve. A kakast ott hagyja, és most már csak a bőrét menti, minél hamarabb haza akar jutni. De a vadász megtalálja a kakast, és kutyái segítségével felkutatja és elpusztítja a rókacsaládot.

Ezzel az eseménnyel hősünk azonnal árvaságra jutott. Mindez a kb. 70 perces mese 13. percében történik. Elég későn, de akiben ez nem vált ki szimpátiát a kis rókával kapcsolatban, annak kőből van a szíve. Vuk eközben még mindig a békát várja a vízparton, és már nagyon is bánja, hogy elcsavargott. Hazaérve otthona romokban hever, és a Simabőrű szaga érződik mindenütt. „Elmentek.” – mondja szomorúan Vuk, és nem is tudja, hogy mennyire igaza van, és azt sem, hogy soha többé nem jönnek vissza. Újabb lövés dördül, és egy Tás zuhan a nádasba. A kis róka vágyakozva és korgó gyomorral gondol a vadkacsára, mégsem mozdul. Bár még nem tudja, hogy mi történt a szüleivel és a testvéreivel, de belülről nagyon is érzi: „Egyedül vagyok. Kicsi vagyok. Éhes vagyok. Segítsetek Vuknak, a kis rókának.” Ez bizony energiahiányos állapot, ide újabb energiák kellenek, hogy hősünk akár csak az élelme felé is tegyen egy lépést.

A mester

„Hát te ki fia vagy, kicsi vérem?” – kérdi a 15. perc derekán Karak, Vuk rokona, leendő bölcs öreg tanítómestere. „Hát te hogy menekültél meg?” – folytatja. Valószínűleg arra gondol közben, hogy ez valami csodás véletlen eredménye, ami megint csak a kiválasztottság jele. De egyelőre nem mondja meg Vuknak, hogy mi történt a szeretteivel, ráér még megtudni. Ezzel nem tesz mást, mint elodázza a kis róka bosszúját. Karak hívja Vukot, hogy menjen vele, most már ő fog vigyázni rá, de Vuk nem mozdul. A korgó gyomra nem engedi. A korábban exponált élelem most új szerepben tér vissza. Vuk ezáltal leli meg talizmánját: orra és szimata pontosan olyan, mint az öregapjáé volt! És Karak semmit sem érez a Tás szagából. Ezzel Vuk Karak számára is felmutatja jövőbeli sorsát, ő a rókák királyi trónjának jogos örököse.

Karak a barlangjába viszi Vukot, és a kis róka számára máris valósággá válik az, amiről korábban azt hitte, hogy a számára lehetetlen: repül. (Igaz, hogy a mágikus repülés nem a kezdeti eleme a mítoszoknak, de azért a kis rókának ez nagy élmény.) Repülés közben is folyamatosan jár a szája, és nem érti, hogy Karak miért nem válaszol neki. Ha válaszolt volna, Vuk már lent lenne a szakadék mélyén. (Ezzel a félmondattal Karak – bár még maga sem tudja – előre vetíti saját végzetét. Sajnos a Guardian karaktereknek sokszor halnia kell, hogy a hős magára találhasson.)

A barlang

„Buta vagyok?” – kérdi szomorúan Vuk. De egy jó tanítómester mit válaszolhat erre, hogy ne vegye el ifjú tanítványa önbizalmát: „Nem vagy buta, csak még keveset tudsz.” Ezzel a gondolattal hamarosan elindul a tanulás időszaka. A vadászat szabályainak elsajátítása, az erdő lakóival való találkozás, és a legfőbb ellenség, az ember megismerése következik majd. Viszont a rókák este vadásznak. Ez megint letöri a kis Vukot: vajon ő nem igazi róka? Megint egy kérdés, amivel önmagára kérdez rá hősünk: ki is ő valójában?

Vuk először úgy gondolja, hogy saját maga kezd tanulásba, de egy pillangó, egy virág és egy gyík együttes erővel mégis elveszi ettől a kedvét. De szerencsére „feljött már a naplemente” – írja valahol Romhányi, így a két róka elindulhat vadászni.

A jó vadász legjobb barátja

És jönnek is a vadászleckék sorban, Karak alig győzi őket, de Vuk szerencsére itt is telhetetlen. Hiába az egyik legfőbb szabály, hogy tűrni kell tudni az éhséget, ez Vuknak még nehezen megy. „A csend az élelem. Az élelem az meg az élet.” – mondja Karak. Amire Vuknak egy válasza van: „Taníts, Karak!” És Vuk percenként summázza is, hogy hány új dolgot tanult már az öregtől. „Ki a jó vadász legjobb barátja?” – kérdi Karak. Mire Vuk válasza a következő: „A jó vadásznak, azaz nekem, te vagy a legjobb barátom.” Karak: „Nem vagy te egy kicsit nagyképű?” Vuk helyesbít: „A jó vadásznak, amilyen te vagy, és amilyen én is leszek, mert ugye leszek, Karak?” Hát ki ne szeretne egy ilyen tanítványt! Egyébként a jó vadász legjobb barátja a sötétség.

Sok próbát kell kiállnia a kis Vuknak, hisz a sün tüskéi szúrnak, és a macska karmaitól meg jobb, ha távol tartja magát a róka: „Láttam már félszemű rókát, akit Nyaú tett csúffá.” De Karak türelmes: ami nem sikerül elsőre, sikerül másodikra. Útjuk során találkoznak még egy bagollyal és egy vaddisznó családdal is. És végül a közelébe érnek valaminek, amitől minden róka retteg.

A legfontosabb szabály

32. perc. A Simabőrű háza. „Soha ne menj a közelébe! Ez a legfontosabb! Soha senki nem járt még a házánál.” – suttogja kiszáradt torokkal Karak. De Vuk felismeri a Simabőrű szagát: „Hát ő volt az?” És megteszi első fogadalmát: megbosszulja a családját!

Majd az erdőben újra összeakad egy békával, és utána iramodik. Karak már csak egy nagy csobbanásra lesz figyelmes, és szomorúan megjegyzi magának, hogy sok baja lesz még ezzel a kölyökkel, pesztrálhatja vénségére. De Vuk nem a béka után ugrott a vízbe. Ismét egy vadkacsát szagolt ki, és pöttöm létére nem tétovázott.

A nagy Vuk unokája

Már a szárazon fekszik kiterítve a Tás, amikor Sut, a tépett farkú róka jelenik meg a színen, és magának követeli a kis róka zsákmányát. De Vuk nem ijed meg tőle, sőt, szembefordul vele, és felemelt hanggal, határozottan kijelenti, hogy nem adja neki a madarat, ő fogta. „Nem adod?” – kérdi gúnyosan a fajtársa, és megindul felé. De ekkor már Karak is a közelben van, szeme Sutra villan, és ettől már inába száll a bátorsága Vuk ellenfelének és elkotródik. (Ez a jelenet remek példa arra, hogy milyen is az, amikor a támadás onnan jön, ahonnan nem is várnánk, a rokonaink vagy a barátaink felől, az intim szféránkból, azoktól, akik számunkra nem ismeretlenek. Van egy amerikai mondás, ami sajnos nem túl jó képet fest a magyarokról: „Kést akarsz a hátadba? Keress magadnak egy magyar barátot.”) Itt még a Guardian támogatja az ifjú hőst, de a legnagyobb összecsapásban már nélküle kell helyt állnia.

A zsákmány királyi elosztása következik: Karaké a madár nagy része, Vuk csak a fejére tart igényt. És Karak megint nem állja meg szó nélkül: „Különb leszel valamennyiünknél.”

Ifjúság

A történet 37. percénél járunk, gyakorlatilag a mese felénél. Évszakot is váltunk, nyár van. Vuk immáron legénykorba lépett, délceg rókafivá cseperedett. Karakkal egy jókora búzatábla közepébe költöztek, a barlang túl meleg már ilyenkor. A búzakalászok éretten hajladoznak, ebből is tudjuk, közel az aratás, és az az embert jelenti.

Most még csend van, Vuk mégsem tud nyugodtan szunyókálni. Úgy dönt, körbenéz. A Roninból vett mondással élve: „Ha nem biztos, hogy nincs gáz, akkor biztos gáz van.” Óvatos, előrelátó róka lett belőle, ez rögtön megerősítést nyer. Karak inkább szunyókál tovább, de azért még utána kiált, hogy kerülje el az ember házát. Vuk csak nevet, nem kell őt félteni. Majd a búzatábla szélén, csak úgy rutinból, összeölelkezik egy cinkére vadászó varjúval, aki a kitépett farktollai miatt bosszút esküszik a róka ellen. (Megint egy bosszú. A szerelem mellett éppen a bosszú az egyik legnépszerűbb filmtéma ma is.)

A Simabőrű háza

40. perc. Hát persze, hogy az ember házához megy! És a legfontosabb szabályt áthágva alaposan szét is néz az udvaron. Ezt először egy páva bánja. És Vuk nem érti a többi rókát, hogy mitől is félnek annyira. Az ól tetejéről a jóllakottan horkoló disznóra sandít, és búcsúzóul csak annyit mond: „Hát azt hiszed, hogy téged szeretetből etet?” Amikor egy szempár villan meg az ember házának oldalában.

Egy gyönyörű rókalány pislog rá a ketrece mögül. Vuk lenézően beszél vele, mert az ember szolgálatába szegődött, de a lány visszautasítja, ő fogoly itt. És most, hogy találkozott valakivel az övéi közül, nincs többé maradása. Vuk megígéri neki, hogy este visszatér Karakkal és kiszabadítja.

Szabadítás

Luke és Han kiszabadítja a hercegnőt a Halálcsillag börtönblokkjából. Neo és Trinity kiszabadítja Morpheust a Mátrix ügynökeinek karmai közül. Ez pontosan ugyanaz a mítoszi fordulat.

Éjszaka van, és hatalmas vihar tombol. Nem csak kint, de Vuk szívében és Karak lelkében is. Az öreg nagyon fél: „Ennél többet magamért sem tennék meg soha!” Ahogy próbálják kiásni a rókalányt a ketrecéből, Karak hamar kimerül, már nem olyan életerős, mint amilyennek megismertük a mese elején. Ez már megelőlegezi, hogy később neki kell majd feláldoznia az életét a fiatalokért. Végül Vuknak támad egy remek mentőötlete, bár ez a rókaészen túlmutató szekér-akció már erősen a hihetőség határait súrolja.

Kutyaszorítóban

47. perc. Immár hárman pihennek a búzatábla közepén. Karak, és vele szemben a két fiatal. De nem alhatnak nyugodtan a nappal közepén sem, mert kezdetét veszi a beígért aratás. És az emberek jól tudják, hogy a rókák szeretnek a búzában megbújni, ezért a vadász és kutyái készen állnak arra, hogy a meginduló gépekkel szemközti oldalon lepuffantsák a menekülő állatokat. A varjú sem rest, eljött az ő ideje, a bosszúja ideje, és éktelen rikácsolással köröz a rókák feje fölött, hogy a vadász figyelmét lapuló hőseinkre irányítsa.

Karak a gépek zaja elől egyenesen a puska elé menekülne, de Vuk türelemre inti, előbb hadd nézzen szét. Ösztöne most sem hagyja cserben. Csapdába estek, a dübörgés irányába kell menekülniük. Karak azért még most is szolgál jó tanáccsal: „Ne egymás után ugorjunk. Valamelyikünk megmenekülhet!” Ezzel megint saját eljövendő végzetére tesz egy újabb utalást.

Felnőtté válás

52. perc. A három róka az erdőben talál magának új menedéket. Karak már egészen vénnek hat Vuk és párja mellett, mert ők most már egy párnak számítanak. Karak ki is mondja azt, ami nyilvánvaló: „Felnőttél, Vuk. Most már a magad ura vagy.”

De Vuk úgy határoz, hogy nem hagyja el öreg mesterét, eddig Karak támogatta őt, most rajtuk, fiatalokon a sor, hogy ezt meghálálják neki.

Karak feláldozza magát

Újabb évszakváltáshoz érünk, beköszönt az ősz, az elmúlás ideje. Hatalmas lárma, zsivaj, csörömpölés tölti be az erdőt. Itt a hajtás, az őszi vadászat ideje. A három róka fejvesztve menekül, de bezárul körülöttük az emberek gyűrűje, ismét csapdába esnek. Vuk tanácsára meglapulnak egy bokor alatt, hátha úgy nem veszik észre őket. „Egy ideje mindig megérzem a bajt.” – motyogja Karak. Vuk csitítja, hogy ne ugorjon ki. De Karak most nem hallgat a fiatalabbra. Egy emberi hang csattan: „Ott lapul a vörös, a bokor alatt!” És Karak megteszi azt, amit meg kell tennie, hiszen tudja jól, hogy ő már öreg, de Vuk a rókák királya lesz, és neki meg kell mentenie őt.

Ahogy kiugrik, szalad, majd repül a sziklabarlangja felé, ahol elbújhatna, az ember villámló botja megmarja, és sebzetten hullik alá a szakadékba. A vadász nem megy le érte, hisz a varjaknak is kell valami. (Így hát beteljesedik a varjú bosszúja is.) Vukék továbbra is meglapulnak, és Karak számítása bejön, őket már nem veszik észre.

„Megbánja ezt a Simabőrű!”

Karak szeme lassan végleg lecsukódik. A két fiatal ott virraszt mellette, és Karak utolsó leheletével kimondja nekik (és nekünk) azt, amit úgyis tudnak: „Nem volt más választás. De nektek dolgotok van még! A rókák szabad népének nem szabad elpusztulnia!”

Mestere halálakor Vuk újból fogadalmat tesz, és a Holdat kéri, hogy legyen a tanúja.

„Hú, de nagy a csend!”

Az 59. perctől felpörögnek az események. A kutyák között az a szóbeszéd járja, hogy Vahur lett Vuk udvari szállítója. Ez a konkrét tartalom mellett, azaz, hogy Vuk apró csínytevései már odáig fajultak, hogy gyakorlatilag kizabálta a vadászt a vagyonából, elvontan azt is megmutatja, hogy a kutyák felnéznek a szabad nép vezetőjére, hisz már királyi udvartartásról beszélnek vele kapcsolatban.

A vadász eközben döbbenten tapasztalja, hogy minden szárnyasa eltűnt, minden tyúk, minden kacsa, de még a kopasznyakú is odalett. Minden üres, egy árva tojás sem maradt a fészkekben.

Gúnárokok

A 62. percre esik a présházból ittasan hazatérő nótás kedvű libák belépője. A vadász csapdát állít a rókának: a két gúnárt a két kutyájára bízza, és rájuk csukja a kamra ajtaját. Pár perc múlva rókaszag csapja meg az ebek orrát, de nem mozdulnak, szemüket le sem veszik az őrizetesekről. Ekkor hó hull alá az égből. Helyesebben liszt. Játékos, hóemberépítő hangulat költözik a kamrába, és a játék végül oda vezet, hogy csak egy liba marad a kutyák orra előtt.

Az újabb pletyka már túl sok a két vadászeb lelkének, és szégyenükben kóbor kutyának állnak.

Rókacsapda

A vadász végső elkeseredésében megsüti egyetlen megmaradt libáját, de ahelyett, hogy jóízűen megenné, vasfogas csapdákba rakja a hússzeleteket.

A 70. perc az „Aki másnak vermet ás, maga esik bele.” közmondás jegyében telik el. A két éhes eb lesz a csapdák rabja, és a csattanó hangra kirohanó vadász maga is áldozattá válik.

Rókanemzetség

A tél után gyorsan beköszönt újra a tavasz, és Karak egykori barlangja ezernyi kis róka játékától visszhangzik.

Vuk megfogadta az öreg tanácsát, beteljesítette végzetét, és most párja társaságában boldog mosollyal figyeli kölykeit.

Itt a vége?

Azt hiszem, hogy ez a mese is érdekes tanulságokkal szolgálhatna egy Pap Gábor-féle asztrálmitológiai elemzés során.

Tóth Róbert

(folyt. köv.)

  1. Tóth Róbert’s avatar

    Isten éltesse Dargay Attilát 80. születésnapján!

    Válasz

  2. Tad’s avatar

    Isten életesse!

    javasolom kollektív szülinapi ajándékának, hogy mégse készítsék el az EU-kompatibilis 3D Vukot…

    Válasz

  3. Tóth Róbert’s avatar

    Úgy tudom, már későőőőőőőőőőő .-(

    Válasz

  4. Tad’s avatar

    ez esetben arra lennék kíváncsi, hol lehet olyan producert találni, aki ilyen elfuserált ötletre képes forrást biztosítani.

    mert nekem van egy zseniális, kreatív, nagyon jövedelmező, mindazonáltal kulturálisan is felülmúlhatatlan tervem:

    most figyelj!

    menő-manó vs. mirr-murr !

    mindezt 3D-ben amolyan EU-san. na? na? na ? na !

    Válasz

  5. story-doki’s avatar

    Ja, ilyenek nekem is vannak, de a jogok máshol, ezért nem is beszélek róluk. .-)

    Válasz

  6. Tad’s avatar

    én már levédettem a ‘godzilla mecha-shrek ellen’ című romantikus opuszomat… 3D-ben.

    itt:

    http://www.artisjus.hu/

    Válasz

Válasz

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>