Néhány napja kaptuk a kérdést, amely az Óriások c. írás kapcsán merült fel egyik olvasónkban.
Karakter- és akcióvezérelt történet
Kérdés: Mit jelent pontosan az, hogy karaktervezérelt történet? Mi a különbség egy normál és egy karaktervezérelt történet között, ill. milyen típusok vannak még, ha vannak?
Válasz: Az egyszerű meghatározás szerint az akcióvezérelt történet esetében van egy világos, egyértelmű, megfogható cél, míg a karaktervezérelt sztorinál a karakter belső fejlődésén van a hangsúly.
Például:
- akcióvezérelt az Armageddon, ahol egy aszteroida el akarja pusztítani a Földet, és meg kell azt akadályozni (ez a cél),
- karaktervezérelt a Napok romjai, ahol láthatóan nincs konkrét cél, a lényeg a két főkarakter kapcsolatának évtizedes történetén, annak alakulásán és változásán van.
A helyzet azonban a legtöbb filmnél korántsem ilyen egyszerű, hiszen a legtöbb filmben mindkettővel találkozhatunk (pl. a Keresztapában ott a világos cél – megőrizni a Corleone-család vezető szerepét a maffiában –, míg a sztori másik vetülete Michael karakterének átalakulásával és bukásával foglalkozik, vagy ugyanígy a Batman: Kezdődik!, ahol Gotham City megmentése ill. Bruce Wayne Batmanné alakulása is benne van a sztoriban).
A lényeg éppen emiatt inkább a hangsúlyok elhelyezésén van. Ismét leegyszerűsítve: egy akcióvezérelt történet esetében az akciók vannak a fókuszban, míg a karaktervezéreltnél maga a karakter. (Még jobban leegyszerűsítve: melyikkel foglalkozunk többet a filmben?)
Természetesen ez a különbségtétel túlontúl leegyszerűsítő (talán önkényes és mesterséges is), és igazából nem alkalmas útjelzőnek a forgatókönyvírásban. Nem gondoljuk, hogy célravezető lenne különféle elméleteket felállítani arról, hogy most akkor vajon minden akciófilm akcióvezérelt-e, ill. hogy a karaktervezérelt filmek meg drámák-e? A helyzet az, hogy ez igazából nem oszt, nem szoroz. A forgatókönyv-alkotás ettől jóval bonyolultabb és összetettebb – attól, hogy meghatározunk egy konkrét célt, vagy fókuszálunk egy karakterre, még nem lesz jó a könyvünk. Ezek olyannyira alapvető dolgok, mint az, hogy 12-es Courier betűtípust használunk az írásnál.
(Anélkül, hogy bővebben kifejtenénk, utalnánk a Dramatica-elméletre, ahol mélyebb szintű választ kaphatunk erre a kérdésre – ld. az Overall Story tartalmazza a célt, míg a többi történetszál a karakterfejlődéssel foglalkozik.)
Szirányi Péter és Cziráky Erika
www.scriptdoctor.hu
-
Egy adalék: a sztori azért van, hogy megváltoztassa a karaktert, a karakter meg azért, hogy megoldja a sztoriban felvetődő problémát. Csak az “együtt és egymásért” hozzáállásból születik film!
Az Inciting Incident (ált. a film 10. perce körüli esemény, a sztorit elindító “Indító Impulzus”) az, ahol a sztori és a karakter “egymásba botlik”. Ez a gyakran véletlen esemény természetesen nem véletlen, hanem sorsszerű: pont egymásra van szükségük! Ez maga a szinkronicitás, ami a filmet életszerűvé teszi, hisz ez történik velünk nap mint nap.
(Érdekes kiegészítés, hogy egy barátom nem szereti az ilyen “kreált” filmeket, az európai művészfilmeket kedveli, ugyanakkor minden életében bekövetkező “véletlen” találkozásra van reális magyarázata, és soha semmilyen “csoda” nem történt még vele. Persze a csodához nagyon fontos az időzítés is!)
Leegyszerűsítve a fenti cikkben mondottakat: míg egy akciófilmben a történet megoldásához kell valaki, addig egy romantikus vígjátékban a szerelmesek összehozásához kell valami. Míg az első esetben a megoldó személy a kevésbé érdekes, és a hangsúly a csavaros és látványos akción van, és a karakter nem, vagy nagyon kicsit változik, addig a második esetben az események és a szituációk megválasztása egy kérdésnek van alárendelve: a szerelmesek találkozását segíti? Így válogatják meg őket, semmilyen más szempontból nem érdekesek. A történet alig több, mint alibi, a szerelmes karakterek az érdekesek, és hogy egymáséi lehessenek meg kell változniuk, ez a hangsúlyos a történetben.
-
Sziasztok!
“Az Inciting Incident (ált. a film 10. perce körüli esemény, a sztorit elindító “Indító Impulzus”) az, ahol a sztori és a karakter “egymásba botlik”.”Ha nálam ez az esemény nem a 10. percben történik hanem mindjárt a legelején az első percekben úgy indul, hogy a sztori és a karakter “egymásba botlik” és kihagyom az elején az első szekvenciára jellemző ” a főhős nem áll kötélnek más módot keres, de nem talál” részt akkor az mennyire súlyos baki? Pontosan azért kellene ezeket a nem túl szép dolgokat elkövetnem mert a.) Egyszerűen hosszú a történetem és nem akarom ezzel is húzni az időt b.) A főhős egy magándetektív akit már az elején a nő megbíz egy üggyel (noir feeling) és miért ellenkezne, amikor ez a dolga? Ezáltal persze a szekvenciáim alaposan elcsúsznak a másik cikkben megadottaktól, de azt is írtátok, hogy az nem szentírás tehát ha a történet dinamikus, lendületes akkor attól még lehet jó. Köszi
-
Az első szekvencia feladata a filmbeli világ és a főkarakter bemutatása, az egyensúlyi állapot felmutatása.
Ha ezt kihagyod, akkor mihez képest borul fel minden?Ez nem időhúzás, ilyenkor lehet és kell a nézőt a szereplő mellett elkötelezni. Persze ez nem konfliktus-hiányt jelent!
Ritka eset, hogy ez a szekvencia lerövidülhet! Nagyon sztereotíp helyzet és karakter esetében valamelyest, de akkor meg a film eredetisége kerül veszélybe, és akkor ki olvassa tovább a könyvet, ha sablonosan kezdődik?
Látatlanban, nem a megbízás az I.I., hisz ez egy természetes (azaz hétköznapi) állapota a detektívnek. Hanem amikor egy új infó a birtokába jut, és ezen lepődik meg nagyon. Pl. nem házasságtörés, hanem gyilkosság, ami után nyomoz. Vagy azzal, hogy elfogadta a megbízást, valakinél kihúzta a gyufát, és bérgyilkosokat küld rá. Azaz: más az ügy, mint amit eredetileg elvállalt!
Szóval, a nagyon fordulatos detektív-történetek első markáns fordulata ez a 10. perc körüli felismerés “Hoppá!” érzése!
3 hozzászólás
Hozzászólások hírfolyam
Trackback link: http://www.filmiras.hu/2007/01/31/karakter-es-akciovezerelt-tortenet/trackback/