Hogyan írjunk közönségfilmet – III. rész – A Filmötlet (1. rész)

Pár nappal ezelőtt láttam egy filmet az Örökmozgóban, s ez a filmélményem arra indított, hogy a film megszületéséről, az ötletről, a jó filmötletről írjak egy cikket, amiben összefoglalom, hogy mitől is lesz egy idea először a producer vagy a rendező vagy a vezető színész, később pedig a néző számára izgalmas, érdekes és moziba csábító. Sajnos azonnal hozzá kell tennem, hogy itthon a legtöbb döntéshozónál az itt következők egyáltalán nem játszanak semmilyen szerepet, amikor filmtervek között választanak.

Gyerünk a moziba be!

Már a film címe is titokzatosan hangzik: Az időzár (Time Lock)! Ezen fogom bemutatni, hogy milyen összetevők szükségesek egy igazán értékes filmötlethez. (Érdemes figyelemmel kísérni a Filmmúzeum műsorát, mert az ember néha igazi gyöngyszemekre bukkanhat. Mellesleg az IMDb 250-es listáján jószerével csak azt a négy tucat filmet nem láttam, amelyek többsége csak itt nézhető meg, ha valahol egyáltalán.) Ez az 1957-es, alig több mint 70 perces amerikai film nem azért keltette föl a figyelmemet, mert Sean Connery neve is feltűnt a szereplők között (kis szerepe volt csak, még egy közelit sem láthatunk róla). Nem azért, mert a címe egy fantasztikus időutazás lehetőségével kecsegtetett, nem. Hanem a zseniális ötlet volt az, ami bevitt a moziba.

A story eredetileg színdarabnak készült, és mivel a film 95%-a gyakorlatilag egyetlen belső helyszínen játszódik, ezért a költségvetése nagyon alacsony volt, ami nem utolsó szempont, ha filmet akarunk készíteni, föltéve, hogy elég erős a dráma, ami viszont minden esetben a legelső feltétel. A történet gyakorlatilag egyetlen nagy második felvonásból áll, sajnos a rendezés sem elsőrangú, a színészvezetés és a színészi játék komoly hiányosságokat mutat. Az első felvonás nagy részének hiánya nem teszi lehetővé annak az érzelmi kötődésnek a kialakulását, ami szükséges lenne ahhoz, hogy igazán együtt érezzünk a szereplőkkel, és a nagyon rövid harmadik felvonás sem tartalmaz semmilyen twistet, váratlan fordulatot, ami utoljára összeszorítaná a szívünket. A filmben megoldják a felvetődött problémát, és kész. És éppen azért, mert a hangsúlyt az akcióra helyezték, az érzelmek felszínesek, néhol már nevetségesnek hatnak, és szerintem ez a film legnagyobb hibája, hogy a szereplők amúgy szükségszerűen jelenlévő lélektani drámáját nem sikerül megmutatnia, szemben pl. A Kocka című filmmel. Éppen ezért a néző érzelmileg szeparálódik, nem érez kellő sorsközösséget a karakterekkel. De szerencsére azért van valaki, egy ártatlan lény, akinek a sorsa mégis képes behúzni a nézőt a történetbe.

Az időzár – mi van a sokatmondó cím mögött

Szándékosan nyújtottam el ennyire a bevezetést, remélem, már mindenki nagyon kíváncsi arra, hogy miről is szól ez a film. Tessék: „A Crown Canada Bank egyik torontói fiókjában az alkalmazottak záráshoz készülődnek. J. Colin Walker főkönyvelőhöz benéz a felesége a kisfiával. Már csak a széfajtót kellene bezárni, amikor egy autóbaleset zaja szűrődik be az utcáról. A felnőttek az ablakhoz sietnek, miközben a kisfiú a hatodik születésnapjára éppen aznap kapott elemlámpájával bemegy a széfbe. Mivel ezt senki sem veszi észre, bezárják a páncélhelyiség ajtaját, bekapcsolják az időzárat, amely csak 63 óra múlva oldja ki magát. Mikor már az ajtó kinyithatatlan, észreveszik, hogy a kisfiú bennrekedt. Izgalmas küzdelem kezdődik a gyermek életének megmentéséért…”

Nos? Meg kell mondanom, hogy számomra ez volt a legizgalmasabb maratoni lángvágás, amit valaha láttam, és kivételesen nem azt akartam, hogy hagyják már abba a monoton légkalapácsolást, mert már zúg tőle a fejem, pedig legalább tíz percig tartott, ha nem tovább.

Azt hiszem, hogy mindenki ismeri az agresszív kismalac és a jótündér egyik találkozásának hiteles történetét: „Kívánhatsz két dolgot, kismalac! – Varázsolj egy szeget abba fába, amit senki sem tud kihúzni! – Tessék. És mi a második kívánságod? – Húzd ki!”

Ha filozófiai hasonlatot keresnék Az időzár című film alapötletére, azt hiszem, hogy az a következő lenne: az elpusztíthatatlan fal, és a mindent legyőző erő találkozása. A korábban említett hibák ellenére van egy nagyon nagy erőssége a filmnek: világosan kommunikálja a célt, hogy mit akarnak a szereplők. Természetesen kimenteni a kisfiút. Nem árulok zsákbamacskát, ha elmondom a film legvégét: kihozzák az ájult gyereket, még mielőtt teljesen elfogyna a levegője, és az újjáélesztése is sikerrel jár. Mindez az emberi akarat diadalának köszönhető. A film legmegrendítőbb pillanata az, amikor a cég biztonsági mérnöke bámészkodó embereket toboroz a falbontáshoz: „Munkások kellenek, hivatalnokok ne is próbálkozzanak. Aki most jelentkezik, egy óra múlva már keservesen bánni fogja. Egy gyereket kell kihozni a bank páncélterméből, mielőtt elfogyna a levegője. Fizetség nincs.” És az emberek sorra jelentkeznek…

A filmötlet összetevői

Vizsgáljuk meg, hogy melyek azok az elemek, amelyek szükségesek a jó filmötlethez:

• Szellemi Ingatlan (közkincs, valami, amit nem kell hosszan magyarázni, már tudja a néző, hogy mi az, de legalább sejti),
• Tét (mit veszíthetnek a karakterek, ha ez nem elég nagyszabású, nem elég súlyos, akkor nem lesz elég feszültség a történetben),
• Vizualitás (mivel a film kép, nem árt, ha a filmünk olyan Szellemi Ingatlant jár körbe, amely valóban tárgyiasult, kézzel fogható, és fényképezhető),
• Különleges vonzerő (érzelmi kötődés, ami miatt együtt járjuk végig a történetet a hőssel, hiszen a filmbeli valóságban lehetséges az, ami a való életben nem),
• Antagonisztikus ellentét (egy olyan fordulat, amely az alapkonfliktust hozza létre, olyan dolgok egymás mellé állítása, amelyek lehetetlen, hogy megférjenek egymás mellett).

Nézzük ezeket meg egyenként, melyik mit is jelent pontosan.

1. A Szellemi Ingatlanok megingathatatlansága

A Szellemi Ingatlan: ha tudsz egy olyan helyet választani a történeted helyszínéül, vagy keretéül, amit eddig még senki nem látott, az jó. Persze ennek kicsi az esélye. Inkább az lehet, hogy egy olyan oldalról mutatod be ezt a – nagyon gyakran valódi – ingatlant (ház, felhőkarcoló, világítótorony, börtön, kórház…), ahonnan eddig még senki. Sokszor éppen egy hajó vagy vonat vagy repülő a szellemi ingatlanunk, ami nagyon gyakran pozícionálja is a filmet, azaz megszabja, hogy kik lesznek a film nézői. Egy példa: a Con Air című film rabokat szállító repülőgépe egy addig sokak számára ismeretlen Szellemi Ingatlant mutatott be. A Con Train már csak videón jelent meg, ill. TV-sugárzásra szánták. Kicserélték a film eredeti repülőgépét egy lerágott csont vonatra. Már nem olyan eredeti, és nem olyan érdekes. Persze egy családi drámában lehet Szellemi Ingatlan mondjuk egy gyermek kihordása, ez a kilenc hónap adja a keretet például egy házaspár érzelmi életének gyökeres átalakulásához. Röviden: a szellemi ingatlan egy színpad, ahol a karakterek kedvükre konfrontálódhatnak.

Fontos, hogy ha a film magját képező elemet nem ismerjük, akkor saját környezetében kell megmutatnunk. Ellenben, ha alaposan tudunk róla mindent, akkor tilos „otthon tartani”, más közegbe kell helyezni. Előbbire példa mondjuk a Lovagregény című film, amely a lovagi tornát középkori keretek között mutatja be. Utóbbira példa minden sci-fi, csupán az egyik legismertebb filmet alapul véve, a Csillagok háborúja: egy farmergyereket a sztráda melletti kamionos étkezdéből egy turbófeltöltős terepjáróval rendelkező barátja elviszi a vadászrepülők katonai iskolájába – mindezt helyezzük fantasztikus közegbe, és máris érdekes az, ami amúgy minden amerikai számára pontosan ismert, az amerikai életforma egy szelete.

Természetesen Az időzárban nem tudjuk pontosan, hogy milyen is egy bank páncélterme, csak azt tudjuk, hogy vastag fémajtaja és vastag fala van, ezért a saját közegében, a bankban mutatjuk meg.

Még most is hallom a Lovagregény fölötti hazai sajnálkozásokat, hogy ez nekünk, magyaroknak miért is nem jutott az eszünkbe – nálunk itt vannak a Visegrádi Palotajátékok, és különben is, mit tudhat egy amerikai a középkori lovagi párviadalokról! De mégis az amerikai ötletgazdának jutott eszébe, lekutatta a témát, valószínűleg ő maga kitalált egy egyszerű, de világos játékszabályt, egy pontozási rendszert a tornára, ha már torna, és az egész lebonyolítását a Forma 1-re (mint mindenki számára ismert versenyre) alapozta, egy utazó cirkuszt csinált a középkori népnek, és a mozinézőknek is.

Vagy álljon itt A rózsa neve zseniális alapötlete: egy nyomozó páros – egy középkori kolostorban. Ismert elem idegen környezetben.

A Szellemi Ingatlanok transzformációja

Nézzünk erre két példát:

A Cápa – ismeretlen volt a világ számára, hogy hogyan is működik ez a tökéletes gyilkológép, be is ijedtünk tőle a moziban, kivéve a kubaiakat, és gondolom más halászásból élő népek is inkább vígjátéknak tekintették a filmet. De a cápa maradt a tengerben. Aztán jött a folytatás, a folytatás folytatása, más cápás filmek, és – James Cameron már úgy pitch-elte a Nyolcadik utas: a Halál második részét, A bolygó neve: Halál-t, hogy „cápák a világűrben”.

A Star Wars-filmek első, második és harmadik része egyértelműen a római kori kosztümös („szandál és kard”) filmekből már jól ismert társadalmi- és szokásrendet ülteti át sci-fi közegbe.

Az ötlet „elsütése”

A pitch nem más, mint az ötlet feldobása, eladása, néha egy csettintés, néha sok perces előadás. Valószínűleg ebben Cameron nagymester lehet, hisz a Titanic pitch-e is csak egy mondat volt: Rómeó és Júlia a Titanicon. Két szellemi ingatlan nagyszerű találkozása: az egyik egy szerelmespár, akik mindegy, hogy hol vannak, Veronában, a West Side-on, vagy Verona Beach-en, de látni akarjuk tragikus kimenetelű szerelmüket, míg a másik emberi közkincsünk egy hajó, amiről tudjuk, hogy el fog süllyedni.

A Viharzóna pitch-e állítólag annyi volt, hogy George Clooney egy hajó makettjével a hóna alatt jelent meg a producerek előtt, lerakta a földre, sarkon fordult, és maga mögött nyitva hagyta az ajtót. Fél perc múlva a már értetlenkedő producerek nagy felhördülésére egy vödör vizet zúdított a hajóra az ajtó résén át. Nem kellett neki több.

Tóth Róbert

(folyt. köv.)