Karakterek és karakterarchetípusok (2. rész)

Akkor most nézzük a többieket! Kik az a „mindenki”, akikkel a hősünk végigjárja az útját? És ezzel a kérdéssel elérkeztünk végre a szekvenciák nyolcasa után a karakterológia nyolcasához.

A nyolc karakter-archetípus

Amikor korábban a Protagonistról és az Antagonistról mint a két legalapvetőbb drámai funkciót megjelenítő karakterről beszéltem, még nem mondtam, hogy ők a nyolctagú csapat két legfontosabb játékosa. Most a többi hatot is vegyük egy kicsit szemügyre. Az egyszerűség kedvéért a Csillagok háborúja c. film karakterei sorakozzanak itt példa gyanánt, hisz ebben a filmben kristálytisztán jelenik meg a nyolc karakterarchetípus, azaz világosan mutatják fel az egyes archetípusok a csakis rájuk jellemző egyéni sajátosságukat, valamint az egymás között fennálló kapcsolatukat is.

Protagonist: róla szól a történet, ő az, akivel együtt leküzdjük az akadályokat a történet során, hogy elérje célját. Luke az, aki egy hozzánk hasonló egyszerű fiúként belepottyan egy különleges, számára addig ismeretlen, érdekes és veszélyes világ forgatagába.

Antagonist: a főhősünk számára ő a legfőbb gátló erő, aki nem akarja, hogy célba érjen. Ezért folyamatosan problémák gerjesztésével akadályozza. Mindig csak egy van belőle, de nélküle nincs konfliktus, nélküle nincs történet. Ez a történetben az uralkodó.

Guardian: a Protagonist védőangyala, tanítója, segítője. Ő a mester, aki felkészíti hősünket a végső összecsapásra. És addigra fölöslegessé is válik, hisz a hősnek immár a saját lábán kell megállnia, most kell bebizonyítania, hogy mit tanult az „utazása” során. Ben Kenobi, mint a bölcs Jedi mester tehát nem véletlenül lesz Vader áldozata, halála, kivonása a történetből drámai szükségszerűség.

Contagonist: a kísértés, az Antagonist jobb keze, nagyon gyakran a „végrehajtó” hatalom vezére, aki azonban egy speciális jellemvonással is bír, az Antagonist parancsainak teljesítésén kívül saját, egyéni érdek is vezérli. Darth Vader esetében ez a múltjával kapcsolatos kutakodás, és főként a fiához kötődik.

Ahogyan a Protagonist és az Antagonist ellentétes drámai párt alkotnak, úgy a Guradian és a Contagonist is ugyanezt teszi.

Emotion: olyan karakter a történetben, aki a felmerülő helyzetekben érzelmi reakciókat produkál. Ez Chewbacca: GRRRRRRRR.

Reason: ahogy a neve is utal rá, ez a karakter a ráció, az észérvek, az ok-okozat, a logika embere. Nő létére ez Leia Organa, a nagy szervező, aki megmutatja megmentőinek a börtön „titkos” kijáratát.

Az ellentét az Emotion és Reason karaktereket is egy párba rendezi.

Sidekick: a támogató, a hívő karakter. Támogatása a Guardian fizikai segítségével szemben sokszor valóban csak az imára szorítkozik. R2D2, C3PO – „Jaj, tervezőm!”

Skeptic: a hitetlen, aki szerint ez így nem mehet, ez így lehetetlen. Han Solo, aki szerint előbb-utóbb úgyis a börtönblokkba kerülnek, minek azt elsietni.

A szurkoló Sidekick és az ellendrukker Skeptic megint csak egy pár két ellentétes oldala.

Egy másik klasszikus példa a Cápa c. filmből:

Protagonist: Brody (Roy Scheider)
Antagonist: cápa
Guardian–Reason: Hooper (Richard Dreyfuss)
Contagonist–Skeptic: polgármester
Emotion: Quint (Robert Shaw)
Sidekick: Mrs. Brody

Látszik, hogy nem feltétlenül egyetlen személy lehet a Szurkoló, de amit még egyszer hangsúlyozni kell, az a drámai funkció betöltése! A kép akkor teljes, ha az egyes archetípusok által képviselt tulajdonságok mind megjelennek egy történetben. Nem feltétlenül különálló karakterek szintjén: összevonással komplex karaktereket is létrehozhatunk. Természetesen ügyelni kell arra, hogy az ellentétes pólusok nem adhatók össze. És a drámai párokban való gondolkodás elvét ilyenkor is érvényesíteni kell. Ez a karakter-rendszer az itt vázoltaknál sokkalta bonyolultabb, az egyes archetípusok négy karakterdimenziójának (ezen belül dimenziónként a döntési és cselekvési jellemvonások kettőssége érvényesül) feltárásához, illetve komplex karakterek megalkotásához a Dramatica elmélete és gyakorlata visz közelebb, amely olyan mélyre leás a karakterek belsejébe, hogy a forgatókönyvíró feladata a vérverejtékes munkával létrehozott karakterológia után már szinte gyerekjáték. A Dramaticával nem kell félnünk attól, hogy bármelyik karakterünk kiesik majd a „szerepéből”, és a jól fölépített karakterek szinte maguktól elmesélik majd a maguk történeteit.

Az archetípusok használata leegyszerűsíti ugyan a karaktereket, a nézőknek viszont nem okoz problémát a beazonosításuk, így gyorsan a történetre figyelhetnek. Éppen ezért az akciófilmek használják leginkább az ilyen tiszta karaktereket, míg a drámai történetek a komplex karaktereket részesítik előnyben.

Az archetípusok eredete

Érdemes megemlíteni, hogy az archetípusok azonosítása a kollektív tudattalanból táplálkozik, nem tanulás eredménye, a csecsemő ezek legegyszerűbb formáit már felismeri, és természetesen mindez az Apa és az Anya ősarchetípusára vezethető vissza.

A karakterarchetípusok első megjelenési formái a mítoszok, és ezek „A mitikus hős utazása” közös címmel a világ minden népénél megtalálhatóak, tehát használatuk esetén az egyetemesség nem puszta jelző, hanem az évezredes közös emberi tudásra alapozott tudományos igényű történetmesélés. A Csillagok háborúja mellett talán éppen a Mátrix a legismertebb történet a filmes mítoszok sorában.

Pap Gábor művészettörténész egyedülálló asztrálmitológiai kutatásai a magyar népmesekincsben ugyancsak érdekesek és tanulságosak. Magyar forgatókönyvírók számára különösen megszívlelendőek, és praktikusan használható összefüggéseket tárnak föl. Eszerint a legfontosabb népmesei helyszín-típusok rendre megfeleltethetőek a tizenkét elemű Zodiákus csillagképeinek (a mitikus hős is éppen tizenkét lépésben járja be útját!), a tipikus népmesei szereplők pedig a hagyományos (szabad szemmel látható) „hétbolygó”-rendszer (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz) egyes tagjainak!

Ha már a Zodiákus is említést nyert, akkor kézenfekvő, hogy a horoszkóp tizenkét csillagképe, pontosabban az őket megjelenítő tizenkét archetípus (Kos, Bika, Ikrek stb.) is alkalmas karakterek kreálására. Vámos Miklós Apák könyve c. regénye egy család sorsát követi végig tizenkét generáción keresztül, ily módon ragadva meg az egyes fiúk tipikus jellemvonásait. Vannak amerikai forgatókönyvírók, akik maguk is így közelítik meg a karaktereiket. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a Tizenkét dühös ember vajon milyen karaktereket használhat.

Itt kell még megemlítenünk Joseph Campbell nevét, akinek archetípus kutatásai a fiatal George Lucasra is nagy hatással voltak. Campbell is hét archetípust említ: a Hőst, a Mentort, a Küszöbőrt (általában ő okozza az első problémát a Hősnek), a Hírnököt (inkább a változásra figyelmeztető esemény, mint egy személy!), az Alakváltót (akinek a Hőshöz való lojalitása kétséges), az Árnyékot (ő az Antagonist), és a Csalót (ő a meglepetések, a zavarkeltések figurája, a bohóc).

De miért is ne lehetne segítségünkre egy másik megközelítés, nevezetesen az emberek vérmérséklet szerinti jellemzése? A robbanékony Szangvinikus, a megfontolt Melankolikus, az akarnok Kolerikus, és a kívülálló Flegmatikus személyiségtípus is jó alap lehet az írói munka elkezdéséhez, ha nincs más ötletünk, hogy milyen is legyen első körben a karakterünk.

„Ezoterikus karakterológia”

Csak azért, hogy ennyi „nem-nyolcas” után újra egy „nyolcas” megközelítés következzék (és hogy elmondhassam, hogy a történetmesélés valójában ezoterikus tevékenység, hiszen művészet, és a művészet híd az anyagi és a spirituális világ között): komoly forgatókönyvírói tanulmányok foglalkoznak az emberek csakra-működés szerinti besorolásával. Még akkor is, ha hét csakra van az emberi testen. A köldök-csakrát alsó és felső részre osztva nyolc különböző energetikai, és ezáltal nyolc motivációs csomópontot említve nyolc alapvető karaktertípushoz juthatunk el. Anélkül, hogy az egyes csakrák többféle elnevezése miatt vitára adnék okot, csak annyit mondok, hogy egészen máshogy gondolkodik és cselekszik egy olyan ember, akinek az alsó csakrái (ösztön) mutatnak túlműködést, azaz nála ott munkál több energia, mint az az ember, akinek a felső csakrái (tudat) telítettek túl energiával. Ahogy haladunk az emberi testen a lenti csakráktól fölfelé, más típusú energiák kerülnek előtérbe az egyes ember életében. (Egyszer egy közös „OM” mantra után elmesélte valaki, hogy turistaként járt egy tibeti kolostorban, és ott az alsó csakrákat rezgető „O” hosszan kitartása helyett nagyon gyorsan a „M” következik, ami a felső csakrákra összpontosít. Érdekes tény, hogy a nyugati civilizációkban ez éppen fordítva működik.)

Enneagram: a „Casting-karakterológia”

És ha már itt tartunk, azt se feledjük el, hogy a lélek testet ölt! Nem véletlen a testalkat sem, hogy valaki éppen kövér, vagy sovány, magas, vagy alacsony. Az emberek – akárhogyan is számolgatunk – csak néhányfélék! Mindenki másmilyen egy kicsit, de nagy mértékben ugyanolyanok vagyunk. Az ősi szufi Enneagram szerint mindösszesen kilencféle típusba sorolhatjuk az embereket. Három csoporton belül három-három típus található. Attól függően, hogy egy bizonyos kisgyerekkori történés milyen traumát okozott a néhány éves gyermek lelkében, létezik Düh-pontos („Kilences”, „Nyolcas”, „Egyes”), Szeretetéhség-pontos („Hármas”, „Kettes”, „Négyes”), vagy Félelem-pontos („Hatos”, „Ötös”, „Hetes”) alkat. Tovább osztva az egyes csoportokat, kivetítő („Nyolcas”, „Kettes”, „Hetes”), elfojtó („Egyes”, „Négyes”, „Ötös”), vagy egyensúlyi, gyökérponti („Kilences”, „Hármas”, „Hatos”) típusokat kapunk. Az egyes típusokat még tovább is osztja az Enneagram (létfenntartó, szociális és szexuális altípusokra, ill. az egyes típusokon belül kilenc fejlettségi szintet is megkülönböztet), de alapvető jellemvonásaink alapján kilencfélék vagyunk.

Tudni kell, hogy minden iskola más találó címkét ragaszt az egyes típusokra, az Interneten, vagy könyvek tucatjai között lehet keresgélni a nekünk legjobban tetszőt, a legelfogadottabb azonban mégis a számozás: „Egyes”, „Kettes” stb.).

A kilenc típus egyik elnevezése, és egymondatos meghatározása:

1. Reformer: mindig ragaszkodik a rendhez, és próbál igazságos lenni (és magában dühöng, ha ez nem sikerül).

2. Segítő: fő motivációja, hogy másoknak segítsen (hogy ezért szeressék).

3. Motivált: számára az élet verseny, amiben győznie kell (hogy ezért szeressék őt, hisz csak az eredményesség jelent valamit az életben).

4. Romantikus: érzékenység, érzelmi intenzitás, intuíció jellemzi, ez teszi művésszé (magába fordul, mert nem érti, hogy miért is nem szeretik).

5. Gondolkodó: a világot próbálja megmagyarázni (fél, és önmagába elvonulva információkat halmoz fel, hátha az segít ebben a nagy káoszban).

6. Hűséges: szükséges számára, hogy másokban megbízhasson, és benne is bízzanak (de fél, hogy ez nem valósul meg, ezért folyamatosan cselekszik, nehogy felkészületlenül álljon, ha itt a baj).

7. Rajongó: kalandvágyó, extrém érdeklődés és kinézet jellemzi a „jóllakott napközis” bőrében (félelmében inkább elmenekül világot látni).

8. Konfrontálódó: rámenős, kimondja, ami a bögyében van, gyors döntéseket hoz (egy pillanatra sem rejti véka alá, ha nem tetszik neki valami, dühét másokra zúdítja).

9. Közvetítő: kedves azokkal, akik jó hallgatói (fél a dühkitöréstől, ezért máshogyan vezeti le, eltereli, és váratlanul robban).

Egy-két gondolatot feltétlenül szánnunk kell erre a rendszerre más filmes nézőpontból is! Nem azért, mert tudományosan is alátámasztott, pszichológiai alapjai vannak. Nem azért, mert amerikai filmes szakkönyvek foglalkoznak behatóan e kérdéskörrel. Hanem elsősorban azért, mert működik! Ha azt mondom, hogy egy magára valamit is adó amerikai casting-ügynökség ismeri ezt az elméletet, akkor még nagyon messze járok a valóságtól. Ugyanis a valóság az, hogy csak ezt használják. Egyetlen példa álljon itt: Jack Nicholson. Abban mindenki egyetért, hogy ő egy tipikus „Nyolcas”, a kilenc típus ismérvei alapján. Minden filmjében „Nyolcas” karaktereket formál meg, joggal szokták rá mondani, hogy önmagát alakítja. Hány Oscar-jelölése, és hány aranyszobrocskája van már? Rengeteg. Ám ez ilyen egyszerűen működik. Ha ő ilyen, miért játszana mást? És a legtöbb színész esetében ez így is van: ha másmilyen karakter bőrébe próbálnak bújni, kilóg a lóláb, lötyög a figura. Az úgynevezett karakter-fixáció, aminek az egyes típusok kialakulása egyenes következménye, már a kora gyermekkorban létrejön, és az egyén élete végéig ugyanaz marad. Magyarországon Vörös Ákos tanfolyamát ajánlom annak, akit érdekel ez a téma. Ha valaki szereplőválogatással akar foglalkozni, csakis innen induljon! És persze íróknak sem árt, ha tudják, hogy milyen karaktertulajdonság milyennel fér vagy nem fér össze!

Tóth Róbert

(folyt. köv.)