Disznó a jégen

Az írás néha nehezebb dolog, mint egy jól meghízott disznónak cipő nélkül átküzdenie magát a túloldalra egy befagyott tavon. Ha nem készülsz fel alaposan az első nagy próbatételre, az első lépésnél orra buksz, mint disznó a jégen.

Disznó a jégen

Meg lehet tanulni filmet írni? Ha annyi tehetséged van, mint egy döglött hintalónak, akkor biztosan nem. Ha van egy hangyapöcsnyi, akkor a forgatókönyvíróknak szánt fejtágítók (könyvek vagy előadások formájában) legalább a csipát kitörlik a szemedből.

Syd Field szerint nincs szükség új receptekre, hogy tűzbe hozd a filmvilágot. Arra van szükséged, hogy felfedezd, és kritikátlanul a fejedbe verd a szakma alapjait és elveit, a vezérlőelveket, mert leginkább azok fejlesztik a tehetségedet.

Egy forgatókönyv a részek és az egész közötti szoros egységen alapul, hasonlóan a sakkhoz. A sakk egy négy részből álló egység: a játékosok – mert kell valaki, aki játssza a játékot –, a bábuk, ill. a tábla – mert anélkül nem lehet –, és a játék szabályai – mert azok nélkül nem tudsz játszani. E négy dolog – bábuk, játékosok, tábla és szabályok – összetartozó egységének eredménye a sakk. A részek és az egész közötti kapcsolat határozza meg a játékot. Egy történetet a részek – a cselekmény, karakterek, jelenetek, az egymást követő felvonások, konfliktusok, zene, helyszínek stb. – szabályos egymásba kapcsolódása tölt meg élettel, mégis azt vallom, egy történet elmesélésénél óvatosan bánj a szabályokkal, mert a szabályok azt mondják: ezen az úton kell menned, hogy elérd a célod. Egy elv ezzel szemben azt mondja: te magad válaszd meg az utadat, mely a célodhoz vezet.

A legtöbb tanult, de zöldfülű író, aki kreativitását elfojtva, aggódva engedelmeskedik a szabályoknak, sosem hoz létre eredeti dolgokat, sosem lesz olyan sikeres, mint aki tökéletesen elsajátítja az alapelveket, de kreativitását arra használja, hogy eredetit alkosson.

Persze amikor dolgozol, ne az doppingoljon, hogy jómódot, nyilvánosságot, vagy befolyást remélsz ettől a szakmától, sőt, ha irigykedni kezdenél azokra, akik ezt elérték, jusson eszedbe: minden prosti rátalál a hivatására. Ha viszont te is elkurvulsz, abból az igényedből semmiképpen ne adj le, hogy úgy dolgozz, mint amikor még szerelemből tetted. Sajnálom, de azzal, hogy író vagy, nem tudsz majd villogni a csajoknál. Marad a szenvedés – mint disznó a jégen –, mellyel létrehozol napi néhány oldalt, és egy ideig csak a remény, hogy talán ma ébred rá a szakma arra, amit máshol már hetven éve tudnak: amíg nincs egy jó forgatókönyv a producer kezében, a kocsit sánta lovak húzzák.

Banális, ám fontos tanácsok, mielőtt az első betűt leütnéd klaviatúrádon, melyet legszebb reményeid szerint valaki majd filmre visz. Banalitásuk ellenére fontosnak tartom leszögezni őket, mert kevesek tartják lényegesnek, és pislognak értetlenül filmjük ötezer nézője után. Induljunk ki abból, hogy az íráshoz megvan a tehetséged, szorgalmad dögivel, vannak történeteid, amiket el akarsz mesélni, bevágtad a szakma fő vezérlőelveit, és azon kívül, hogy igyekszel inger- és élménygazdag életet élni:

– Csak akkor lehetsz jó forgatókönyvíró, ha megnézel párezer filmet, Chaplintől kezdve a legigénytelenebb trash filmekig. Próbálj mindent magadévá tenni, tanulni az értékeikből, okulni a hibáikból. Csak akkor lehetsz jó forgatókönyvíró, ha rogyásig nézed a filmeket, műfajtól, értéktől függetlenül. Ha nem teszed, ha nem vagy napra- és „múltra”-kész, nem tudod majd mihez mérni a könyvedet, becsapod magad, azt hiszed, valami nagyszerűt alkottál, és nem érted majd a bírálókat.

– Csak akkor lehetsz jó forgatókönyvíró, ha olvasol, olvasol, olvasol, válogatás nélkül Shakespeare–t, ócska krimiket és nehéz filozófiát. Nem utolsósorban azért, hogy vadászd, és gátlástalanul nyúld le belőlük az ötleteket. Mindenki ezt teszi. Csak pofozd át, rá ne ismerjenek.

– Csak akkor lehetsz jó forgatókönyvíró, ha forgatókönyveket olvasol, figyeled, hogyan csinálják a nagyok. Ha majd azon kapod magad, hogy azt elemzed, az adott filmben hányadik oldalon jött az a bizonyos fordulat, vagy a karakter fejlődésének sarokpontjait bontod le percekre, akkor jó úton jársz, igen, kezdesz tenni a tanulásért (és a megbolondulásért) valamit.

– Csak akkor lehetsz jó forgatókönyvíró, ha Bob Dylan–től Paris Hiltonig mindenkit ismersz! Ha írsz egy jelenetet, és közben nem hallod a zenéjét a fejedben, cseszheted.

– Tanulj marketinget! Figyeld, hogyan dobnak piacra egy filmet azok, akik szerint ez jó üzlet.

– Az első próbálkozás legyen egy olyan történet, ami közel áll a szívedhez, és amiről azt érzed, hogy sokak szívéhez közel áll. Egy olyan téma, amiben otthon vagy, egy olyan történet, amiről mindent tudsz, mert a legfontosabb, hogy mindent tudj arról, amiről mesélsz. Ez az őszinte érzés legyen a legcsábítóbb elem a művedben.

– Minden nap írj! Elsősorban attól fejlődsz, ha írsz, írsz, írsz, és folyamatosan írsz. Nem feltétlen mindig azzal a reménnyel és céllal, hogy az majd valamilyen formában közönség elé kerül, egyszerűen csak az írás élményéért, mert tán patetikusan hangzik, mégis azt vallom: az írás a legalaposabb meditáció, messze alaposabb, mint Lao–ce legszebb álmai. Aki ír, a történelem legnagyobb koponyáinak nyomdokain lépked, és még ha tehetségtelen flótás is, olyan világokban járkál, amilyenekben a legtöbben nem. De ha többet álmodozol arról, milyen is lesz, amikor majd „nagy író” leszel, mintsem minden nap írnál, és mindenhol arról beszélsz, hogy éppen egy mesterművön dolgozol, de helyette persze a tv–t bámulod, akkor, haver, hamar eljön a nap, amikor arra ébredsz, kevesebb van hátra, mint amennyi már eltelt.

– Keresd azok társaságát, akik ugyanezzel próbálkoznak. Nem szégyen tanulni másoktól, és remek érzés átadni másoknak, amit tudsz.

Ha rátaláltál a témádra, sztorid is van hozzá, és meg tudod válaszolni a nagy kérdést, vajon kit fog ez érdekelni, ugorj neki; meg kell próbálnod kitojni magadból valamit, és kezébe adni néhány cimborádnak, hogy tudd, legalább egy döglött hintalónál jobb vagy-e. Ha bíztatnak, eljött az idő, amikor el kell húznod egy forgatókönyvíróknak szánt fejtágítóra. Amikor kezded érezni, hogy tagja lettél a filmszakmának, gyorsan növessz jó vastag bőrt a seggedre és a képedre, hogy elviseld a rúgásokat és az arculcsapásokat azoktól, akiknek ki vagy szolgáltatva, és akik már rég nem tudnak annyit a szakmáról, amennyit te. Egy ilyen mindig lesz. És ebben a közegben alapszabály, ezt sose felejtsd el: a lábujj, amit ma megtaposol, lehet, hogy ahhoz a segghez tartozik, amit holnap ki kell nyalnod! Ám ami még ennél is fontosabb: ne hallgass az ilyen kéretlen tanácsokra. Menj a szíved után, mert az élet úgyis sorsszerű; ha a végsőkig kitartasz a terveid mellett, végül úgyis sikerülni fog, aztán minden szabály és okostóni elmehet a búsba. Ha feladod, te mehetsz oda.