Tolvaj-para

Minden forgatókönyvíró retteg attól, hogy egy nagyhatalmú producer majd álnok módon kisemmizi, ellopja az ötletét, a sztoriját, s a belőle készülő filmmel dollármilliókat kaszál, miközben ő a Jogi Segítségnyújtó Szolgálathoz jár.

Tolvaj-para

Terry Rossio írta, hogy egyszer segítségért fordult hozzá egy kezdő író, de amikor személyesen találkoztak, akkor nem volt hajlandó odaadni neki a könyvét, mondván, fél, hogy Terry ellopja majd tőle az ötletét, a sztoriját, a könyvét – hiszen ő mégiscsak egy befutott író, s a jó kapcsolatai miatt valószínűleg könnyedén eladhatná az így megszerzett sztorit.

Valóban, minden kezdő forgatókönyvíró rémálma, hogy ellopják a féltett kincsként őrzött sztoriját! (Pedig az egészen biztosan megnyitná előtte Hollywood kapuit…)

A kérdés az, hogy vajon jogos-e ez a félelem?

A rövid válaszom erre az lenne, hogy nem. A hosszú meg az, hogy ha ésszel csináljuk a dolgainkat, akkor nem.

Gondoljuk csak végig: odaadjuk egy producernek a könyvünket, akinek megtetszik a sztori, hát nem az a legkézenfekvőbb, hogy megveszi tőlünk? Ha el akarná lopni, akkor ahhoz ugyanúgy meg kellene vennie egy másik írót – azt, aki majd a sajátjának vallja a mi írásunkat –, s könnyen belátható, hogy ez jóval költségesebb, mintha tőlünk, kezdő írótól vásárolná meg. (Arról már nem is beszélve, hogy senki sem szeret zsarolható pozícióba kerülni!) Tehát semmi értelme nincs ellopni azt, amit jóval olcsóbban meg is vehet.

A tamáskodók persze joggal mondhatják, hogy de hát mi Magyarországon vagyunk, és hát itt ugyebár mások a viszonyok…

Meglehet. És hát az ördög sem alszik. Ezért, meg hogy nyugodtan tudjunk aludni, „levédethetjük” az írásunkat, mielőtt bárkinek is megmutatnánk. Igazából helytelen ez a szóhasználat, mert nem „levédetni” kell az anyagot, hanem csak „letétbe helyezni”. A szerzői jogok ugyanis az alkotás pillanatában keletkeznek, nincs szükség annak „érvényesítéséhez” semmiféle külön eljárásra! A „letétbe helyezéssel” – amit megtehetünk az Artisjusnál, a Filmjusnál, ügyvédnél, ill. közjegyzőnél is – valójában egy adott állapotot rögzítünk: ez a könyv az adott időpontban az adott formában és tartalommal létezett, és azt én, mint szerző, a saját alkotásomnak vallottam.

A letétbe helyezéssel a bizonyítást könnyítjük meg, tesszük egyszerűbbé. Az ellenkező bizonyításáig ugyanis el kell fogadnia mindenkinek azt a tényt, hogy a letétbe helyezett alkotás a letétbe helyezés időpontjában az adott tartalommal és szerzővel már létezett.

Olcsó Jánosok

A letétbe helyezésnek azonban díja van, nem is kevés. Mit tegyünk akkor, ha nem vagyunk épp Krőzusok?

Mivel egy időpontot kell majd bizonyítanunk – ti. hogy akkor már létezett az írásunk –, a legegyszerűbb, ha elküldjük magunknak levélben! Ez lehet hagyományos postai levél, ill. e-mail is.

Nézzük, hogy mire figyeljünk ezeknél:

• a postai levélnél nagyon fontos, hogy a lezárt csomagot ne lehessen sérülés nélkül kibontani, valamint, hogy a postai dátumbélyegző rendesen látszódjon, olvasható legyen;
• érdemes ajánlottan, de még jobb tértivevénnyel feladni a küldeményt;
• e-mail esetén keressünk egy nagy tárhelyet biztosító, ingyenes szolgáltatót (pl. gmail), ahol a csatolásként elküldött írásainkat tárolni tudjuk;
• figyeljünk arra, hogy a legtöbb ingyenes szolgáltató 3 hónap után törli a fiókunkat, ha közben nem lépünk be (!);
• ha levelezőprogramot használunk (pl. Outlook, Thunderbird, The Bat), akkor nézzük meg a beállításokat, nehogy a program automatikusan törölje a fiókból a beérkező leveleket a letöltés után (mert akkor ugye már csak a gépünkön lesz meg, és nem az internetes tárhelyen).

Azt azért látnunk kell, hogy ezek bizonyító ereje elmarad a letétbe helyezéstől, de még mindig jobb, mint a számítógépen lévő dokumentum-fájlok, ahol tetszés szerint megváltoztatható a létrehozás dátuma. Bár nem tudok róla, hogy magyar bíróságok bármilyen ügyben is felhasználtak volna pl. egy gmail-es levélfiókot bizonyítékként, abszolút elképzelhetőnek tartom ezt, hiszen ott nincs lehetőségünk a beérkező levelek dátumát vagy tartalmát megváltoztatni, s így az bizonyító erővel bírhat.

Ötlet ellen nem véd!

Terry Rossio történetének lopástól rettegő írója ugyanakkor a beszélgetés során minden további nélkül elmesélte a következő könyvének az ötletét – egy hármasikres sztorit –, s nem vette észre, hogy épp ezzel tette magát védtelenné, s kínálta fel tálcán a következő sztoriját egy másik írónak.

A Legfelsőbb Bíróság egyik döntésében nálunk is kimondta, hogy önmagában egy filmötlet, mint gondolat, nem részesülhet szerzői jogi védelemben. Ahhoz mindenképpen szükséges egy minimális formai megjelenítés – vagyis itt is igaz, hogy a szó elszáll, az írás megmarad!

Tehát ha egy producer a könyvünk elolvasása után megkérdezi, hogy és még milyen sztori van a tarsolyunkban, akkor csak olyat meséljünk neki, amit már meg is írtunk, vagy próbáljunk treatment-készítéssel időt nyerni.

A nyugodt álom titka

Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie – a magam részéről az alkotás folyamata alatt pár emailt küldenék, hogy több változat is legyen, s a végén a kész könyvet letétbe helyezném. De a fenti módszerekkel az sem lesz teljesen védtelen, aki nem tud erre pénzt áldozni.

A lényeg, hogy ne parázzunk fölöslegesen, s inkább az alkotásunk tökéletesítésére fordítsuk ezt az energiát, mert csak az garantálhatja, hogy a könyvünket valóban meg fogják venni!

Szirányi Péter
www.scriptdoctor.hu