Halál a readerre!

Szép lassan azért csak visszakerülnek az oldalra a régi anyagok, így például Terry Rossio írása is, aminek eredetije itt olvasható. A fordítás Szamosi Anna munkája.

HALÁL A READERRE!

Vallomással kell kezdenem. Magam is reader voltam két éven át, hat különböző produkciós irodának dolgoztam Los Angelesben. Aki nem tudná, a „reader” a stúdió vagy gyártó cég első védelmi állása a kéretlenül beérkező forgatókönyvekkel szemben. A reader ír a könyvről egy coverage-ot (rövid szinopszist) és egy hosszabb analízist, ajánlással ellátva (ez szinte mindig az elutasítás).

A reader többnyire főiskolás diák, akiről az az általános vélemény, hogy egy alkotói válságban lévő imbecillis állat, akinek más dolga sincs, mint a fantasztikusabbnál fantasztikusabb forgatókönyveket távol tartani azoktól a hatalmasságoktól, akik azt minden bizonnyal megvennék, ha tudnának a létezéséről. Lehet, hogy ez a vélemény helytálló, egy viszont biztos: readerként dolgozni komoly tapasztalatokkal jár.

Egyszer, nem hazudok, három forgatókönyvet olvastam egyszerre – az ország különböző részeiből adták fel őket –, és mindhárom kulcsjelenete egy csörgőkígyó farmon játszódott. Más talán éveket tölt el anélkül, hogy egyetlen csörgőkígyós jelenetet olvasna, nekem pedig egy hét alatt három is jutott. Mondanom sem kell, utána könnyebben magamévá tudtam tenni a „párhuzamos fejlesztés” követelményét.

Nem beszélve arról, hogy readerként könnyen rájön az ember néhány alapszabályra. Olyanokra, mint hogy minden forgatókönyv, amelynek szép a borítója, rossz. Vagy, hogy azok a könyvek, amelyeket ügynökök nyújtanak be, legalább normálisan meg vannak írva. A nem szabványos layout – főként a zsírkréta – pedig biztos jele a bajnak.

És esküszöm, ha még egyszer el kell olvasnom egy sztorit, amelyben a főszereplő riporter azt reméli, megnyeri a Pulitzer-díjat, abbahagyom a szakmát. És kérem, ne kezdjék azzal, hogy a főkarakter reggel felébred, a kamera pedig a szobájában levő szemetet mutatja. Ez ugyanis messze a leggyakrabban választott nyitójelenet.

Az általam írt coverage-eknél kezdetben olyan ellenőrző listához igazodtam, amely azokat az alapszabályokat tartalmazta, amelyeket egy kis produkciós társaság megkövetelt. Hónapok múlva ezt a listát kiegészítettem és jócskán átalakítottam, kombináltam azokkal, amelyeket más társaságok használtak. Amikor az utolsó munkámat otthagytam, hagytam belőle egy példányt a story editoromnál.

Mindannyian irtózunk a szabályoknak még a gondolatától is, mert – többé-kevésbé korrekten – úgy tudjuk, hogy a magas művészet – még a kereskedelmi alapokon működő magas művészet is – pontosan annak köszönheti sikerét, ha megszegi a szabályokat. A filmiparban ez a hagyományos bölcsesség viszont legalább annyira téves, mint amennyire igaz. A tény, hogy a readerek ellenőrző listákon pipálnak ki rubrikákat, csüggesztő, sőt, akár őrjítő gondolat lehet, hiszen a művészetet szabályokká redukálni egyrészt reménytelen, másrészt a munkából kiöl minden élvezetet.

Mégis van valami a régi mondásban, miszerint előbb ismerned kell a szabályokat ahhoz, hogy meg tudd szegni őket. Ebben a szellemben, és a saját szórakozásukra, nyújtom át önöknek a saját ellenőrző listámat.

„A” ellenőrző lista: Koncepció és cselekmény

1. Képzeld el a filmelőzetest. Piacképes a koncepció?

2. A bevezetés alapján elég érdekfeszítőnek bizonyul a történet, vagy ismét csak egy átlagos megerőltetést igénylő, tökéletes végkifejletet várhatunk tőle?

3. Ki a célközönség? Elmennének a szüleid megnézni?

4. A szereplőid életének legfontosabb eseményeivel foglalkozik a történeted?

5. Ha a történeted egy „megvalósult álom”-ról szól, gyorsan fordítsd át „soha véget nem érő rémálommá”.

6. A forgatókönyv felvet-e kérdéseket: Rájön az igazságra a szereplő? Megtette a dolgot? Szerelmesek lesznek egymásba? Van a történetben olyan horog, ami a „mindenképp meg kell tudnom” érzését kelti?

7. Eredeti a koncepció?

8. Van benne cél? Gyorsul, fokozódik? Építkezik?

9. Kezdj igazán ütősen, zárj megdöbbentéssel!

10. Mulatságos, borzalmas vagy izgalmas? Esetleg mind a három?

11. Mi az a történetben, amit a közönség a való életben nem kap meg?

12. Mi forog kockán? Az életellenes helyzetek mindig a legdrámaibbak. Tartalmazza a koncepció annak lehetőségét, hogy a szereplők élete megváltozzon?

13. Melyek az akadályok? Elegendő kihívással kell megküzdeniük a hősöknek?

14. Milyen üzenetet akar a forgatókönyv közvetíteni? Érdemes ezt az üzenetet közvetíteni?

15. Magával ragadja a történet a közönséget?

16. Kiszámítható a forgatókönyv? A fő cselekményben és az egyes jelenetekben kell lenni meglepetéseknek és csavaroknak.

17. Ha egyszer a film valóságának a paraméterei már létrejöttek, nem szabad megsérteni őket. A korlátozások érdekes megoldásért kiáltanak.

18. Van a történetnek meghatározó, elkerülhetetlen és még mindezek mellé váratlan befejezése? (Ezt nem könnyű létrehozni!)

19. Hihető a történet? Valószerű, élethű-e?

20. A történet középpontjában van-e erős érzelmi töltés? Kerüld az ész vezérelte történetépítést.

„B” ellenőrző lista: Technikai megvalósítás

21. Megfelelően van formázva?

22. Megfelelő helyesírás és írásjelek használata. Mondatrészek rendben vannak?

23. Felismerhető-e a 3-act szerkezet?

24. Minden jelenetre szükség van? A vezérfonaltól eltérő jelenetek a képernyőn meghalnak.

25. A forgatókönyv leírásainak a reader lelki szemeit kell irányítaniuk, nem a rendező kameráját.

26. Kezdd a forgatókönyvet olyan mélyen a történetben, amennyire csak lehetséges.

27. Olyan későn lépj be egy jelenetbe, amennyire csak lehetséges és olyan hamar lépj ki belőle, ahogy csak tudsz! A forgatókönyv olyan, mint egy darab zsineg, amit feldarabolhatsz és összekötözhetsz újra. A trükk abban áll, hogy a történetet a lehető legrövidebb zsinegdarabokat felhasználva meséld el.

28. Más szóval: használj vágásokat!

29. Szemléltetés (látható), hallható, szóbeliség – ebben a sorrendben. A legjobb megoldás annak bemutatására, hogy valakit éppen most lőttek le, maga a látvány. A fegyver eldörrenésének hangja a második legjobb és végül csak a harmadik megoldás lehet a szereplő, aki azt mondja: „Lelőttek!”

30. Mi az, ami rögtön megragad a történetben, mi a világos drámai vétség, ami elindítja a sztorit? Van tíz oldalad (vagy inkább tíz perced) arra, hogy megragadd a közönség figyelmét.

31. Említsd meg a lényeges pontokat kétszer vagy akár háromszor is. Vagy nagyon erősen hangsúlyozd a kulcspontot. Ne legyenek gátlásaid!

32. A helyszínek ismétlődése. Segít a film atmoszférájának megteremtésében, segítségével a közönség beavatottnak érzi magát. Pénzt takarít meg a forgatás során.

33. Az ismétlődés és a szóbeli ismétlés a mellékszereplők felismertetésénél hasznos. Veszélyes technika az ismétlést a főhősök esetében használni.

34. Nem minden jelenetnek kell ötoldalnyi párbeszédből vagy cselekményből állni. Egy jó forgatókönyvben sok rövid jelenet van. A szekvenciák hozzák létre a történet ritmusát.

35. Az apró adat teszi valósághűvé a történetet. Teljesen körbejártuk a probléma tárgyát?

36. Minden egyes sornak vagy a cselekmény fejlődését kell szolgálnia vagy nevettetnie kell, fel kell tárnia egy jellemvonást vagy a háromból kettő kombinációjának kell lennie. Vagy – a legideálisabb esetben – mind a három szempont együttesének egyszerre.

37. Ne legyenek hamis drámai fordulatok a történetben, ne legyen visszaléptetés. Veszélyes félrevezetni a nézőket, mert becsapva fogják érezni magukat, ha a fontos akciók olyan információkon alapulnak, amelyek addig még nem hangzottak el, vagy kiderül róluk, hogy hamis információk voltak.

38. Csendes megoldások: mondd el a történetedet képekben!

39. Ne legyen több, mint 125 oldal és kevesebb, mint 110. Különben a forgatókönyvről alkotott első benyomás a „le kell rövidíteni” vagy a „még ki kell bontani” lesz.

40. Ne számozd meg egy eladásra készült forgatókönyv jeleneteit. VAN MÉG TÖBB és FOLYTATÁS a javasolt kifejezések.

„C” ellenőrző lista: Szereplők

41. Kioszthatóak a részek? Vannak a filmben olyan szerepek, amelyeket a sztárok szívesen eljátszanának?

42. A cselekménynek és a humornak a szereplőkből kell áradni, nem csak a nevetés kedvéért kell betenni őket a történetbe. Az a vígjáték, amely megsérti a karakterekről addig kialakított képet, vagy túllép a filmben megalkotott valóságon, az nevetést, humort ugyan elérhet, de teljesen leegyszerűsíti a nézőben kialakult képet. Ne törd át a negyedik falat, bármennyire is csábító.

43. A közönség olyan szereplőket akar látni, akik mélyen törődnek valamivel; – különösen más szereplőkkel.

44. Van benne olyan jelenet, amelyben a főszereplő érzelmi konfliktusa kritikus ponthoz érkezik?

45. A szereplőről kialakult első benyomás a legfontosabb. A szereplő első megjelenésének, felbukkanásának utalnia kell a szereplő jellemző vonásaira.

46. A főszereplők mindig legyen szimpatikusak, olyanok, akikkel az emberek szívesen törődnek, és akiknek szurkolnak.

47. Mik a szereplők belső szükségletei és céljai? Mi a főszereplő drámai szükséglete? A szükségletnek a néző szemében erősnek, határozottnak és világosan kommunikálhatónak kell lennie.

48. Mik a néző elvárásai a karakterrel szemben? Rendjén való, ha egy bizonyos karaktert utálnak vagy szeretnek, az egyetlen elfogadhatatlan érzés a szereplők iránti közömbösség.

49. A szereplőkről és az akciókról szólva: a személy az, amit csinál, és nem az, amit mond.

50. A karakterhibákról: Egy szereplőnek legyenek „igen, de mi van, ha…” jellegű komplexusai. Azok a szereplők, amelyeknek vannak kétségeik és hibáik, hitelesebbek és értékesebbek. Azok a hősök, akik valami rosszat is tettek és azok a gazemberek, akiknek nemes indítékaik vannak, sokkal jobbak, mint az egyszerű (jó-rossz, fekete-fehér) szereplők.

51. Egy szereplőt legjobban a következő kérdéssel lehet jellemezni: Mi a legnagyobb félelme?

52. A szereplő jellemzőinek függetleneknek kell lenniük a szerepétől. A bankár, aki az aranyóráját babrálgatja, ugyan emlékezetes, de közhelyes. Viszont az a bankár, aki kutyákat tenyészt, valahogyan már befogadhatóbb.

53. A szereplők közti konfliktusoknak külsőknek és belsőknek kell lenniük. A szereplőknek mind önmagukkal, mind másokkal meg kell küzdeniük.

54. A szereplő nézőpontjának egyedinek kell lenni az egyes forgatókönyvekben. A szereplőknek nem szabad mind egyformán gondolkodniuk. Minden egyes szereplőnek határozott nézőponttal kell rendelkeznie ahhoz, hogy cselekedni tudjon, nem csak reagálni.

55. Jellemző beszédfordulataik: szóhasználat, mondatalkotás, családi háttér, intelligencia-szint stb. alapján különböztessük meg a szereplőket.

56. A „felsőbb szereplői szekvenciák” (amikor a szereplő olyan információ birtokában cselekszik, amelyet a nézők nem ismernek) rövid ideig működnek csak, a nézők hamar elvesztik a fonalat. Viszont, ha a nézők kerülnek „felsőbb” pozícióba (azaz a néző tud valamit, amit a szereplő nem), az szinte mindig működik. (Megjegyzés: Ez nem azt jelenti, hogy a nézőnek meg kell tudnia jósolni a csúcspontot.)

57. A lehető legtöbb érzelmen vidd keresztül minden egyes szereplődet: szerelmen, gyűlöleten, örömön, síráson, bosszún.

58. A szereplőknek változniuk kell. Milyen a szereplő fejlődési íve?

59. A forgatókönyv világának valóságát az határozza meg, amit a reader tud róla, ő pedig tudását a szereplőktől szerzi. A szereplők korábban nem kellően megalapozott cselekvései olyan világra utalnak, amely szintén nem kellően megalapozott. Azok a szereplők viszont, amelyek teljes körűen meg vannak komponálva, tervezve, valódi világ érzetét közvetítik.

60. Mindvégig benne van a főszereplő a történetben? A történet kimenetele a főszereplő irányítása (uralma) alatt áll?

Utóirat

Pár hónappal később visszamentem ahhoz a produkciós irodához, ahol utoljára dolgoztam, mint reader, mivel szükségem volt némi plusz pénzre. Új story editort találtam a cégnél; egy nőt, akit nem ismertem, de akinek tetszett a próbamunkám, és kaptam tőle egy könyvet értékelésre. „Itt egy lista az irányelvekkel” – mondta, amikor átadott nekem néhány oldalnyi gépelt szöveget. Érdeklődéssel vettem kézbe a lapokat, s kiderült: a fentebb közölt lista volt az, amelyet hónapokkal korábban adtam át az előző story editornak. Az én eredeti listám volt, még csak újra sem gépelték. Ennél a társaságnál ez lett a sztenderd, s ezt kaptam meg az új story editortól, aki nem volt tisztában a lista származásával.

Tehát, egy dolgot érdemes megfontolni. Az általad benyújtott forgatókönyvet egy reader – egy hülye főiskolás – értékeli majd egy, az általam készített listához nagyon hasonló szempontrendszer alapján. Sőt, az is előfordulhat, hogy pontosan ezt a listát fogja használni.

Állja a forgatókönyved a sarat e lista alapján is?