június 2006

Ezeket is leporoltam. Kétrészes elemzés a 24 első évadjáról. Egyik fele itt, másik fele itt olvasható. Ez pedig a folytatás.

A briliáns koncepciódráma olyan népszerűvé vált, hogy szegény Bauer ügynöknek azóta kettő másik hasonlóan hosszú napot kellett elszenvednie, és hamarosan egy negyedik nem kevésbé rettenetes huszonnégy óra vár szerencsétlenre. Mint minden jó tévédráma esetében, a kolosszális, világméretű siker nyilvánvaló okokra vezethető vissza: a remek, tökéletesen egyedi és újszerű koncepció, a ragyogóan megrajzolt karakterek, és a feszes, villámgyors cselekményvezetés, ami szinte szusszanásnyi időt sem hagy a nézőnek. Egyszóval: az írói munka emeli magasan az átlag fölé. Persze nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a 24 profi designer dráma, vagyis nem pusztán a legmodernebb, legmagasabb szintű írói alkotómunka szolgál alapjául, de a gyártás egésze – a rendezés, az operatőri munka, a vágás, nem utolsósorban a színészi játék – mind-mind igen komoly színvonalat képvisel. De, ahogy a világ forgatókönyvírói teljes joggal emlegetik úton-útfélen: utóbbiak mit sem érnek, ha a papíron a szöveg nem tökéletes. A 24 írógárdája – a koncepció kiötlői, a széria kreátorai, illetve producerei: Joel Surnow, Robert Cochran és Howard Gordon, akik egy hat-hétfős írói csapatot vezetnek – pedig szinte tökéleteset alkotott.

Egy újabb írás, amit a 14 napos forgatókönyvíró verseny ihletett. Ezúttal Dave Anaxagoras látott el minket okos tanácsokkal, amik remekül harmonizálnak a 336 órában leírtakkal is.

Olvasd el a teljes bejegyzést »

Egy tavaly áprilisi beszámoló a Sources2 workshopról. Elszórtan ugyan, de vannak benne hasznos gondolatok.

Miután a Sources2 program kimondott célja, hogy visszahódítsa a szélesebb európai közönséget az európai filmekhez, adja magát a kérdés, hogy vajon mivel lehet ezt elérni? Marion szerint egyszerű a válasz. Minden beadott pályázaton a történet eredetiségét kérik számon elsősorban. Nagyon fontos aztán az egyéni hang, a sajátos látásmód, és hogy a történet érthető legyen univerzális szinten is. Marion fontosnak tarja leszögezni, hogy nem egy bizonyos módszer szerint folyik az oktatás, nem tanítanak eszközöket, fogásokat, nincsenek guruk, akik megmondják, hogy mit, hogyan kell írni. Nem mintákban, sémákban gondolkodnak, hanem minden egyes résztvevő munkáját egyéni módon közelítik meg. Az európai film ugyanis hagyományosan nem sémák szerint készül – a kulcsszó az eredetiség.

A hőség a Body Heat-et idézi, mi meg útjára indítottunk egy affiliate-programot. Mostantól, ha a bal oldali könyvajánlón keresztül vásároltok, kicsit velünk is jót tesztek. (Még nem adtam fel a reményt, hogy az oldal egyszer majd eltartja magát.)

Volt egyszer egy 14 napos forgatókönyvíró verseny, ami épp tegnapelőtt ért véget. Fun Joel barátunk ennek kapcsán adott blogjában néhány remek tanácsot az indulóknak. Ezeknek mi, nem indulók is nagy hasznát vehetjük.

Olvasd el a teljes bejegyzést »

Még egy írás a filmhu-ról.

A forgatókönyvíró szakmát egyik talán leginkább megosztó kérdés, hogy milyen a jó treatment. Milyen hosszúnak kell lennie, mit tartalmaz pontosan, nem utolsósorban pedig mire való? Egyértelmű választ meg sem kísérlek adni erre a kérdésre, hiszen talán nem is létezik, miután annyira szubjektív, és egyén- illetve munkamódszer-függő a felvetés. Inkább néhány közismertebb és kevésbé népszerű elméletet és gondolatot elevenítek fel, illetve fejtek ki korántsem „megmondó”, sokkal inkább gondolatébresztő, esetleg vitaindító célzattal, miután a nagyjátékfilmes írást én is csak most tanulom. Jelenleg épp egy működő treatment megszerkesztésén fáradozom, és több utat is végigjártam, mire rájöttem, hogy nem szükséges feltalálnom a vajas kenyeret – elegendő elővenni az egyik legelterjedtebb hollywoodi formulát, amit nem véletlenül alkalmaznak csaknem három évtizede szerte a világon. De nem akarok nagyon előre szaladni, hiszen mielőtt a – nem véletlenül – legnépszerűbb megoldásra rátérnék, érdemes néhány problémát tisztázni.

A harmadik tíz oldal

Jean Lundegaard elrablása. Carl és Grimsrud némi üggyel-bajjal ugyan, de magukkal viszik Jerry feleségét. Egy normál akció jelenet, de még sem csak ennyi, mert a Coenek ide is becsempésztek egy kis finomságot a karakterek ábrázolására.

Olvasd el a teljes bejegyzést »

A második tíz oldal

Jerry-t munka közben láthatjuk. Zseniális komplex jelenet, mely azon kívül, hogy bemutatja Jerry munkahelyét (Gustafson Olds Garage – az após Wade Gustafson tulajdonában lévő autókereskedés), elfoglalt pozícióját, hogy apósa alkalmazottja, főleg azt a funkciót tölti be, hogy rávilágít Jerry karakterének lényegére. Egy karakter expozíciójának parádés jelenete.

Olvasd el a teljes bejegyzést »

Ha egyik kedvenc filmem a mozi történetének legjobb forgatókönyveit összesítő listán az előkelő harminckettedik helyet foglalja el, érdemes megvizsgálni közelebbről, vajon miben mutatkozik meg az írók zsenialitása.

Olvasd el a teljes bejegyzést »

Ilyen is van. Nem mai darab, de itt a helye.

Létezik öt kérdés, melyet minden új karakter megalkotásának kezdetén rutinszerűen, a legelső lépésként feltesznek az írók. Erre a pár egyszerű kérdésre vezethető vissza a drámaírásban gyakorlatilag a karakterológia teljes problematikája. Ha ezekre maradéktalanul megtaláltuk a kielégítő válaszokat, elvileg meg is van a karakterünk. Azért teszem hozzá, hogy elvileg, mert a „maradéktalanul” és a „kielégítő” kifejezések az előző mondatban bizony meglehetősen szubjektív változókat takarnak. Az igazán jó választ e problémára egy – vagy akár több – részletes karakterprotokoll kitöltése jelentheti (amik egyébként mind ugyanezeket a kérdéseket taglalják bővebb formában, és amelyekkel rövidesen foglalkozunk). Mindenesetre kiindulásnak remek alapot nyújthat, ha megválaszoljuk a következő kérdéseket:

1. Ki a karakter?
2. Honnan jön?
3. Mit akar?
4. Mi akadályozza meg abban, hogy ezt elérje?
5. Mit kell tennie, hogy legyőzze ezt az ellenállást?